Luftschiffhalle Neubeschenowa – Újbesenyő - Dudestii Noi (Szentandrás, Sinandrei)
Ebben a részben a bázis mindennapjairól adok képes beszámolót.
Nem volt túl megfeszített a szolgálat. Havonta egy hét az újhold hete volt alkalmas támadó repülésre, de ekkor is csak kedvező időjárási körülmények között került sor bevetésre.
Tekintettel arra, hogy a hajók körül mindig volt tennivaló, a bevetések alatt is keletkeztek sérülések, meghibásodások, rendszeresen végeztek javításokat és azok befejezése után ellenőrző repüléseket is. Poppe a szolgálati lapján lévő bejegyzések szerint gyakran részt vett ezekben. Harci úton is több ízben repült Szaloniki, Ploesti és Bukarest, valamint Olaszország déli része ellen.

A nagytávolságú kapcsolathoz komoly antenna szükséges

A tengerész sok képen szerepel. A tüzér is előfordul más képeken is. Ennek a képnek a jelentősége abban van, hogy megszámolhatók a porcelán szigetelőelemek és így bizonyítható, hogy ez egy 2x16 fél antennát hordozó tartóárboc, mely a Telefunken iránymérő tartozéka. A korábban közölt teljes magasságot ábrázoló képen az oszlop mellett álló katona mérete alapján megállapítható, hogy 8 – 9 m magas, ellentétben a szokásos 24 m-el.

A parancsnoki és rádió épület

Légvédelmi ágyú a bázis mellett

Gyakorol a közvetlen biztosítás

A bázis automobilja, szó van róla az LZ81 elsőtisztjének naplójában, szerepet játszott több kép helyének azonosításában is.

A bázis közbeeső leszállóhely volt repülők számára is a Románia elleni bevetések alkalmával.

A léghajók biztonságos mozgatása érdekében a hangárban a földön, két oldalon síneket fektettek le, melyek egy hajóhossznyival mindkét végén túlnyúltak az épületen. A hajókat a sínekhez kötélkocsikkal rögzítették.

A léghajók fogadásához és útnak indításához sok katonára volt szükség, a hajó egyensúlyban és lent tartása érdekében, különösen, ha fújt a szél. Ezért a gondolákon kapaszkodókat alakítottak ki és a hajók leszállás előtt köteleket dobtak le.

Az induláskor is szükség volt a földi személyzetre, mivel a hangárból való kivontatás, a szél irányának megfelelő pozicionálás emberi erő igénybevételével történt. Előfordult, hogy néhányan nem engedték el időben a kapaszkodót és a léghajó felemelte őket. Ilyenkor persze gázt engedtek ki és gyorsan leereszkedtek.

A léghajók ilyen bombákat dobtak le a célterületre. Természetesen nem kézzel hajigálták, mint az akkor még kezdetleges repülők, hanem bombavető szerkezet jutatta ki őket a hajó testéből. A vagonban német katonák vannak a földön a helyiek. Ezek robbanó bombák, létezett gyujtóbomba is.

A zeppelinekről ledobható bombák:

A színes kép egy gyujtóbombát mutat, mellette a felépítése látható. Annak ellenére, hogy elég primitív komoly tüzeket okoztak vele, bár elég alacsony az égési hőmérséklete.

Az LZ85 bombavető berendezése. Sorban ejtette le a bombákat, így a léghajó haladási irányában, egy vonal mentén robbantak a földön.

A bázis személyzete felsorakozott, talán kihajózás előtti eligazításra

A hazatérő léghajó részére ködös időben kötött ballonnal mutatták meg a bázis helyét. Meteorológiai méréseket is végeztek ezek segítségével. Kihozzák a feltöltött gömböt a hangárból.

Poppe szerette a ballonrepülést is

És már fel is szállt

A bázis és az itt állomásozó léghajó személyzete úgy élt mint egy laktanyában szokásos. Még reggelitornát is tartottak. Itt az LZ97 személyzete csuklózik.

Szabadságra mentek, amint ez az irat mutatja

Sok hajó személyzetéhez tartozott kutya is.

Természetesen megünnepelték a karácsonyt is.