A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár felhívása, melyben arra kérik az olvasót, ha van olyan családtagja, aki az I világháború során orosz fogságban volt, írjon róla, felidézett bennem egy családi legendát. Anyám mesélt Gyuri bácsiról, nagyanyánk testvéréről, aki a szegedi malomban dolgozott és valami munkás szervezkedésért várfogságra ítélték, amit a Przemysl-i vár építésével töltött. Szabadulása után rövidesen kezdődött a Nagy Háború, amiben az 5. magyar királyi szegedi honvéd gyalogezred kötelékében vett részt és esett fogágba Przemysli-nél 1915. március 21-én. Ez a nap az utolsó nagy kitörés napja volt. A hadosztály, melyhez az ezrede tartozott 67 százalékos veszteséget szenvedett. Másnap a vár kapitulált. 15 év kálvária után keveredett haza a szibériai Csitából Japánon át betegen, és hamarosan meg is halt. Már akkor is felkeltette az érdeklődésemet ez a magyar embernek kimondhatatlan nevű vár. Kutattam egy kicsit, már amennyi időm volt. Írtam egy cikket, aztán elfeledkeztem az egészről. Most, immár nyugdíjasan hála a fent említett felhívásnak újból kedvem lett foglalkozni rég halott rokonom és a Vár közös sorsával. Az Internet most is segítségemre volt, valamint találtam néhány érdekes könyvet is. A figyelmes olvasó bizonyára felfedezi, hogy a tudósítások meglehetősen elfogultak. Jelentős különbség van a hadtudomány és a kor sajtójának véleménye között a Vár védelmének hadi jelentőségét illetően, de azt senki sem vitatja, hogy a védők mind a két ízben a hősiességnek és az önfeláldozásnak a történelem legnagyobbjaiét idéző tetteit vitték végbe. |
Császár György bevonulásakor |
|
|
|
|
Bevezető |
A hadifogolytáborban |
|
|
|
|
