„A jó elméletek, amelyek az események által beigazolódott elveken alapulnak és kapcsolatban állnak a hadtörténet kritikájával – igazi iskolát képeznek.”

Jomoni

„A hadviselés alapelveiről” című művéből

A „II. RÁKÓCZI FERENC,, KATONAI KÖZÉPISKOLA története a tisztképzés szolgálatában

Dr. Kiss Géza ezredes

Előszó Kiss Géza könyvéhez

1956 november negyedikén szovjet tankok vették körül a „II. Rákóczi Ferenc” katonai középiskola mátyásföldi épületét, ledöntötték a kőkerítést, behatoltak az intézet területére és a parancsnokot falhoz állítva, fegyverrel a tarkóján kényszeríttették: hívja össze növendékeit, akiket azután kiraboltak és szélnek eresztettek...

Így ért véget a Magyar Néphadsereg háború utáni egyetlen katonaiskolájának élete, bár története a végleges felszámolásáig még két évig tovább folyt.

Mit érezhettek a növendékek, ezek a tizenéves gyerekek, akik addig nem is vettek részt fegyveres vállalkozásban? Akiket eszményképeik, a szovjet katonák kiraboltak? Mit érezhetett a parancsnok, aki zokszó nélkül, feltehetőleg féltében, engedelmeskedett a tarkójának pisztolyt szegező kéz akaratának? Nem tudhatott Maléterék sorsáról, s nem is sejtette, hogy párszáz kamasz fiú ellen szabályos hadművelet indul..

A kiürített épület mindenesetre jól jött a támadóknak: itt rendezkedett be az ideiglenesen hazánkban tartózkodó csapatok központi parancsnoksága.

Az igazi szégyen és tragédia azonban mégsem ez, hiszen különleges körülményekről volt szó, s ilyenkor kilengések mindig előfordulhatnak; hanem az, hogy a minden valamirevaló hadsereg számára nélkülözhetetlen katonai nevelőmunka befulladt, azt a Magyar Néphadsereg vezetői nem folytatták, Otta István- az utolsó parancsnok- tevékeny közreműködésével,  aki pedig maga is tanár volt, mielőtt a doni hadsereg kötelékében fogságba esett! - magát a középiskolai katonai nevelőintézményt egyszer s mindenkorra felszámolták. Úgy tűnik, azoknak sem lett könnyű a sorsa, akik a növendékek közül a Néphadseregben szolgáltak tovább. Mindezt Kiss Géza ezredes tudományos disszertációjából tudhatja meg az olvasó, amelyet most kezében tart.

A könyv a maga tudósi fegyelmezettségével és tényközlő szűkszavúságával éri el a hatást, megtudjuk, hogy a magyar katonai nevelés ügyét a Néphadsereg vezetői sohasem vették komolyan. Miért nem? Alighanem attól retteghettek, hogy a tizenéves fiúk óhatatlanul egy magyar honvédelmi eszme képviselőivé válnak, s nem csupán egy katonai nagyhatalom segédnépének szánt ágyútöltelék szerepére vállalkoznának. Pedig- és ez e könyvből is kitűnik- a nagyhagyományú katonai nevelési tapasztalatokban bővelkedő Szovjet katonai vezetés fontosnak tartotta a tizenéves kortól kezdődő tisztképzést és a magyar nemzeti önérzetre is szívesen volt tekintettel. Hagyományainkat és a nemzeti érdekeket tehát alighanem a budapesti tábornokok és politikusok hanyagolták el tudatosan. Hiszen talán nincs is a világon olyan kultúra és irodalom, melynek felvirágoztatói között annyi katona lett volna, mint amilyen a magyar kultúra és irodalom. Hol van még egy sikeres hadvezér, aki sikeres hőskölteményével nemzeti klasszikussá vált, és aki a hadi eseményeket nem fantáziájából merítette, hanem személyes élményeiből vette, mint Zrínyi Miklós? Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly, Fazekas Mihály, Bolyai János hivatásos tisztként, gyermekkortól kezdve nevelődtek katonának, Széchenyi István, Batthyány Lajos, Jósika Miklós magas kitüntetésekkel dekorált hivatásos katonák voltak, Mészáros Lázár szintén jószerint gyermekkorától kezdve katona, a Mária Ludovika királyné adományából kezdeményezett magyar hadi tanoda szervezője és első parancsnoka, a Magyar Tudós Társaság megválasztott tagja volt és folytathatnánk a sort. Hosszú ideje nem esik szó arról, hogy a tizenéves kortól kezdődő katonai nevelés miért fontos? Nem csupán azért, mert az ébredező-nyiladozó öntudatba így és ekkor lehet legsikeresebben beletáplálni a honvédelmi eszmét, hanem azért is, mert később, felnőtt korban, netán a kötelező, törvényesen előirt katonai szolgálat „kényszere” alatt hivatásos tisztnek jelentkezőket óhatatlanul vezetik, vezethetik érvényesülési, kenyérkereseti szempontok is.

Annak az intézménynek, amely az ötvenes évek közepén létesült és alig pár esztendeig állt fenn: a II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskolának még az emléke is kiveszett a köztudatból. Kiss Géza könyve most ezt az emléket hozza vissza a feledésből.

NEMESKÜRTHY ISTVÁN

A „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskola megalakulásának, létrejöttének körülményei

Történelmi előzmények

„1953 tavaszán feszült légkör alakul ki az országban. Az elmúlt évek őszinte lelkesedését, bizakodását a csalódottság, sőt a kiábrándultság váltotta fel. A szocializmus építése közben elkövetett súlyos politikai és gazdasági hibák bénítóan hatottak a társadalom minden tagjára /1/,,

„Az SZKP. KB. Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett halála után kezdte meg a személyi kultusz bírálatát és következményei felszámolását,, /2/

A „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskola megalakulásának, létrejöttének körülményei.

Az MDP titkársága 1953. június 3-án meghatározta a tennivalókat, visszafogta a nagyberuházásokat, növelni tervezte a fogyasztási javak minőségét és mennyiségét, csökkentette a kormány létszámát. /1/

Így kezdődött el, illetve folytatódott a magyar társadalom ellentmondásos politikai tevékenysége.

A magyar legfelső politikai vezetés 1953-tól a szocializmus nevében tovább folytatta a hibás sztálini politikát. Továbbra sem vette figyelembe az egyre romló életszínvonalat, a munkásosztály elszegényedését, a parasztságot sújtó intézkedések hatását. Figyelmen kívül hagyta, illetve tévesen ítélte meg a nemzetközi helyzetet, s ebből eredően helytelen katonapolitikai értékelést alakított ki.

A párton belüli ellentétek, a hatalmi harc, a pártegység hiánya egyenesen akadályozta a tervezett politikai, gazdasági, kulturális intézkedések folyamatos végrehajtását. Ilyen körülmények között került nyilvánosságra az MDP. KV. 1953. június 12-i ülésén hozott határozata, amely megállapítja: a gazdasági életben jelentkező nehézségek egyik oka a hadsereg erőltetett ütemű fejlesztése.

Ennek tudatában a magyar legfelső politikai vezetés a honvédelmi kiadások, s azzal együtt a szervezeti keretek és a létszám csökkentését határozta el. A mintegy 30 ezer főt meghaladó csökkentés a lövész-, a harckocsi- és tüzércsapatokat érintette. /3/

A csökkentés tovább folytatódott: 1955. szeptemberben 20 ezer, 1956. augusztus 1-én pedig újabb 15 ezer fővel lett kevesebb a hadsereg létszáma.

„1955-ben létrejött az osztrák államszerződés. Ausztriából kivonták a szovjet csapatokat. Így Magyarország földrajzilag a szocialista tábor első vonalába került, amely jelentős tényezőként jöhetett volna számításba országunk katonapolitikai helyzete megítélésében” /3/

Az ellenforradalom leverése utáni konszolidáció előrehaladtával napirendre került a Néphadsereg ujjászervezése. Így 1957 tavaszán három hadosztályból és néhány szakcsapatból álló fegyveres erő alakult meg. Ezt az állományt 1958 tavaszán egy keret hadosztállyal egészítették ki. A hadsereg ujjászervezése feladatainak gyorsabb végrehajtása érdekében 1958. március elején az Elnöki Tanács Révész Géza altábornagyot miniszterré nevezte ki. A kormány 1954-től kezdve csökkentette a kulturális ágazat anyagi ellátását és befagyasztotta az egészségügyi költségvetést. Csökkentette a középiskolai, egyetemi, főiskolai keretszámokat, a diákotthoni elhelyezést, az ösztöndíjakat és a diákok más szociális juttatásait.

A kormány politikája megosztotta az értelmiséget, akárcsak a kultúrpolitika hibái.

Szakszerűtlenség uralkodott az oktatás, az irodalom, művészeti élet irányításának területein, ahol a vezetés egyoldalú és merev volt. Állandósult az értelmiség jelentős hányadának gyanúsítgatása, oktalan felelősségre vonása. Mindezek a folyamatok az anyagi ellátás elégtelensége között zajlottak le.

A középiskolai tanárok továbbképzését rendszertelenül tervezték, csak ideológiai-világnézeti témák kerültek előtérbe, mellőzve a pedagógiai kérdéseket.

A tantárgy- pedagógiai továbbképzést a Szovjetunióból átvett, lefordított munkákkal alapozták meg. A szocialista pedagógia fő forrása Makarenko volt, de szinte ugyanolyan mértékben használták Kairov, Jeszipov, Goncsarov műveit.

„A közismert mondás szerint a múlt állandóan változik. Az elmúlt néhány évben - sőt hónapban- talán gyorsabban változott, mint bármikor az utóbbi harminc évben. A múlttal való számvetés időszaka jött el, hiszen egy válságba jutott társadalom számára mindig az az alapkérdés: „Hogyan jutottunk ide?”” Ez pedig megköveteli az egész közelmúlt újragondolását. Ennek az újragondolásnak az a legfőbb tanulsága, hogy a korai - kezdetleges szocializmus politikai rendszerének sztálinista alapstruktúrája milyen szívósan fennmarad - többé-kevésbé rejtett formákat is öltve - az egyes szocialista társadalmakban vagy azok különböző fejlődési szakaszaiban. Vajon meddig kell visszamennünk a történelemben - kérdezzük manapság -, hogy a jelenség végső okát felleljük?

Az utóbbi négy évtized története ezekben a vitákban válik igazán történelemmé, vagyis a felszínes történések felsorolása helyet a mélyben lejátszódó folyamatok feltárásává.” /4/

Ilyen társadalmi, politikai helyzetben, ilyen történeti körülmények között határozta el az MDP Központi Vezetősége és a Minisztertanács, hogy 1953. nyarán életre hívja a ,,II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskolát.

Az iskola megalakulásának célja, funkciója, szervezeti felépítése.

Az MDP Központi Vezetősége és a Minisztertanács határozata alapján 1953. június 8.-án megalakult a „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskola. /5/

„Az iskola feladata és célja az, hogy az itt tanuló növendékeknek a legjobb középiskolai végzettséget adja, művelt, sokoldalúan képzett, kulturált ifjakká nevelje őket, Hazánk, Pártunk és kormányzatunk iránti odaadás és a hatalmas Szovjetunió iránti szeretetet, valamint az ellenséggel szemben érzett izzó gyűlölet szellemében, fejlessze ki bennük a szocializmus aktív építéséhez szükséges erényeket a katonai hivatás iránti szeretetet és készítse elő őket Néphadseregünk fegyvernemi tisztképző iskoláira való felvételre.

Az iskola az 1954/55. tanévtől kezdve Budapesten működik és ebben a tanévben I. II. és Ill. évfolyam lesz.” /6/

Az iskola első parancsnoka: Kerekes Béla vezérőrnagy és a tanintézet első működési helye Esztergom /1953-54/ volt.

Az iskola az általános gimnázium reáltagozatának tantervét követte és tankönyveit használta. A szorgalmi időszak megegyezett a gimnázium tanulmányi rendjével. A IV. évfolyam elvégzése után a növendékek érettségi vizsgát tettek, majd ezt követően kerültek – kötelezően - a fegyvernemi tisztképző iskolákba. Az itt szerzett érettségi bizonyítvány minden tekintettben egyenlő és teljes jogú volt az általános gimnáziumban szerzettel. A növendékek tanulása ingyenes volt. Teljes ellátásukat, alsó és felső ruházatukat a Magyar Néphadsereg biztosította. Minden tanuló megkapta a számára szükséges tankönyveket, füzeteket, töltőtollat, írószereket és zsebpénzt. A tanév folyamán, a tanítási szünetek azonosak voltak a többi középiskoláéval. Ezeket a növendékek otthon töltötték. A jól tanuló és kifogástalan magatartású növendékek havonta egyszer 32 órás eltávozást, valamint egy vasárnapi kimenőt kaptak. Ugyancsak havonként egy vasárnap délután a szülők látogathatták meg a növendékeket.

A nyári szünetben a Balaton mellett, Fonyód- Bélatelepen négyhetes táborozáson vettek részt a növendékek. Táborozás idején a pihenés mellett lőversenyeket, atlétikai, labdarugó és egyéb versenyeket rendeztek, illetve megtanultak vívni, evezni, kajakozni, vitorlázni és motorcsónakot vezetni.

A növendékek az iskolában katonai nevelést kaptak. Feladatuk volt, hogy az iskolában eltöltött négy év alatt a tanulás mellett a legalapvetőbb katonai ismereteket elsajátítsák, testben és lélekben megedződjenek s alkalmassá váljanak Néphadseregünk tisztképző iskoláira való felvételre. /5/

A bevonulás napján a növendékek egyenruhát kaptak és ettől kezdve fegyelmüket és magatartásukat a Magyar Néphadsereg szabályzatai határozták meg.

A növendékek századokra, szakaszokra, tantermi osztályokra voltak osztva. Minden osztály élén nevelőtiszt állt, aki katonailag képzett és pedagógiai tapasztalatokkal rendelkezett. A növendékek megtanulták a katonás, fegyelmezett magatartást, udvariasságot, belső rendet és tisztaságot. A legjobb növendékek közül kerültek ki a növendékosztály parancsnokok.

Az iskola állománya részt vett az április 4. díszszemléken.

A növendékek bevonulásuk után kimenő- és gyakorlóruhát kaptak. Kimenő öltözet: sötétkék kamgárn zubbony, nadrág, fekete félcipő és sapka.

A zubbonyon és köpenyen vörös vállpántok voltak felhelyezve. Ezen kívül minden növendék rendelkezett az évszakoknak megfelelő alsó és melegítő ruhával, gyakorlóöltözettel, fürdőruhával és fürdőköpennyel, tisztálkodó-szerekkel, utazótáskákkal stb. Az iskola szakmai felügyeletét az Oktatási Minisztérium, katonai felügyeletét a Honvédelmi Minisztérium Tanintézeti Csoportfőnökség látta el.

Az iskola szervezeti felépítése

Az iskola 245. sz. béke állománytábláját 1953. június 2-án Farkas Mihály hadseregtábornok, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere hagyta jóvá először. Ezt az állománytáblát kivonták és 245 /A számmal 1953 augusztus 19-én ismét jóváhagyta Bata István altábornagy az új honvédelmi miniszter.

A II. RFKK szervezeti felépítése


A Katonai Középiskola összlétszáma: 428 fő /Esztergom, 1953. 09. 01./

Az iskola helye:          Esztergom /1953-54/

                                   Bp. XVI. / Mátyásföld Bajcsy Zs. Sor 1 / 1954-56 /

                                   Bp. II. Vöröshadsereg útja 21-23 / 1957-58/

Az iskola parancsnoka:          Kerekes Béla vörgy. 1953 09. 01.- 1955. 06. 20.

                                               Oláh István alez. 1955. 06. 21. —1957. 02. 07.

                                               Otta István vörgy. 1957. 02. 08. —1958. 09. 15.

Évfolyamok:   1953/54-es tanév:       I. évf. : A, B, C, D osztályok 105 fő

                                                           II. évf. : A, B, C, D osztályok 103 fő

                                                                       összlétszám: 208 fő

                        1954/ 55-ös tanév :     I. II. III. évf. összlétszám 587 fő

                        1955/56-os tanév:       I.- IV. évf. összlétszám 735 fő

                                                           érettségizett 169 fő

                        1956 / 57-es tanév:     I.- IV. évf. összlétszám 499 fő

                                                           érettségizett 111 fő

                        1957/ 58-as tanév:      I.-IV. évf. összlétszám 634 fő

                                                           érettségizett 113 fő

A „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskolán érettségizett: 393 fő

            1957 / 58-as tanévben            I. évf.-t elvégezte 204 fő

                                                           II. évf.-t elvégezte 175 fő

                                                           III. évf.-t elvégezte 142 fő

                                                                       Összesen 521 fő

                                                                       mindösszesen : 521+ 393 = 914 fő

Részleteiben :             I. —IV. évet járt a „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskolára és érettségizett 224 fő

                        I. —Ill. évet járt a „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskolára és érettségizett 169 fő

                        I.—III. évet járt a Katonai Középiskolára, de nem érettségizett 142 fő

                        I.—II. évet járta Katonai Középiskolára, de nem érettségizett 175 fő

                        I. évet járt a Katonai Középiskolára, de nem érettségizett 204 fő

1953-tál 1958-ig Összesen 914 fő töltött 1-től 4 évet a „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskolán.

245. számú A,, állománytábla „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskola. /7/

tbk.: 1 fő

ti.:47fő

tts.: 39 fő

honv.: 70 fő

növ.:200fő

Katona összesen: 357 fő, pa. 71 fő

Mindösszesen. 428 fő

: 35 db.

Fegyverzet:     pi.: 83 db.                   Gépjárművek:             szgk.: 3 db.

                        pu.: 55 db.                                                     tgk.: 4 db.

                        karabély: 115 db.                                           klgs. gk.: 3 db.

                        gpi.: 6db.                                                       mkp.: 100 db.

Megjegyzés:    1. / A fenti létszámon felül 52 fő polgári alkalmazottat felvehet a munkabérhitel terhére.

                        2 / A növendékek évfolyamonkénti megoszlása:      1. évf.: 100 fő

                                                                                                          2. évf. :l00

                        3./ 1953. 09. 05-i 0871. sz. intézkedéssel helyesbítő ív kiadása a 245/A. sz. állománytáblához.

A helyesbítő ív kiadása biztosította a megnövelt létszámkeretet az 1954-es kiképzési évre és az azt követő időszakra.

Megnevezés

Létszám

Rendfokozat

Beo. ill. csop.

lsk. pk.

1

 vörgy.- ezds.

5

Pk. pol. h /pol. ov./

1

ezds.- alez.

6

Segédtiszt

1

fhdgy.- hdgy.

14

Titkár-gépíró

1

pa.

21

Gk.vez.

1

örm.

18

Hív, segéd

1

pa.

26

Összesen:

6fő

 

 

I. Politikai osztály

Pártépítő instr.

1

örgy.- szds.

10

Agit.prop.instr.

1

örgy.- szds.

10

Ifj. segítő

1

örgy.- szds.

10

P0l. o. titkár

1

fhdgy. hdgy.

16

Gépíró

1

pa.

21

Hív, segéd

1

pa.

26

Összesen.

6fő

 

 

1./ Klub

Klub vez.

1

szds.-fhgy.

10

Könyvtáros

1

pa.

Film és rád. kez.

1

pa.

 

Műv. vez.

1

pa.

 

Összesen:

4 fő

 

 

Politikai Osztály összesen: 10 fő

II. Személyügyi alosztály

alo. vez.

1 fő

örgy.- szds.

10

szü. ti.

1 fő

szds.- fhdgy.

14

nyt.

1 fő

örm.

21

gépíró

1 fő

pa.

22

munkaügyi ea.

1 fő

pa.

14

Szü. alo. összesen:

5 fő

 

 

III .Kiképzési osztály

ov. egyben a pk. kat. helyettese

1

ezds.- alez.

7

pk. tan.-i h.

1

pa.

7

beo. tiszt

2

őrgy.- szds. / 1 fő pa. lehet/

12

magyarfőea.

1

pa.

11

magyarea.

2

pa.

12

oroszfőea.

1

pa.

11

oroszea.

2

pa.

12

tört. főea.

1

pa

11

tört. ea.

1

pa.

12

főtárgy főea.

1

pa.

11

főtárgyea.

1

pa.

12

mat.főea.

1

pa.

11

mat. ea.

3

pa.

12

fizika főea.

1

pa.

11

biológia főea.

1

pa.

11

biológia ea. 1 pa. 12

 

 

 

kémia főea.

1

pa.

11

kémia ea.

1

pa.

12

ének és zene főea.

1

pa.

11

adminisztrátor

1

pa.

12

testnev. főea.

1

őrgy.-szds.

11

testnev ea.

2

szds.-fhdgy.

12

lovagló főea.

1

őrgy.- szds.

11

belszolg. út. ea.

1

szds- fhdgy.

12

tereptan ea.

1

szds.- fhdgy.

12

lőut. ea.

1

fhdgy.- hdgy.

12

kik. ag. kezelő

1

törm.

22

laboráns

1

pa.

22

rajzoló

2

pa.

--

könyvtáros

1

pa.

--

tantermi fel.

1

pa.

23

gépíró

3

pa.

22

hiv. segéd

2

pa.

26

kik. o. összesen:

43 fő

 

 

IV. Szolgálatvezetési osztály

0v.

1

őrgy.

10

fe. mester

1

törm.

21

nyt.

1

törm.

21

távb. közp. kez.

2

pa.

22

sokszorosító

1

pa.

--

könyvkötő

1

pa.

 --

portás

2

pa.

27

Összesen:

9 fő

 

 

1./Titkos részleg

                        3 fő

2./ Lovarda és istálló részleg

lovarda pk..

1

hdgy.

17

lovagló oktató

2

tőrm.

21

lóvezető

15

honv.

--

hajtó

2

pa.

 

Összesen:

20 fő

 

 

3./ Őrszakasz

szpk.

1

hdgy.

19

rajpk.

6

szkv.- tiz.

--

beo.

54

ebből 3 pa. felvehető

 

4./Zenekar

karmester

1

fhdgy.- hdgy.

14

szolg. vez.

1

törm.

17

zenész 20

törm.- örm.

18-21

 

Összesen:

22fő

 

 

Szolgálatvezetési osztály mindösszesen: 115 fő

V. Hadtáp

htp. pk./ a pk. ag.-i helyettese

1

alez.

7

htp. ir. vez.

1

hdgy.

14

gépíró

1

pa.

22

Összesen:

3fő

 

 

1/. Élelmezési szolgálat 5 fő

2./ Ruházati szolgálat 3 fő

3./ Gjmű. és üza. szolg. 13 fő

4./ Épületkezelőség 2 fő

Hadtáp Összesen: 26 fő

VI. Egészségügyi szolgálat

Eü. szolg. vez.

1 fő

alez.- őrgy.

8

Beo. orvos

1

szds.-fhdgy.

10

Fogorvos

1

szds.-fhdgy.

10

Felcser-gyógyszer kez.

1

fhdgy.

14

Eü. beo.

1

törm.

21

Fogász asszisztens

1

pa.

 

Ápoló

3

pa.

 

Takarító

1

pa.

 

Összesen:

10fő

 

 

VII. Pénzügyi részleg: 4 fő

VIII. 1-2. Növendékszázad.

szdpk.

2

őrgy.

10

pol.h.

2

szds.

11

osztálynevelő

8

szds

12

szolg. vez.

2

törm.

21

növendék

200

növ.

 

összesen:

214 fő

 

 

Katonai Középiskola összesen: 428 fő.

Ez volt az indulólétszám 1953. szeptember 1.- ével.

A növendékek toborozása a kiválasztási és felvételi rendszer

A növendékek toborozását az iskolaparancsnok terve szerint, minden év tavaszán a parancsnok által kijelölt bizottságok hajtották végre az ország különböző általános iskoláiban, gimnáziumaiban. A bizottságok tagjai vezető beosztású tisztekből, századparancsnokokból, nevelőtisztekből főelőadó polgári tanárokból álltak.

Feladatukat meghatározott ütem szerint hajtották végre. Az előirt időben és helyen - az iskola iránt érdeklődést mutató tanulók előtt - ismertették a Rákóczi iskola életét, a tanulmányi munka követelményeit, az iskola jellegét, a hivatásos tiszti pálya szépségét, romantikáját. Az érdeklődés minden tanulmányi évben számottevően magas volt.

Az iskolai jelentkezés után összeállították a jelöltek névsorát, majd azt egyeztették a megyei tanácsok oktatási osztályvezetőivel. Azok javaslata alapján a jelentkezők kitöltötték a felvételi kérelmet, amelyet az iskola igazgatója továbbított a Honvédelmi Minisztériumba.

A válogatás után a Tanintézeti Csoportfőnökség engedélyével az iskolaparancsnok levélben tájékoztatta a pályázót a felvételi vizsga idejéről és helyéről. A felvételit és az orvosi vizsgálatot minden év április hónapjában az iskolán hajtották végre. A pályázók létszáma kezdetben 1400- 1500 fő volt a felvehető 200 helyre. /Kivétel az 1957- s év, amikor is az elöljáró intézkedést adott ki a felsőbb évfolyamok feltöltésére, és pótfelvételi vizsgák megtartásának elrendelésére. Ez 1957. június 17- 22. között történt./

Az iskolára történő jelentkezés általános előírásai:

Az iskola első évfolyamára /az általános gimnázium első osztályába/ az általános iskola 8., a második évfolyamra /az általános gimnázium második osztályába/, és a harmadik évfolyamra /az általános gimnázium 3. osztályába/ a „kitűnő”, „jeles” ‚ de legalább „jó” átlageredménnyel végzett tanulók jelentkezhettek. A jelentkezés időpontjában az előző tanévvégi és a folyó tanév félévi eredményei voltak a mérvadóak.

A jelentkezők orvosi vizsgán vettek részt, majd felvételi vizsgát tettek magyarból, matematikából /írásbeli, szóbeli/ és testnevelésből.

A felvételi gyakorlati végrehajtását szaktanárokból álló bizottság hajtotta végre.

A felvételi további feltételei a következők voltak:

- A szülők és növendékjelöltek politikai, erkölcsi megbízhatósága,

- A szülők beleegyezése, /a fegyvernemi tisztképző iskolára is/

- A növendékjelölt önkéntes jelentkezése.

A felvételnél- azonos feltételek esetén- előnyben kell részesíteni:

- A Tanácsköztársaság és az ellenforradalmi időszak idején a munkásosztály mellett kimagasló helytállást tanúsított szülők gyermekeit.

- A Felszabadulás óta kimagasló munkásságot kifejtett szülők - sztahanovisták, Kossuth- díjasok, élmunkások, újítók, kormánykitüntetésben részesítettek - gyermekeit.

- A Tanácsköztársaság és a Horthy- fasizmus idején az ellenforradalom elleni fegyveres és politikai harcban hősi halált halt, illetve megrokkant szülők gyermekeit.

- A munka frontján, a szocializmus építése során hősi halált halt, illetve rokkant szülők gyermekeit.

- A fegyveres erők tisztjeinek és tábornokainak gyermekeit. /6/

Az iskola beindítását követően a katonai sajtó örömmel üdvözölte az iskola létrehozását. A közzétett cikkek folyamatosan reflektorfénybe állították az iskolát. Az ottani ellátásról, kiképzésről, sport- és kulturális tevékenységről felsőfokon nyilatkoztak. Külön kiemelték a tisztek és tanárok átlagosnál magasabb elméleti és gyakorlati tudását, akik nap, mint nap azon fáradoztak, hogy a jövő tisztjei már az iskolán művelt, kulturált, sokoldalú emberekké váljanak /8/

További idézetek a katonai sajtóból:

„a jövő katonatisztjei ők- a magyar szuvorovisták.”

„itt minden csábít az olvasásra, tanulásra,”

„sötétkék egyenruhás, vidám tekintetű gyerekemberekkel találkoztunk. Vállukat vörös vállap díszíti. Önkéntelenül is egyik legszebb irodalmi élményünkre a „Vörös Vállpántok” című könyvre gondolunk. „ /8/

„Megnyitotta kapuit a „II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola” címmel köszönti a lap a növendékeket, akik a középiskolai tanulmányaik mellett megismerkednek a haza védelmének tudományával is.”

Mindezek az írások, valamint a rákóczisták aktív részvétele a különböző tanulmányi, sport- és kulturális versenyeken, az ott elért eredmények eleve csábítást jelentettek a fiatalok számára.

A növendékek szociális összetétele

A Rákóczi iskolára történő jelentkezés feltétele nem volt származáshoz kötve. Minden fiatal pályázhatott a felvételi előírásoknak megfelelően. Fontos kritérium volt azonban az, hogy a szülők és a növendékjelölt politikailag és erkölcsileg megbízható legyen.

Magyarországon a felszabadulás után a munkás- és parasztszármazású fiatalok minden korábbinál nagyobb arányban részesülhettek középfokú oktatásban. Ezek együttes aránya a nappali tagozatok első évfolyamán az 1951- 1953-s években 70% körül volt. Ezt követően- különösen a dolgozó paraszt származásúaké — csökkent.

Az 1955/56-os tanév elején az első évfolyamra felvettek közül minden második tanuló munkás, illetve dolgozó paraszt gyermeke volt.

Az 1950- s évek elején a népgazdaság növekvő munkaerő szükséglete miatt a középiskolai tanulólétszámot jelentékenyen növelték, a továbbtanulási lehetőséget széleskörűen népszerűsítették. A későbbiek során az iskoláztatásnak ez az üteme túlzottnak bizonyult. 1953 után, amikor a középiskolai továbbtanulási lehetőségek korlátozódtak, az általános, illetve középiskolát végzettek figyelme egyre inkább az ipari tanuló képzés felé fordult./10/

A középiskolai tanulók számának alakulása származás szerint. / országos/ /10 /

Tanév

munkás

paraszt

értelm.

 egyéb

Összesen:

1953 /54

53256

33689

14846

27976

129767

1954 /55

48484

28801

16721

28261

122627

1955/56.

46039

25029

18502

29536

119106

Százalékban

1953/54

41,0%

26,00%

11,4%

21,6%

100%

1954 / 55

39,5 %

23,5 %

13,6 %

23,4 %

100 %

1955 / 56

38,7%

21,0 %

15,5%

24,8%

100%

A Rákóczi iskolára az 1953 / 54-es tanévre a felvételi vizsgát követően felvételt nyert: /11/

1. évfolyamra: 105 fő

2. évfolyamra: 103 fő összesen 208 fő

A növendékek származását illetően a következő állapítható meg.

Tanév

munkás- paraszt

értelmiségi

egyéb

összesen

származású tanulók száma

1953/54.

 

 

 

 

1.évf.

63

11

31

105

2.évf.

71

8

24

103

összesen:

134

19

55

208

Százalékban

1953/54.

64,5%

9%

26,5%

100%

A statisztikában szereplő „egyéb” kategóriákba soroltam a foglalkozást illetően a hivatásos tiszteket, tiszthelyetteseket és a pártmunkásokat. Ha a jelzett adatokat, számokat valószínűsítem, konkretizálom akkor a növendékek szülei az alábbi területeken dolgoztak:

1. és 2. évfolyam összesen:

hivatásos tiszt                                                            26 szülő

ÁVH. tiszt, tiszth. ‚ rendőr                                       4 szülő

vállalatigazgató /vagy ehhez hasonló beo./               24 szülő

pártmunkás /párttitkár, pártfunkció, SZOT. titk./     16 szülő

Összesen :                                                                  79 szülő

A beiskolázott növendékek szülei közül 79 szülő volt vezető beosztású. Ezek gyerekeit nevezték „káder” gyerekeknek.

A növendékek szociális összetételének alakulása az 1954/55. tanévben.

tanév

munkás- paraszt

értelmiségi

egyéb

összesen

1954/55.

 

 

 

 

II. évf.

79

12

20

111

Százalékban

1954/55.

71,5%

10,5%

18%

100,0%

A táblázat az 1954 áprilisában felvett új növendékekre vonatkozik.

A rendelkezésre álló nyilvántartás alapján a Rákóczi iskola működése során az első évhez hasonló aránytalanságok - már ami a vezető beosztású szülők arányát illeti - nem fordult elő.

Az iskola oktatási nevelési rendszere

Az iskola szervezetéből adódóan a tanulmányi munkát és az ezzel kapcsolatos oktatási — nevelési feladatokat az iskolaparancsnok tanulmányi helyettes tervezte, szervezte és irányította.

A tanterv útmutatásait a Művelődési Minisztérium határozta meg és szakfelügyelői rendszerrel — negyedévenként ellenőrizte. Ezek után intézkedéseket adott ki a tanári állomány pedagógiai, oktató- módszertani jártasságának növelésére. Rendszeres tájékoztatást adott a polgári gimnáziumok tanulmányi munkájáról, az elért eredményekről, az oktatás során észlelt hibákról, azok okairól és megszüntetésük módszereiről. A parancsnok tanulmányi helyettese egy személyben felelt az oktatás menetéért. Alárendeltségébe tartoztak a főelőadó és előadó tanárok. Kezdetben — az 1953 / 54. tanévben — a tanárok szaktantárgyi csoportosításban oktattak. Ezt az 1954 / 55-s tanévtől felváltotta a tanszéki rendszer. /12 /

A tanszékeket tantárgyak szerint állították össze, melyek élén tanszékvezető állt. Személyét — képzettség, tanári gyakorlat alapján — a tanulmányi helyettes jelölte ki.

Minden évfolyamnál egy- egy főelőadó dolgozott, aki felelős volt az évfolyam tanulmányi munkájáért.

A növendéki osztályok élén osztályfőnökök álltak, akik felelősök voltak a tanulmányi munkáért.

A tanulmányi helyettes éves terv alapján dolgozott.

A terv tartalmazta: minden évfolyam tanulmányi feladatait, az év / félév / követelményrendszerét, a vizsgák, a pótvizsgák idejét, a konzultációk rendjét és idejét, a szakköri munka feladatait, céljait, a felvételi vizsgák rendjét, a bizottságok összetételét és feladatait, a pedagógiai továbbképzés rendszerét, témáit, a nevelői értekezletek idejét, képzés anyagi- technikai biztosítását.

A tanulmányi helyettes minden év végén jelentést tett a parancsnoknak az elért eredményekről, valamint minden kiképzési év elején intézkedést adott ki a következő tanév feladatairól.

A különböző tanszékekhez tartozó tanárok, különösen az osztályfőnökök állandó munkakapcsolatot tartottak az osztályok nevelőtisztjeivel, a növendéki századok parancsnokaival. A kijelölt tanárok rendszeresen ellenőrizték a tanórák megtartását, hatékonyságát és erről minden esetben jelentést tettek a tanszékvezetőnek.

A tanári állomány magas fokú elméleti és gyakorlati, gazdag tanári és pedagógiai tapasztalatokkal rendelkezett. Valamennyi tanár iskolai végzettsége messze meghaladta az Országos átlagot. A tanári állomány egy része- az iskolára kerülése előtt- különböző felelős beosztásban dolgozott. /iskolaigazgató vagy helyettes, minisztériumi szakfelügyelő, stb./

A növendékek rendkívül tisztelték és szerették tanáraikat, s a tanári állomány zöme is szerette tanítványait. A pedagógusok hamar megismerték az iskola speciális jellegét, amihez — kisebb- nagyobb súrlódások után - megfelelően alkalmazkodtak.

Az iskolát létrehozó politikai vezetés jól látta azt, hogy az oktatandó anyag osztályozása, válogatása, oktatása egyben a hatalmi és ideológia viszonyok tükröződése is. Így elérte, hogy az iskolai tantárgyakat nem csak intellektuális rendszernek tekintette, hanem társadalmi jellegű rendszernek is. Ezt az elvet következetesen igyekezett betartani, betartatni. Természetes volt, hogy a politikai és állami döntések kifejezésre jutottak az iskolai rendtartásban és a nevelési koncepciókban.

A tanárok, nevelők, kulturális értékeket közvetítettek, de képzettségüknél fogva személyiségükkel is részt vettek az ismeretek átadásában.

Ezért volt fontos követelmény az, hogy aki a Rákóczi iskolán akart tanítani, feleljen meg annak a követelménynek, hogy rendelkezzen az Új iránti fogékonysággal, szakmai és politikai kiállással, a pedagógiai módszerek alkalmazására való érzékenységgel. Ez volt az erkölcsi alap arra, hogy a pedagógus nevelőmunkájának eredményei és emberi magatartásának értékei szerint kapta meg az Országos átlagnál jóval magasabb erkölcsi és anyagi elismerését. I Ez az iskolán 1957-ben átlagban havi 1900- 2000 Ft. volt. Az Országos átlagfizetés egy tanárnak a Központi Statisztikai Hivatal szerint csak 1966-ban volt havi 2200.- Ft. / 10/

Valamennyi pedagógus azonosult azzal a ténnyel, hogy az iskola belső élete, a tanár- diák viszony, maga az iskola belső működési mechanizmusa, a tanterv, az iskola születő hagyományai, történelme, névadója, kapcsolata a szülői környezettel, az iskola politikai légköre a pedagógusok magatartása mind-mind az értékteremtésnek egy-egy olyan tárháza, amely mindenkor fontosabb a nevelési folyamatra nézve, mint maga a tananyag. / 13/

 

A tanári állomány

Az elmúlt években a Rákóczi iskola történetéhez szükséges okmányok, dokumentumok gyűjtése során természetesen találkoztam ott tanító tanárokkal, és tisztekkel egyaránt. Mint régi tanítványnak kellemes, örömteli érzés volt hallgatni tanáraim, parancsnokaim visszaemlékezéseit.

Az egyik ilyen felejthetetlen beszélgetésem volt 1989. 03. 29-én Mosoni Mihály tanár urral. Tanár Úr budai lakásán őszinte szeretettel és lelkesedéssel fogadott.

A beszélgetés lényege természetesen az iskola egész tevékenységére vonatkozott. Mosoni Mihály tanár úr 1954 és 1955-ben tanított az iskolán. Kiváló tanárt, pedagógust és kiváló embert ismertünk meg személyében. Nagyon szerette a hallgatókat és mi is szerettük és tiszteltük. Elismert szakembernek bizonyult itthon és külföldön egyaránt. Egyetemi tanulmányait Németországban kezdte és fejezte be. Az iskolára történő áthelyezése előtt az Oktatásügyi Minisztériumban szakfelügyelőként dolgozott (kémia, földrajz) Több könyvet, tudományos értekezést írt szakmájában. Akkori fizetése: 1350 Ft. volt.

Elmondása szerint egy alkalommal megkereste őt Szabó János kémia tanár és azt ajánlotta, hogy jöjjön a Rákóczi iskolára tanítani. Ott csak heti 12 órát kell tartania és hetente egy nap szabadnapot kap. Mindezek mellett folytathatja tudományos munkáját, amelyek akkor „pedagógiai kísérletek” címmel váltak ismertté. Mosoni tanár úr úgy döntött a Rákóczin akar tanítani. Döntését most is tisztelettel megköszönjük Tanár úr elmondta a Rákóczi iskolán a tanárok kötetlen munkaidőben dolgoztak.

Általánosan elfogadott elv volt, hogy délelőtt a tanárok, délután a tisztek felügyelték a növedékeket. Elmondása szerint mi, hallgatók fegyelmezettek voltunk, akartunk tanulni. Azt is elmondta, hogy az általános iskolába szerzett ismeretanyagunk szegényes. Már indulásnál kiütközött a sokféle iskolából, sokféle követelménytámasztással beiskolázott növendékek alacsony képzettsége. Ennek megszüntetését szívügyének tekintette.

Az iskola katonai vezetése nem avatkozott be a tanári munka szakmai részébe. A tantárgyak szerint csoportosított tanszékek vezetői döntötték el, hogy szakmailag alkalmas-e a tanár az oktatói tevékenységre. Természetesen tanárnak jelentkezni pályázat útján lehetett. A párttagság megléte nem volt kötelező. Azonban a felvétel előtt megvizsgálták a pályázó szakmai tevékenységét. /Cikkek, könyvek, stb./ Ezt az ellenőrzést a HM hajtotta végre, és ha mindent rendben talált értesítették a felvételről a pályázót. A felvétel elfogadásához a tanszékvezető jóváhagyása kellett.

Tanár úr elmondta, hogy 1954. és 1955-ben az iskola akkori parancsnoka Kerekes Béla vezérőrnagy több ízben elbeszélgetett a tanárokkal abból a célból, hogy öltözzenek be katonai egyenruhába alezredesi rendfokozatban. A parancsnok katonásítani akarta a polgári tanárokat. A tanárok zöme, nem tudott és nem akart azonosulni a parancsnok elképzelésével. E „puhatoló” beszélgetések később elmaradtak.

A tanári állománynak havonta egy alkalommal politikai tájékoztatót tartott Mándi Árpád őrnagy a parancsnok politikai helyettese. A szakmai felügyeletet, a tanárok szakmai továbbképzését az oktatás ellenőrzését az Oktatásügyi Minisztérium, illetve a szakfelügyelők gyakorolták. Az oktatás tárgyi feltételei kiválóak voltak, a pedagógiai tevékenységet jól szolgálták.

Mosoni tanár úrnak ezúton is jó egészséget kívánunk

A tiszti és tiszthelyettesi állomány

A szakasz és századparancsnoki állomány kiválasztása egyrészt pályázati, másrészt személyes kapcsolatok útján történt. Alapvető kiválasztási szempont az volt, hogy a tiszt rendelkezzen gimnáziumi érettségivel, tiszti iskolával és legyen pár év csapatgyakorlata. A pályázatuk elfogadását követően a napi munkavégzés mellett előírták részükre a pedagógiai tanulmányok megkezdését. A párttagság itt sem volt kötelező.

Az iskolán szolgálatot teljesítő tisztek általános műveltsége messze meghaladta az MN átlagát. Ebben az időszakban sorra jelentek meg elöljárói intézkedések a HM Katonai Tanácsa felhívása alapján, amelyek hangsúlyozták a tisztek műveltségi színvonalának elmaradását és azt, hogy a helyzet megváltoztatására erőfeszítéseket kell tenni. E feladatokat szorgalmazta Ugrai és Ilku vezérőrnagy 1957 őszén a HM Katonai Tanácsa ülésén. Ugyancsak 1957 őszén Marosán György egy magasabb parancsnoki értekezleten kiemelten hangsúlyozta az általános műveltség szükségességét a tisztikarra vonatkozóan.

Korábban 1954 decemberében a HM Katona Tanácsa statisztikailag értékelte a tisztek műveltségi helyzetét. Megállapította, hogy e mutatót tekintve a színvonal alacsony. Előírta, hogy növelni kell az érettségizett tisztek számát és a helyzet javítása érdekében tárgyalni kell a közoktatási miniszterrel.

A Rákóczi iskolán szolgálatot teljesítő tisztek, tiszthelyettesek minden szempontból megfeleltek az elvárásoknak. Szerettek az iskolán dogozni, szerették a növendékeket, és ez kölcsönös volt. A tisztek megjelenése, alaki fellépésük, beszédkultúrájuk, szakmai tudásuk garancia volt arra, hogy a növendékek azonosuljanak követelménytámasztásukkal.

Többségük jó pedagógiai adottságokkal rendelkezett, hamar megismerték a közösséget, azok belső kapcsolatait. Több növendék már ekkor kiválasztotta katona példaképét és sok esetben utánozták parancsnokaikat. Pl. vezényszó kiadásakor, alaki mozdulatok bemutatásánál, kardfogások gyakorlásakor, és parancsok kiadásakor.

A tisztek sokat tettek azért, hogy 14-17 éves fiatalemberek a lehető legjobban elsajátítsák az alapvető alaki mozgásokat, fegyver- és kardfogásokat, a sport szeretetét.

Nevelői tevékenységük során a növendékek megismerték, megtanulták a barátság, a bátorság, a férfiasság a becsületesség fogalmát. Nap, mint nap találkoztak a folyamatos követelménytámasztással, a rendre a rendszerességre való törekvésre, és a növendékeket azok betartására ösztönözték. Egészséges versenyszellem alakult ki a növendékek között, ki a legjobb a tanulásban, a sportban, a játékban, az alaki órán, a táncos összejöveteleken, ki táncol a legszebben, a legszebb lánnyal. Ha valaki valamilyen területen kitűnt szorgalmával, tehetségével azt a kollektíva nagyon megbecsülte.

Mindezek egy jól átgondolt nevelői tevékenység eredményeképpen születtek és ezt a tiszti állomány valósította meg. Természetesen a jól kiválasztott tiszthelyettesi állomány /szolgálatvezetők, zenészek, technikusok, gépkocsijavítók és szerelők, lovászok, kultúrosok, egészségügyi alkalmazottak/ munkájával midig is hozzájárult kiképzésünk, tanulásunk hatékonyságához.

Az iskola tanárai, együttműködve a tiszti állománnyal, csak a felsoroltak birtokában tudtak olyan oktatói-nevelési tevékenységet kifejteni, amely biztosította, „hogy az itt tanuló növendékeknek a legjobb középiskolai végzettséget adja, művelt, sokoldalúan képzett, kulturált ifjakká nevelje őket.../6/

A képzés irányai, a képzés tantervei, a tananyag csoportosítása és tanulmányi követelményei, tantervi sajátosságok

Az iskola az általános gimnázium reáltagozatának tantervét követte és tankönyveit használta. A szorgalmi időszak megegyezett a gimnáziumok tanulmányi idejével. A tanórák délelőtti 6 órában kerültek végrehajtásra.

Az oktatás korszerű, világos és jól felszerelt tantermekben, szakkabinetekben került megtartásra. A kiképzéshez szükséges anyagi és technikai feltételek maximálisan biztosítva voltak.

A párt 1950. márciusi határozata után elkészült az általános gimnáziumok tanterve és óraterve. Az új tanterv meghatározta az általános gimnázium célját, feladatát. Meghatározta a heti óraszámokat, valamint az anyanyelvi oktatás és a természettudományos tantárgyak tanítására fordítható időtényezőket.

A határozat jól szolgálta a közoktatás fejlesztését annak ellenére, hogy az 1953-56-os időszakban a pedagógiai célok nem mindig egyértelműen világosak az irányító Útmutatásokban. Az MDP 1954- s közoktatásról szóló határozata részletes útmutatásokat tartalmazott a köznevelési határozat fejlesztésére, a nevelés tartalmára, szellemére.

A képzés tantervei, a tananyag csoportosítása az egész iskola működése alatt gondot okozott a pedagógus állománynak. Az állandó és folyamatos tanterv, - tananyag kiigazítások, a cél és követelményrendszer változtatásai, a szegényes tankönyvellátás /színvonal/ a tantárgy pedagógia hiánya, a meglévők korszerűsége, a pedagógusok szakadatlan eszmei-ideológiai továbbképzése, mind-mind akadályozta az oktatás-nevelés feladatrendszerének folyamatos végrehajtását.

A tantárgy-pedagógia hiánya országos gond volt. Ezt a hiányt igyekeztek pótolni 1953-tól a Központi Pedagógiai Intézet különböző kiadványai.

Milyenek voltak — milyenek lehettek a tantárgy-pedagógiai törekvések? Természetesen átfogó érvényű, a hazai helyzetet figyelembe vevő szakirodalom nem volt, nem is lehetett. Így a tantárgy-pedagógiai továbbképzést a Szovjetunióból átvett, lefordított munkákkal alapozták meg. E munkák képezték évekig a tantárgy-pedagógiai műveltség irányát, tartalmát. Ilyenek voltak p1. Golubkov az irodalomtanítás, Karcov a történelemtanítás, Gorjacskin a fizikatanítás, Bragyis matematikatanítás és Szkatkin a természetrajz tanítás kérdéseiről írott könyvei.

A pedagógusállomány nem rendelkezett magyar nyelven írott, hazai hagyományokat figyelembe vevő pedagógiai tankönyvvel. A szocialista pedagógia fő forrása Makarenkó volt. /14/

1956 után úra elő kellett venni az alapvető ideológiai kérdéseket. Ehhez segítséget jelentett néhány publikáció is. Például: „Világnézeti szemlélet és a pedagógusok világnézete „Társadalom és nevelés” „Hazafiság és internacionalizmus” /14 /

Mindezek ellenére az iskola tanári állománya állandó önképzés mellett, pedagógiai értekezleteken, szakirodalmak tanulmányozásával szerzett tapasztalatok átadásával igyekezett az elvárásoknak megfelelni.

E közben folyamatosan érkeztek központi előírások, amelyeket figyelembe kellett venni. Pl. az Oktatási Minisztérium 1954-ben rendelettel csökkentette az általános gimnáziumok tananyagát. /15 /

Útmutatással szabályozta a középiskolai magyar nyelv és irodalom tanítását. /16/ Mindezeket az 1954/55. tanév tapasztalatai alapján határozták meg.

Útmutatás a magyar nyelv és irodalom tanításához!

„Főbb hibáink a következőkben foglalhatók össze:

A párt márciusi határozatában leleplezett jobboldali elhajlás éreztette hatását az irodalom tanításában is.

… felütötte fejét a múlt iránti öncélú rajongás, a múlt túlbecsülése,

 ... nem kapott kellő hangsúlyt a proletár internacionalizmus,

...a tanításban és a tanulók feleleteiben is előfordult a burzsoá irodalmi nézetek hatása,

...gyakori volt a központi intézkedések nem megfelelő végrehajtása.

Feladat:... határozott harcot kell folytatnunk a mai helyzetben az idealista- vallási maradványok, a pesszimizmus és cinizmus ellen, de a szellemtörténet és a lapos pozitivizmus ellen is.” /16 /

Útmutatás a középiskolai történelem tanításához:

Az elmúlt tanév értékelése. /54/55. / tanév /

A történelmi materialista szemléletre való nevelés következetesebb, a hazafias nevelés erősítésének következményeként, a frázisok használata a szólamszerűség csökkent. A magyar és más népek forradalmi hagyományainak / a párizsi kommün, Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság /tanítása általában lelkes és élményszerű.

Hol mutatkoznak hiányosságok? A tárgyi ismeret lexikális, öncélú, a múlt és jelen értékelésében nem látják a helyes arányokat. Nacionalista elhajlás jelentkezett múltunk kritikátlan eszményítésében? „A Szovjetunió elméleti tapasztalatai és gyakorlati segítségét népi demokráciánk fejlődésében nem értékelik eléggé.

Feladat: A hazafias nevelés szocialista tartalmi jegyeit kell erősítenünk. A szülőföld, az anyanyelv, a nép iránti szeretet elmélyítése, a társadalmi, honvédő, haladó és kulturális hagyományaink ápolása mellett a proletáriátus forradalmi hagyományait, munkásosztályunk végső harcának alkotó munkájának eredményeit kell lelkesítően bemutatnunk. Nem választhatjuk el hazafiságunkat a Szovjetunió iránti szeretettől. A történelem tanítás középpontjában a nép, a dolgozó tömegek, a munkásosztály történelemalkotó szerepét kell állítani.” /16/

Ez az útmutató valamennyi tantárgyat felsorolja, a feladatszabás mellett óraszám módosítást ír elő. A magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem tantárgyak esetében ez évi 10 óra csökkenést jelentett.

Óraszámok az 1955/5-os tanévben

Tantárgy

 

Évfolyam

Magyar nyelv és irodalom

Történelem

Nyelvtan

Irodalom

Heti

Évi

Heti

Évi

Heti

Évi

I.

1

óra

33

4

132

3

óra

99

II.

33

3

99

99

III.

33

4

132

99

IV.

28

4

112

nincs

 

Az iskola tanulmányi eredmény megállapítása

Az általános tanulmányi eredmény megállapításakor /a rendkívüli tárgyak, katonai ismeretek, idegen nyelv ismeret kivételével/ minden tantárgyat figyelembe kellett venni. A magatartási érdemjegy –kitűnő rendűség megállapításán kívül - az általános tanulmányi eredményt nem befolyásolta.

A tanulmányi átlag az egyes tantárgyakból nyert osztályzatok két tizedes jegyre megállapított számtani közepe /kerekítés nélkül/.

A növendékek általános tanulmányi eredménye

Kitűnő: ha magatartás példás és tanulmányi átlaga 5

Jeles: ha a tanulmányi átlag 4,70- él magasabb és közepesnél rosszabb osztályzata nincs.

Jó: ha tanulmányi átlaga 3,7-él magasabb és legfeljebb 2 /kettő/ elégséges osztályzata van.

Közepes: ha tanulmányi átlaga 2,7-él magasabb.

Elégséges: ha tanulmányi átlaga legfeljebb 2,70

Elégtelen: ha tanulmányi átlagától függetlenül elégtelen osztályzata van.

A növendékek általános tanulmányi eredményeinek bejegyzésekor, a rendűség megállapítása mellett, az elért tanulmányi átlagot kellett feltüntetni.

Elégséges:       2, 00 2, 70

Közepes:         2, 71 —3, 70

Jó:                   3,71—4,70

Jeles:               4, 72 5, 00

Kitűnő:           5, 00

A tantervi sajátosságok abból eredtek, hogy az általános gimnázium reáltagozatának tantervei mellett az iskola jellegéből adódóan speciális tantárgyak, foglalkozások alapozták a növendékek hivatás szeretetét. Ezek egy részét a tanórarendbe, másik részét a tanórán kívüli tevékenységbe építették be. Mindezeket a tantervi sajátosságokat a tanév értékelésénél mutatom be.

Kutatásaim során 1953/54-es tanévről értékelhető anyagot nem találtam.

A tanulmányi osztály év végi jelentése az 1954/55. tanévről /12/

Minden tanulmányi év befejezését követően a parancsnok tanulmányi helyettese értékelte az elmúlt kiképzési év munkáját. Az értékelést nevelői, illetve parancsnoki értekezleten hirdették ki a tiszti és tanári állomány előtt. Ezt követően a tanszékvezetők részletesen, személyre menően (beosztott tanárok) értékelték az elmúlt kiképzési év teljesítményét, majd meghatározták a következő év nevelési-oktatási feladatait és azok anyagi-technikai biztosítását. Az így elkészült év végi jelentéseket minden évben az iskolaparancsnok felterjesztette a katonai és szakmai elöljárónak.

Az iskola tanulmányi eredményeit osztályonként és évfolyamonként márciusig bezárólag havonta értékelték. Ettől kezdve a Tanintézeti Csoportfőnökség utasítása alapján csak negyedévenként értékelték. Az osztályozó konferenciákat minden esetben megelőzte az osztály tanárainak és nevetőtisztjeinek osztályozó értekezlete. Az értekezlet vezetője az osztályfőnök, aki a nevelőtiszttel történt előzetes megbeszélés alapján jellemzést adott az osztály egészéről, majd javaslatot tett személyenként a magatartási jegyre. Ezt követően vita alapján alakult ki a szaktanárok javaslata alapján minden rákóczista magatartási érdemjegye, rendűsége, és tantárgyi átlaga. Negyedévkor és háromnegyed évkor az iskolaparancsnokság írásban értesítette a szülőket a megintett és megrovott növendékekről.

A félévkor és az év végén tartott szülői értekezleteken a nevelőtisztek és osztályfőnökök ismertették a szülőkkel fiaik magatartását és tanulmányi előrehaladásukat. Mindezek ünnepélyes külsőségek között kerültek megrendezésre. Ilyen alkalmakkor rendezték meg az évfolyamok közötti sportversenyeket, /labdarúgás és atlétikai/ tartottak lovasbemutatókat a fiatal növendékek. Késő délután kultúrműsorral szórakoztatták a szüleiket a növendékek. A felsorolt rendezvények megtartása, a szülők előtti bizonyítási vágy az elért eredmény bemutatása, már felejthetetlen emlékeink közzé tartoznak.

Az 1954/55. tanévben a tanítás szeptember 16-án kezdődött. Az oktató-nevelő munkához szükséges személyi feltételek teljes mértékben biztosítva voltak. Harminc osztálytermet korszerűen előkészítettek az oktatáshoz. A tanév megkezdése előtt, előkészületi értekezleteket tartottak minden tantárgyból, évfolyamonként elkészítették az egész tanítási tervet, ez alapján a tanmenetek negyedéves terveit. Megvitatták az iskola speciális szükségleteinek megfelelően a tanmenetkészítés és óravázlat készítés egységes szempontjait.

Az első két tanítási napon 5 tárgyból felmérőt írattak, magyar, történelem, orosz, matematika, fizika, ez utóbbiból csak a III. évfolyam: átlag: 2,28.

Ebből eredő feladatokra intézkedtek.

Október 15-én, „a tanév tapasztalata” címmel általános nevelési értekezletet tartottak. /vita a tanulmányi fegyelemről/ Általános határozat született, hogy a nevelési és osztályozó értekezletek a jövőben évfolyamonként, illetve századonként történjenek.

A II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola 1954/55-ős tanév tanulmányi eredménye

I. évf. tanulmányi átlaga: 3,63

II. évf. tanulmányi átlaga: 3,79

Ill. évf. tanulmányi átlaga: 3,71

Az iskola tanulmányi átlaga: 3,72, rendűségi átlaga: 3,47.

A rendűség statisztikája:        Kitűnő és jeles: 71 fő

                                               Jó: 215fő

                                               Közepes: 239 fő

                                               Elégséges: 43 fő

                                               Elégtelen: 19 fő

                                               Összesen: 587 fő

Az I. évfolyamnál rendkívüli tantárgy: -                              szabadkézi rajz: 4,20

                                                                                                                                                                                                                                                                                           ének : 3,79

Tanulmányi szakkörök az 1954/55. tanulmányi évben

Történelem szakkör: Rákóczi-hagyomány gyűjtéséhez kezdett

Orosz nyelvi szakkör: nyelv elsajátítása, műfordítási feladatokat oldott meg

Matematikai szakkör: folyamatosan szerkesztette a „Matematikai Faliújságot”, a házi versenyeken 114 növendék vett részt

Fizika és repülő szakkör: tervezett tevékenység folyt

Kémia — biológia szakkör: szemléltető szekrények, természeti naptár és biológiakert építése

Földrajz szakkör: kirándulások szervezése.

A testnevelési tanszék keretében 11 szakkör működött: atlétika, labdarúgás, lovas, vívó, úszó, háromtusa, cselgáncs, röplabda, ejtőernyős, asztalitenisz, torna.

Az iskola valamennyi tanszéke a jövő évi előkészületi munkák zömét a nyár folyamán végzi el. A fizika, kémia, biológia tanszékei a normál tantermeken kívül un. gyakorló órák tanmenetét és tanítási módszereit készíti el.

Minden tanszéken dolgoznak a vonatkozó katonai anyagok rendszerezésén illetve bővítésén. Ezek az illetékes Honvédelmi Minisztérium és Oktatási Minisztérium jóváhagyása után tankönyv kiigazításként nyomtatott formában kerülnek a rákóczisták kezébe.

Pl. a történelmi tanszék több pontban foglalta össze jövő évi előkészítő tervét. Ezek: - a tankönyv anyagának hadtörténelemmel való kiegészítése, a Rákóczi hagyomány gyűjtése, rákóczisták és tanárok együttműködésével, az anyag feldolgozása, a jövő évi módszertani és szakmai továbbképzés tervének kidolgozása a Bp-i Pedagógus Továbbképző Intézettel összehangolva augusztus 15-ig.

Augusztus 30-ig befejeződik a tanév előkészítő munka és készen állnak szeptember 1-ével az 1955/56. tanév feladatainak végrehajtására. /12/

A tanulmányi osztály év végi jelentése az 1955/56. Tanulmányi évről / 12 /

Írásos jelentés nem készült, csak a részletes tanulmányi eredmény volt fellelhető.

A II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola 1955/56-os tanév tanulmányi eredménye

/ 1956. 06. 17./

 

Tanulmányi átlag

Rendűségi átlag

I. évf.

3,71

3,47

II. évf.

3,43

3,07

Ill. évf.

3,69

3,31

IV. évf.

3,43

3,35

Az iskola összesen

3,60

3,29.

Rendűség statisztikája:          jeles: 80 fő

                                               Jó: 223fő

                                               Közepes: 310 tő

                                               Elégséges: 77 fő

                                               Elégtelen: 45fő

                                               Összesen: 735 fő

Sikeresen érettségizett: 169 fő/ez 8 osztály /

A tanulmányi évhez tartozó dokumentumok

Jelentés a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolában a magyar nyelv és irodalom órákon szerzett tapasztalatokról.

Ideje: 1956. 05. 16-án

Az ellenőrzést 12 tanár/szakfelügyelő/ hajtotta végre a magyar nyelv és irodalom tanszéken. 14 órát látogattak meg öt /5/ nap alatt.

Kivonat a jegyzőkönyvből:

a növendékek azonos szinten állnak tudás és készségek dolgában, mint a László Gimnázium tanulói. Gond: a növendékek olvasottságának hiánya, a versismeret kielégítő, a nyelvtan elméletben igen, gyakorlatban nem kielégítő, helyesírás rossz.

Feladat: szóbeli és írásbeli kifejezőkészség fejlesztése /23/

Érettségi elnökök és tagok 1956, június 11-15.

Isk. pk. : Oláh István alezredes

Pk. tan. h,: Lukács Sándor

Érettségi elnök: nem állapítható meg

Dr. Turi Mihály magyar nyelv és irodalom

Kislaki Károly történelem

Kelemen László fizika

Szanyi István orosz

Sain Márton matematika

Dr. Nyárádi Zoltán természetrajz

Takács László történelem

Lajos József magyar nyelv és Irodalom

Farkas Márton történelem

Darvas Jenő fizika

Urbán Lajos matematika

Kovács Zoltán biológia

Bíró István matematika

Nagy János fizika

Súlyovszky Kázmér orosz

Kóris Kálmán matematika

Horváth József magyar

Dr. Besnyő Miklós történelem /itt jegyző /

Koltay Ferenc történelem /7/

A tanulmányi osztály év végi jelentése az 1956/57. tanulmányi évről/12/

A legnehezebb esztendő volt az iskola rövid történetében. Az elmúlt tanévet 756 növendékkel kezdték el és az ellenforradalom okozta megszakítás után 1957. január 2-án 525 tanulóval folytatták. A tanév végén 499 növendéknek adtak bizonyítványt. A nagy nehézségek — forradalom, költözés, ideiglenes, majd végleges tanítási rend, szaktantermek hiánya — ellenére azonban az évet eredményesen fejezték be.

A II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola 1956/57-es tanév tanulmányi eredménye

 

Tanulmányi átlag

Rendűségi átlag

I. évf.

3,48

3,21

II. évf.

3,64

3,57

Ill. évf.

3,65

3,53

IV. évf.

3,68

3,57

Az iskola

3,61,

3,47

Rendűségi statisztika:            jeles: 40 fő

                                               Jó :196fő

                                               Közepes: 228 fő

                                               Elégséges: l9fő

                                               Elégtelen: l6fő

                                               Összesen : 499 fő

Sikeresen érettségizett: 111 fő /ez 7 osztály/

1957. január 30-án az iskola parancsnoka a következő parancsot adta ki. /059. sz. pcs./

„..iskolánk eredményesen fejezte be az 1956/57-es tanévet. Az elmúlt tanulmányi évben a forradalom súlyos pusztítása miatt sok nehézséget kellett legyőzni a tiszti-tanári karnak, a növendékeknek és a polgári dogozóknak. E feladatokat eredményesen megoldotta az állomány.”

Dicséretet és jutalmat kapott:            Tárnoki Lajos százados

                                                           Marcsik József százados,

                                                           Lakatos József főhadnagy,

                                                           Csapó Kálmán tanár,

                                                           Takács László tanár,

                                                           Kaszás Ferenc tanár,

                                                           Oláh József tanár,

                                                           Rull Nándor hadnagy,

                                                           Lengyel István főhadnagy,

                                                           Szabó János főhadnagy,

Kitűnő rendű: Kindl László növ. IV. G. A Népművelésügyi Miniszter „KITŰNŐ TANULÓ” érdeméremmel tüntette ki.

Jutalomban részesült:                         Asztalos Kálmán III. A növendék

                                                           Marosi Miklós II. C. növendék

KIVÁLÓ TANULMÁNYI EREDMÉNYÉÉRT DICSÉRETET KAPOTT.

Várszegi Csaba IV.G.

Felföldi István IV.B

Kundrák István IV.D.

Tussinger István IV.E

Miseta József IV.F.

Sámán Miklós IV.F.

Sebők András II.E

Rózsa András ll.A.

Várhegyi Levente Il.F.

Adámosi György E.G.

A kitűnő rendű tanulmányi eredményt elért növendékek az 1957/1958-. tanév első félévében 2 aranygomb viselésére jogosultak

A jeles rendű tanulmányi eredményt elért növendékek 1 aranygomb viselésére jogosultak.

A jó rendű növendékek 1 ezüstgomb viselésére jogosultak.

Az 1956/1957. tanulmányi évhez tartozó dokumentumok.

A tanulmányi munka ellenőrzéséről készült jelentés.

Ideje: 1957. 05. 20. Az ellenőrzést szakfelügyelőkből álló bizottság hajtotta végre és az egész iskolára vonatkozott.

Kivonat a jegyzőkönyvből: Dr. Borsányi Kálmán szakfelügyelő: „. . . a tanárok, tanszékek munkája ÖSSZESSEGÉBEN igen jó, különösen a magyartanítás keretében jó a világnézeti, hazafias, politikai-erkölcsi nevelés. úgy nevelnek ahogyan kell.” /23/

Történelem tanszék ellenőrzése: „.. . a tartalmi egység megteremtése a Történelem Tanszék oktató-nevelő munkájában sikerült. Az iskola speciális követelményeinek megfelelően a hadtörténeti vonatkozású részek alapos megtárgyalására vázlatot, rajzot hasznának igen jó hatékonysággal, a tanszék jó munkaközösség, az együttműködés baráti és elvtársi, következménye ennek, jó munka, párosulva keménységgel, következetességgel a tanulók iránti szeretettel...” /23/

Idegen nyelvi tanszék ellenőrzése /orosz és francia órák/ Tímár József és Kalocsai Tibor szakfelügyelő: „elismeréssel nyilatkozom az iskola idegen nyelvű tanárainak munkájáról. Gond: Szulyovszky Kázmér kartárs 1. évf. ilyen tanteremben /volt WC helység ‚ átható kellemetlen szag / nem lehet órát tartani „/ 23/

Matematika tanszék ellenőrzése Abád József szakfelügyelő 10 tanárt 17 alkalommal ellenőrzött: „az órák anyaga egységes és jól szervezett. Az osztályok tudása közepes, illetve valamivel közepes alatti. A tanszék értékelése: az iskolai oktató munka, amely jelzőiben majd minden vonalon a legfelsőbb fokot érdemli ki. „ /23/

Fizika tanszék ellenőrzése: Ohegyi Ernő szakfelügyelő 10 tanórát ellenőrzött: „...a szertár igen erősen leromlott! laboráns nincs . A növendékek tudás átlagban jobb a Polgári iskolák tanulóinál. A fizika szakkör megszűnt.”/23 /

Összmegállapítás: „.. jó eredmény” Magyarázható: „.. a tanszék intézménye pótolhatatlan előnyöket jelent, a tanszék tagjait a legjobb a legtehetségesebb szaktanárok közül választották, határozott vezetés, mintaszerű óravázlatok, az órák levezetése módszertanilag mintaszerű, a tanítás tárgyi feltételei kivételesen kedvezőek, a meglátogatott órák politikailag kifogástalanok voltak.”/23/

A tanulmányi osztály év végi jelentése az 1957/58 tanulmányi évről/12 /

Szöveges rész nem csak táblázatos kimutatás készült.

A II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola 1957/58-as tanév tanulmányi eredménye /utolsó tanév/

Évf.

Oszt.

I. évf.

II. évf.

III. évf.

IV. évf.

Tan.-i átl.

Rend. átl.

Tan.-i átl.

Rend. átl.

Tan.-i átl.

Rend. átl.

Tan.-i átl.

Rend. átl.

A

3,74

3,42

3,36

3,08

3,52

3,28

3,68

3,58

B

3,45

3,16

3,36

3,00

3,54

33,35

3,49

3,31

C

3,64

3,52

3,62

3,38

3,44

3,15

-

-

D

3,37

3,00

3,25

2,85

3,48

3,10

3,55

3,40

E

3,52

3,13

3,13

2,81

3,23

3,04

-

-

F

3,76

3,60

3,43

3,32

3,44

3,23

3,38

3,30

G

3,58

3,33

3,37

3,15

3,64

3,45

3,50

3,33

H

3,45

3,15

3,60

3,52

-

-

3,86

3,73

Össz. átl.

3,56

3,29

3,39

3,14

3,23

3,23

3,57

3,44

 

I. évf. tanulmányi átlaga: 3,56

II. évf. tanulmányi átlaga: 3,39

Ill. évf. tanulmányi átlaga: 3,47

IV. évf. tanulmányi átlaga: 3,57

Az iskola tanulmányi átlaga: 3,50 rendűségi átlaga 3,27

Rendűség statisztikája:          Kitűnő: 9fő

                                               Jeles: 37fő

                                               Jó: 217fő

                                               Közepes: 254fő

                                               Elégséges: 100 fő

                                               Elégtelen: l7fő

                                               Összesen: 634fő

Sikeresen érettségizett, 113 fő /ez 6 osztály/

1958. június 08-án az iskolaparancsnok kiadta 46, sz. parancsát, melyben a tanulmányi munkáért dicséretet és jutalmat adott.

KITŰNŐ RENDŰ: Marosi Miklós III. E.

JELES RENDŰ: Mikula Imre III. A.

Gyenes Mihály III. B.

Zsiros Imre III. G.

KITŰNŐ RENDŰ. Ádámosi György II. B.

Remes Jenő II.C.

Berta István II. F

JELES RENDŰ: Sági László II. D.

Zsemberi Károly II. F.

KITŰNŐ RENDŰ: Kerpely Kálmán I. H.

JELES RENDŰ: Házer Pál I. A.

Török László I. A.

Bakos Zoltán I. B.

Csanádi Győző I. C.

Kaislinger József I. E.

Bene Imre I. F.

Cseh József I. F.

Hargitai Károly I. F.

Kiss Attila I. F.

Leiter Miklós I. F.

Perlaki Zoltán I. G.

Béres László I. H.

Kánya Sándor I. H.

Az 1957/58. Tanulmányi évhez tartozó dokumentumok

Javaslatok az iskolai munka megjavítására. A pk. tan. h.-e Zentai Károly készítette 1958. 01. 16-án

Kivonat a javaslatból: „... A politikai munkával kapcsolatban: a fiatal párttag tanárok vállalják el egy-egy évfolyam KISZ szervezetének patronálását, a tanári kar aktív részvételének a biztosítása a pol-i etikai órák levezetésében.

A nevelés területén, az oktató-nevelő munka egységének hatékonyabb biztosítása érdekében meg kell teremteni a tisztek és a tanárok szorosabb kapcsolatát, ezek színterei: a szervezet havi év. értekezleteken keresztül, a klubélet feltételeinek megteremtésén keresztül, a tisztek gyakoribb óralátogatásával. Ismét fel kell terjeszteni a Honvédelmi Minisztériumhoz, progresszív tandíj, illetve eltartási díj, új zsoldrendszer bevezetése, a jutalmazások új rendszerének kidolgozása. Az egyes évfolyamokra olyan növendéki létszámkeretet kell megállapítani, melyek lehetővé teszik, hogy a tanévek végén a katonatiszti pályára nem alkalmas növendékeket el lehessen távolítani az iskoláról.

A növendékek hivatástudatának a hatékony kifejlesztése érdekében: Ezt a problémát az iskolai oktató-nevelő munka középpontjába kell állítani, az oktatási anyagból ki kell választani azokat az anyagrészeket, melyek alkalmasak növendékeink hivatástudatának fejlesztésére és 1958/1959 tanévtől ezeket már tanítani kell, a katonai napok és a táborozás programját újból ki kell dolgozni.

Az oktatás, illetve a képzés területén:

A tantervi anyag csökkentése, illetve módosítására javaslatot kell tenni a Művelődési Miniszternek. Határidő: 1958. március vége. Meg kell szervezni az egyéni tanulás alatti konzultációt. Tovább kell növelni a szabadidő alatti korrepetálási órákat. Költségkihatás / a = 17, 50 ft./óra, napi két órát számolva kb. havi 3.000.- Ft, napi 3 órát számolva kb. havi 5.000.- Ft /

A politikai napok programjának átdolgozása, hogy a katonai vonatkozások jobban domborodjanak ki. 1958/1959. tanévben már alkalmazni kell. Ugyanezt a táborozással kapcsolatban is el kell végezni és az 1958. évi nyári tábort már ez szerint kell megtartani.

A kiképzés anyagi biztosítására vonatkozóan:

Az 1958. tanulmányi év 260.000.- Ft-os költségvetési keretének 350.000.- Ft-ra való felemelését kell kérni, ebből lehet a szaktanterem berendezését, fejlesztését végrehajtani. A növendékek érdeklődésének a fokozása érdekében növelni kell a népszerű tudományos folyóiratok nagy számban történő megrendelését. A biológiai tanterem felújításához 2.000.- Ft értékű NDK deviza szükséges.”/7/

Tanulmányi versenyek az iskola életében

A tananyag elsajátítása folyamatában a tanárok és a nevelők egyre jobban megismerték a növendékek tudását, képességét. A tehetséges növendékekkel külön - szakköri foglalkozások keretében - foglalkoztak. A tanórákon nyújtott átlagon felüli tudás és a szakkörökben nyújtott teljesítmény alapján egyre több olyan növendéket ismertek meg a tanárok, akik alkalmasak voltak minden tekintetben tanulmányi versenyeken való részvételre. E tehetséges tanulók házi versenyeken vettek részt és az ott „jó” és „kiváló” eredményt elértek vettek részt a különböző szintű középiskolai tanulmányi versenyeken. Pl. 1955. 02. 08-án került megrendezésre az iskolán a „Felszabadulási matematikai verseny.” Részt vett 115 fő növendék.

Eredmények: I. évfolyam:    1. Balogh Béla A.

                                               2. Asztalos Kálmán A. és Vajda Győző

                                               3. Komoróczi György D., Nagy Sándor F. és Belina János E.

                        II. évfolyam:   1. Várhelyi Csaba C.

                                               2. Tornyai Csaba G. és Takács Antal

                                               3. Cseleda István J.

                        III. évfolyam 1. -

                                               2. Lendvai László G.

                                               3. Kőkuti Lajos G.

Minden évben évfolyamok közötti tanulmányi versenyeket rendeztek a „KIVALO SZAKASZ” c. elnyeréséért. Ezt 1955-ben a II. C. osztály nyerte el. Ebből az alkalomból a Kőbányai Zománcárúgyár dolgozói megbízásából a gyár DISZ bizottságának titkára serleget adott át a II. C. osztálynak. Ez volt az iskola történetében az első KIVÁLÓ szakasz.

Az Oktatásügyi Minisztérium 1955. 05. 02-n értesítette az iskola parancsnokát, miszerint „Réti Sándor III. C. osztályos rákóczista bekerült a Rákosi Mátyás tanulmányi verseny döntőjébe, matematikából” /24/

1955. december 19-20-án került megrendezésre az iskolán a „Rákosi Mátyás” tanulmányi versenyre való felkészítés utolsó matematikai versenye. Ezen 65 növendék vett részt. Dicséretet és jutalmat kaptak a teljesítményükért:

Kovács Miklós Ill. G.

Dusák András III. B.

Vajda Győző II. G.

Kovács Sándor II. G.

Szaniszló József III. B.

Balázs Lajos II. G.

1956. március 5-én magyarból, 6-án matematikából, 7-én történelemből, 8- án oroszból, 10-én fizikából írták a növendékek a versenydolgozatot a tanulmányi versenyen való felkészülés jegyében.

Történelemből 11-en, magyarból 13-án, fizikából 14-en indultak a negyedévesek közül, a többi harmadéves növendék volt. A dolgozatok értékelése után a legjobbakat felterjesztették a „Rákosi Mátyás” tanulmányi verseny újabb fordulójára, pl.: Történelemből: Szita Mihály IV. G., Magyarból: Blahut Lajos és Rácz Lajos, Fizikából: Réti Sándor, Sánta Sándor és Prépost József növendékeket.

A tanulmány versenyre történő felkészítés fontos nevelői tevékenység volt a tanulmányi évek során. Kiemelkedő sikernek számított már az is, ha a növendékek iskola szinten értek el kiváló eredményt.

Fontos értékelési mutató volt, az a követelményteljesítés is, hogy az I. és II. évf. hallgatói az „Arany Dániel” matematikai, a felsőbb évfolyamé a „Rákosi Mátyás” tanulmányi versenyeken induljanak, illetve vegyenek részt. Mindezek a versenyek jól szolgálták az oktatás-nevelés célkitűzéseinek megvalósítását, nevezetesen azt, hogy jól megalapozott általános felkészültséggel kerüljenek a növendékek a tiszti iskolára.

A tanórán kívüli oktató-nevelő munka, kulturális és sportélet az iskolán

Az iskolai életben fontos helyet foglalt el a kulturális munka. Az iskolai oktatás és nevelés mellett a növendékek sokoldalú művészeti nevelésben részesültek.

Az iskola vezetése tudatosan vallotta, hogy a növendékek tanórán kívüli idejének kulturált és sportcélra való felhasználása szinte éppoly fontos feladatává kell, hogy váljon az iskolának, mint a hivatásra való felkészítés. Az általános műveltség emelését tartalmas szórakozások biztosították, színházi és filmelőadások, tanulmányi kirándulások, irodalmi estek, hangversenyek, táncdélutánok, stb.

Az iskolán hetenként egy-két alkalommal rendeztek filmelőadásokat. Több alkalommal volt az iskola vendége az akkori művészeti élet ismert személyiségei közül pl. Rideg Sándor, Földes Mihály, Devecseri Gábor. Az irodalmi esteken az írók előadásokat tartottak. A különböző művészeti körökben és színjátszó körben érdeklődési körének, képességének megfelelően minden növendék tevékenykedhetett, kiváló szaktanárok irányításával és felügyeletével.

A zenei körökben kezdők és a hangszereken már játszani tudók egyaránt helyet kaptak. Ének- és zenekari foglalkozás mellett a növendékek tetszés szerint tanulhattak az egyes hangszereken: zongora, hegedű, pengetős, fúvós, harmonika és ütőhangszeres körökben.

A képzőművészeti körben festészettel, szobrászattal, furás-faragással, ki-ki kedve szerint. A stúdió-kör az iskolarádió működésével, a rádió-és filmvetítő berendezések kezelésével, a fotókör a fényképezéssel ismertette meg tagjait. A művészeti körök szabadidőben dolgoztak, önkéntes jelentkezőkből álltak.

Az iskola művészeti vezetője Nádor György, a zenei oktatás vezetője Kabán Béla alezredes, a sportmunka vezetője Beros József főhadnagy volt.

Az iskola több ezer kötetes könyvtára állandóan a növendékek rendelkezésére állt. A tanórarendi testnevelési órákon kívül a növendékek sokoldalú oktatásban részesültek a sport területén. Általában minden növendék megtanult úszni, kerékpározni, sízni, lovagolni. Megismerkedtek a gépkocsivezetéssel is.

Házi versenyeken, valamint más csapatokkal /üzemek, gyárak, középiskolák/ rendezett barátságos versenyeken jó eredmények születtek. Az iskola növendékei részt vettek a városi és megyei középiskolás versenyeken, szpartakiádokon. A növendékek sportruházata a legmagasabb igényeket is kielégítette. A szakosztályokban aktívan részt vevő növendékek megkapták a szakosztályok speciális sportfelszerelését is.

A növendékek társasági táncok oktatásában is részesültek. Rendszeresek voltak a közös táncdélutánok a leánykollégiumok növendékeivel, ahol közös műsorokkal szórakoztatták a résztvevőket.

A legfontosabb nevelési feladat a növendékek életkörülményeinek, környezetének olyan megszervezése volt, hogy az őket érő hatások is megfeleljenek az előírt nevelési céloknak. Az iskola rendelkezett az ehhez megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel. /6 /

Az iskola kulturális és sporttevékenységét a parancsnok politikai helyettese tervezte, szervezte, irányította, együttműködve a tanulmányi és katonai helyetteseivel. A sporttevékenységet a testnevelési tanszék felügyelte.

Valamennyi tanórán kívüli oktató-nevelő tevékenység gyakorlati végrehajtásában folyamatos együttműködés alakult ki a közvetlen tanítást végző tanárok és a szakterületet irányítói között. Természetesen a tevékenység gyakorlati végrehajtásában aktívan részt vettek a nevelőtisztek és osztályfőnökök is.

Valamennyi szakterület vezető elkészítette az éves tervét, ami tartalmazta a tevékenység idejét, helyét, a felelősök nevét, a különböző versenyek, fesztiválok idejét, helyét, az elérendő célt. A felelősöket az iskolaparancsnokság félévenként beszámoltatta.

Mindig is kiemelkedő eseménynek számított egy-egy iskolai ünnepség során a növendékek fellépése. Az énekkar, a színjátszó csoport, a népi táncosok, a zenészek, az irodalmi kör fellépése, előadása óriási élményt adott a növendékeknek. Ösztönző erővel hatottak ezek a nyilvános előadások az érdeklődőkre és hasonló tevékenység művelésére késztette őket.

Az évfolyamok között kialakult sport- és kulturális vetélkedők az iskolai élet középpontjában álltak. Az eredményeket elért növendékeket az iskola személyi állománya ismerte, tisztelte és szerette.

Az Irodalmi kör tagjainak- vers, prózai- műveit az iskola folyóirata közölte. Ez az Újság 1955. február elején indult útjára és rövid két évig szolgálta a növendékek információval történő ellátását. Az újság címe: „TIED VAGYOK HAZAM,, . A szerkesztőség tagjai zömükben növendékek voltak, így természetes az, hogy az újság teljes mértékben a növendéki életről tudósított.

Állandó témája volt az újságnak hazánk belső gazdasági építőmunkája, a szocialista országok élete, a csapatok kiképzése, az iskola élete. Rendszeresen értékelte a tanulmányi munkát, színes riportokat készítettek mindazokkal, akik kitűntek a tanulás, a sport és kultúrmunka területén. Ostorozták a rosszat, önkritikusan írtak saját hibáikról. Rendszeresen tájékoztatták az olvasókat az iskola DISZ-életéről. A vezető beosztású tisztek gyakran és szívesen írtak az újságba. A lap szerkesztői kiemelkedő munkát végeztek a tanórán kívüli események népszerűsítésében, mozgósítottak, tudósítottak. Az újság rendkívül népszerű volt a növendékek körében.

Az iskolán működő szakosztályok

Atlétika: kedd, szerda, csütörtök

Torna: hétfő, péntek

Úszás: kedd, csütörtök, péntek

Céllövés: szerda, csütörtök, péntek

Labdarúgás: kedd, csütörtök, péntek

Vívás: hétfő, csütörtök

Ökölvívás: kedd, csütörtök

Kosárlabda: szerda, péntek

Kézilabda: szerda, péntek

Röplabda: kedd, szerda

Öttusa, háromtusa: külön terv szerint

Lovaglás: külön terv szerint

Evezés: hétfő, szerda, péntek

Birkózás: szerda, péntek

 

vezető: Beros József fhdgy.

Felkai László tanár

Hargitai István szds.

Domonkos János szds.

Oláh és Geszti tanárok

Tóth Gyula szds.

Felkai László tanár

Solti László tanár

Beros József fhdgy

Hargitai István szds.

Tóth Gyula szds.

Balogh István szds.

Németh Dezső tanár

Varajti Károly tanár

 

A szakosztályok edzése: 14,45 -  16,45.

A kulturális és sportmunka kiváló növendékei néhány jelentősebb rendezvény ismeretében

A sport területén:

Lovaglás: Kalló Tibor, Janza Károly, Lánszki János, Gyurkó Lajos

Sakk: Farkas Benő

Vívás: Lendvai László, Csoma Péter, Oszoli György, Orbán György, Simola Imre, Kovács Lajos

Sífutás: Papp Béla, Rakota István, Belényesi József

Úszás: Parragh József, Szűcs Péter, Balogh József, Somogyi Győző, Vass Tibor, Burján Ferenc

Magasugrás: Noszály Sándor, Simola József, Szűcs László

Súlylökés: Juranics Péter, Tizedes László, Hodi József

Gránátdobás: Sárosi András, Rozgonyi Béla

Labdarúgás: Kiss Mihály, Tóth János, Tóth József

Sí: Rozgonyi Béla, Papp Béla

Ejtőernyő: Kőkuti Lajos, Bajtai László, Csomor László, Ujvári Sándor

A kultúra területén:

Szavalat: Kovács József, Rácz Lajos, Szabó Ferenc

Monológ: Obenausz Tibor, Ondrejovics László, Tőzsér Tibor, Könye Jenő

Prózamondás: Radványi Lajos

Mesemondás: Török László

Felolvasás: Kiss Máté, Pribék Gyula

Énekszóló: Komár József

Hangszerszóló: Sámán Miklós, Tornyai Ervin, Kerti Gábor

1954-ben az énekkar a tanintézetek kultúrversenyén II. helyezést ért el

Az irodalmi kör alkotásait a „TIED VAGYOK HAZÁM című iskolai újság közölte.

Vers: Szalai Ferenc III. H. A tizedik évfordulóra.

Benedek Béla III. évf. Itt történt.

Rácz Lajos III. évf. „Anyám” „Üres már a tábor”

Viparina Mátyás I. évf. „Az osztály Pató Pálja”

Próza: Siklósi László IV. A „A pihenni vágyó növendékek”

Az iskola művészeti csoportja és szólistái sikeresen szerepeltek a Magyar Néphadsereg IV. kultúrversenyének tiszti iskolák közötti döntőjén.

I. helyezést ért el a zenekar, kiváló értékelést kapott a színjátszó csoport, a tánckar. A szólisták közül kiváló Kottai Ferenc tanár, Kovács József és Sámán Miklós rákóczista.

Jó kategóriában végzett az énekkar, II. helyezést ért el a kultúr- és rigmusbrigád.

Első lett a zongora négykezes: Kerti- Tornyai rákóczisták és a harmonika kettős: Császár és Drevenka rákóczisták.

Jó eredményt ért el: Kiss Máté, Rácz Lajos, Radványi Lajos rákóczisták.

Összességében az iskola csapata II. helyezést ért el a Petőfi Katonai Politikai iskola mögött.

Az iskola válogatott atlétikai csapata 1957-ben a budapesti középiskolai atlétikai bajnokságon III. helyezést ért el. Ezen a bajnokságon a Rákóczi iskoláról 40 növendék indult. Különböző versenyszámokban kiváló eredményt értek el: Janza Károly, Parragh József, Gáspár Ferenc, Nun Mihály, Seidl György, Belényesi József, Noszály Sándor, Magyari Csaba, Hódi József.

Az 1957-es ejtőernyős versenyeken kiváló eredményt ért el: Kindl László, Forró Lajos, Hamza János, Bakó Ferenc, Erdős Lajos, Rácz János, Bada Gyula.

Mindezek az eredmények igazolják - a teljesség igénye nélkül -, hogy a Rákóczi iskolán állandó, kiemelt folyamatos tevékenység volt a kulturális és sportmunka.

A növendékek e tevékenységek során fizikailag- lelkileg megedződtek, fiatal éveikben sikerélményt értek el, ami elkísérte őket egész életükben, sok esetben ebből merítve bátorságot, erőt és hitet az új feladatok megoldásában.

Az iskolai DISZ és KISZ- szervezetek munkájáról

Az iskolán 1953. szeptember 1. - 1957. március elejéig működött a DISZ szervezet. A növendékek túlnyomó többsége az általános iskola 8. osztálya után került az iskolába. A pszichológusok úgy jellemzik ezt az átmeneti korszakot, hogy a gyermekkorból a felnőtt korba vezet, megváltoznak a gyermek iskolai életének körülményei, megváltoznak vele szemben a tantervi követelmények is. Az új iskolába való áttérést egyrészt az nehezíti, hogy a serdülőkor közepén találja őket, másrészt az ifjúsági mozgalom területei is megváltoznak. A gyermeki tevékenység jellegének jobban megfelelő úttörő-szervezetből a felnőttesebb középiskolai szervezetbe kerülnek át.

Az átmenetre jellemző az a tény is, hogy az iskolára kerülő növendékek többsége falúról, tanyáról vonult be s ez életkörülményeiben is fordulatszerű változást eredményezett.

Általános pedagógus-tapasztalat volt, hogy az úttörő-szervezet katonásabb, militáns jellegével szemben /tisztelgés, zászló fel- és levonás, menetelés dobpergésre, jelentésbeadás, stb./ a DISZ szervezet a középiskolában szinte minden átmenet nélkül feloldotta a diákokban az úttörő-szervezetben elsajátított készséget és szokásokat. A katonásabb regula helyébe egy kötetlenebb, lazább szervezeti élet tépett. /50/

Ugyanez a folyamat fordítva jelentkezett az iskolára kerülő növendékeknél, mert a katonásabb, militáns jelleg az úttörőben elsajátított készség és szokás /50/ az iskola speciális katonai jellegéből eredően tovább folyt, és erre lehetett alapozni.

A DISZ szervezet célkitűzései egybeestek az iskola jellegéből adódó politikai célokkal: „a DISZ hazánk forró szeretetére és védelmére, a munkában és tanulásban példamutató helytállásra, a béke megvédésére, a szocializmus építésének nagy erőfeszítésére, minden nehézség leküzdésére neveli a magyar ifjúságot.” /73/

A későbbiek során, 1955-től az általános iskola 8. osztályában is működtek DISZ szervezetek, de ez a módosítás nem hozta meg a kívánt mozgalmi célkitűzést.

Az iskolán a DISZ munka irányítója a parancsnok politikai helyettese 1953.09.01-től 1957.03.01-ig Mándi Árpád alezredes, 1957.03.01-től Mihály Imre őrnagy volt.

Az évfolyamok parancsnokai mellett politikai helyettesek irányították az alegységek szervezeti életét. Minden évfolyamon választott DISZ vezetőségek voltak, amelyek irányították a szakaszok DISZ alapszervezeteit. Az alapszervezetek összefogását, elvi és gyakorlati irányítását az iskola DISZ vezetősége hajtotta végre.

A DISZ alapszervezetek lelkesedéssel, politikai ambícióval végezték munkájukat. Az iskolai élet minden területét átfogták, kezdeményeztek, mozgósítottak, bíráltak, önkritikát gyakoroltak, miközben igyekeztek példamutatóan elsajátítani a tanulmányi és katonai követelményeket.

A tiszti és tanári kar e munkában szívesen és eredményesen vett részt. A politikai egység megteremtésén túl a DISZ munkájában erőteljesebb volt a pedagógiai követelmények egysége is. A nevelési cél előrenyomulása különösen a DISZ II. kongresszusa (1955) után volt tapasztalható.

 

Az iskolai DISZ munka politikai értéket létrehozó tevékenysége során hibákat is elkövetett. A politikai munka folyamatosságának hiánya miatt tevékenysége időszakonként formális és kampányszerű volt. Gyenge és rendszertelen volt az egyénre ható politikai nevelés. A növendékek kis része közönyössé vált a politikai élet iránt. Időszakonként nacionalista, irredenta hangulatok, kispolgári nézetek hangzottak el. Mindezek gyakran éreztették hatásukat a tanulmányi munka végzése közben, nem kis erőfeszítést követelve a hivatásos tiszti és tanári állománytól.

Néhány dokumentum az iskola DISZ életéről:

1955. április 19. A hatodik század DISZ alapszervezetének április havi munkatervéből.

Kivonat: „.. .fő feladatunknak tartjuk a tanulmányi eredmények növelését. A tanulmányi eredmények javításához a megfelelő segítséget biztosítjuk úgy, hogy a jó tanulók patronálást vállalnak.”

„a század faliújságon folytatjuk a kiváló rákóczisták népszerűsítését, vitát rendezünk az MDP. KV. márciusi határozatáról a Zrínyi Ilona leánygimnáziummal közösen. Pontjai: a párt egysége, erejének egyik fő forrása, a jólét emelésének alapja, a szocialista iparosítás: mezőgazdaságunk felemelkedésének útja, a termelőszövetkezeti út.”

„az osztályok tanulmányi és fegyelmi helyzetét osztálygyűléseken beszéljük meg.”

„előadások és megemlékezések tartása a budapesti általános iskolák 8. osztályaiban.”

„üzemlátogatást szervezünk az Ikarusz Gyár fiataljaival.”

„a sport terén folytatjuk a sport versenyeket.” /74/

„a II. század DISZ szervezete jóformán semmiféle eredmény nem tud felmutatni. A faliújságon a cikkek több hetesek. A sportélet is tengődik. Egy DISZ tagsági felvételi kérelmet csak 4 hónap múlva intéztek el.” I 74 /

„a kommunista nevelők 1955. november 15-én nem kisebb kérdésről döntöttek, mint a növendékek eszmei, politikai, erkölcsi nevelésében követendő irányvonal kijelöléséről. A taggyűlés bátran szembenézett a hibákkal, amelyek főleg a növendékek túlzott elkényeztetettségéből fakad. Miért?

Növendékeink az elmúlt években jobban éltek, mint a velük egykorú dolgozó és tanuló fiatalok. Ez fölötte van a szükségesnek. A növendékek egy részénél ez a pazarlás, az elpuhulás, a ficsúri érdektelenség szülője lett, a meg nem dolgozott, ki nem érdemelt javakkal való könnyelmű bánásmód szellemét idézte fel. Gyakori volt az ételekben való dúskálás, a válogatás. Ruházatukat nem kímélték eléggé, a berendezéseket rongálták. Mind anyagiakban, mind szellemileg különleges igényeket támasztottak, azt várják, hogy a tisztek és tanárok „kiszolgálják” őket. Húzódtak a társadalmi munkától, különösen a fizikai munkától. A parancsnokság a növendékek ellátását a jövőben a munkásfiatalok ellátottságának színvonalára mérsékli. A DISZ szervezetek nap, mint nap leplezzék le a lazsálókat és az avantgardizmus képviselőit. A DISZ vezetők, az öntudatos DISZ tagok a jövőben is avatkozzanak be, ha hasonló jelenséget tapasztalnak. Bíráljanak, mert a hibák önmaguktól nem szűnnek meg. Véget kell vetni annak a szemléletnek, amely abban látja a legfőbb jót, hogy a „kiváló” osztályban az egyetlen elégséges tanuló szeretne lenni.,,

„vita az ifjúság neveléséről a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumban. A vita tárgya az ifjúság közötti nevelőmunka megjavítása. Az iskoláról 20-22-n mentünk, a lányok voltak vagy negyvenen. A vitát Huszár elvtárs a budapesti DISZ Bizottság titkára vezette.

Melyek azok a hibás nézetek, amelyeket el kell tüntetni az ifjúság életéből? El kell tűnnie a jampeckedésnek, az önzésnek, a ponyvairodalom olvasásának.” /74 /

Az iskolai KISZ élet 1957. március elejével kezdődött és 1958-as tanévben fejeződött be.

Az ez időszak alatti politikai munka megítélését, a KISZ szervezet munkáját a tanulmányi évek értékelését elősegítő dokumentumok tartalmazzák.

A katonai nevelés sajátos területei

Az iskola célja: . . .”fejlessze ki bennük a szocializmus aktív építéséhez szükséges erényeket, a katonai hivatás iránti szeretetet, és készítse elő őket Néphadseregünk fegyvernemi tisztképző iskoláira való felvételre.” /6/

A fenti célt csak úgy lehet elérni, hogy a növendékekkel foglalkozó tanárok, nevelőtisztek maguk is azonosulnak azokkal a célkitűzésekkel, amelyeket a felsőbb politikai vezetés az iskola részére meghatározott és a cél elérése érdekében maximálisan biztosította az anyagi, pénzügyi, valamint egyéb tárgyi feltételeket.

E tanulmányban a neveléselmélet általános kérdéseivel nem kívánok foglalkozni, nem részletezem a nevelési cél értelmezését és mindazokat a pedagógiai alapfogalmakat, amelyek a nevelés témájába tartoznak. Mégis idézek egy alaptételt a neveléselméletből, amely kimondja, hogy: „a pedagógus csak akkor képes érzékelni a nevelés célját, ha pontos képe van arról, milyen embert is akar növendékeiből nevelni, milyenek is legyenek ennek az embernek a tulajdonságai, jellemvonásai, ismeretei, eszméi, meggyőződései.” /69/

A Rákóczi iskolán tanító tanárok és hivatásos tisztek nagyon jól ismerték ezt a célt, és mindent megtettek annak érdekében, hogy az iskoláról kikerülő növendékek megfeleljenek az adott kor követelményeinek mind a műveltség, mind a szakmai alapképzés területén. Nem rajtuk múlott, hogy az iskola rövid 5 éves fennállása alatt e célokat időszakonként nem sikerült elérni.

A katonai nevelés sajátos területei

A bevonuló fiatal rákóczisták első katonaélménye az egyenruha volt. Az egyenruha formája, a vörös vállpántok, a boksz csizma - egy rövid ideig -, gyakorló ruha, olyan meghatározó élményt adott a növendékeknek, ami kihatással volt egész későbbi életükre. Az egyenruha a gyermekkori álom kézzelfogható jelképévé vált. Egy példánya ma is látható a Hadtörténeti Múzeumban, amely Szabó Miklós növendéké volt. Azt jelentette, hogy mostantól kezdve a katonai közösség tagjává vált. A sokat olvasott „Vörös vállpántok” könyvbeli alakjai testet öltöttek, valósággá váltak.

Az iskolára történő bekerüléssel egy új fejezet vette kezdetét a növendék életében. A körletek berendezései, a hálószobák, az egyéni felszerelések, a kényelem és tisztaság, az ellátás magas színvonala Így vagy úgy, de eltért addigi életüktől. A napirend gyakorlati végrehajtása, a személyiség fejlesztésének fontos kritériuma volt. A reggeli torna, az azt követő egyéni tisztálkodás, körletrend, a délelőtti tanítás, a délutáni programok, a kulturális és sportfoglalkozások, az esti egyéni tanulás, vagyis a napirend állandó folyamatos, fegyelmezett betartása nem kis gondot jelentett a növendékeknek. A kezdeti bizonytalanság, a nem mindig zökkenőmentes beilleszkedés után, azonban kialakult egy sajátos katonai jelleget is magában foglaló mindennapi tevékenységi láncolat. E folyamat során kialakultak a szakaszközösségek, kijelölték a rajparancsnokokat és az osztályelsőket. A beosztások felelősei utasításokkal, évfolyamonként differenciáltan parancsokkal irányították beosztottaikat.

A havonként rendezett katonai napokon a növendékek megtanulták az alaki mozdulatokat, a tiszteletadás szabályait. Megismerték a különböző mozgás nemeket, megtanultak menetelni, nótázni, begyakorolták a díszlépés fogásait. Megismerkedtek az alapvető szabályzatokkal - alaki, szolgálati szabályzat, lőutasítás, - és képesek voltak azt gyakorlatban alkalmazni. A katonai feladatok elsajátításában nagy felelősség hárult az osztályok élén álló nevelőtisztekre. Az ő feladatuk volt a növendékekről való gondoskodás, azok állandó erkölcsi, politikai és katonai nevelése, figyelembe véve életkori sajátosságukat.

Az iskola növendékei minden évben részt vettek az április 4-i díszszemlén. Az erre való felkészülés sok energiát, időt és fáradtságot követelt a fiatal növendékektől. Mégis szívvel, lélekkel készültek a katonás mozzanatra, mert ezen részt venni, elsőnek elvonulni az ország vezetői előtt, ez azt bizonyította, hogy határozott lépést tettek a katonává válás útján. Valóságos harcosok, tankok és repülők között, egyenruhában részt venni 15-18 évesen katonai díszszemlén, felnőtté válásuk fontos állomásának tekintették.

Az általános gimnázium tananyagának elsajátításával párhuzamosan az idő múlásával egyre szélesebb katonai ismereteket kaptak a növendékek. A különböző célú és tartalmú katonai foglalkozások a fokozatosság betartásával azt eredményezték, hogy a növendékekben kialakult az alapvető katonai ismeretek fogalomrendszere.

A növendékek szerették a katonai jellegű foglalkozásokat, szívesen töltötték idejüket katonai szakkörökben, ahol korszerűen berendezett kabinetek álltak rendelkezésükre. A kabinetek eszköztára, felszereltsége, - fényképek, rajzok, műszerek, fegyverek és harci eszközök kicsinyített másai — azt a célt szolgálták, hogy tanulmányozhassák a különböző fegyvernemek anyagát, felszerelését. Népszerű volt a növendékek körében a harckocsi-, a repülő-, az ejtőernyős- és a lövészszakkör.

Az évi 17 katonai nap keretében látogatásokat szerveztek a Magyar Néphadsereg alakulataihoz, tiszti, tiszthelyettesi kiképző iskolákba. Ezek keretében megismerkedhettek a különböző fegyvernemek rendeltetésével, a fegyverzettel és ezek működésével. Részt vettek éles- és bemutató lövészeten. A csapatoknál töltött idő alatt ismereteket szereztek a tiszti szolgálatról, a csapatkiképzés feladatairól, a kiképzés anyagi és technikai biztosításáról. Mindezek a látogatások elősegítették a fegyvernemválasztást, erősítették a hivatás megalapozását, s egyben előre jelezték a hivatással járó nehézségeket is.

A tanulmányi kötelezettségek teljesítése közben lehetőség adódott egyéni ügyességük, bátorságuk, akaraterejük fejlesztésére. Jól szolgálták ezt a különböző küzdőjellegű sportok- vívás, ökölvívás,- alapjainak elsajátítása is

Nagy népszerűségnek örvendett a növendékek körében a lovaglás. A korszerűen felszerelt lovarda szakképzett oktatóállományával biztosította, hogy a növendékek a lovaglás alapfogásainak megismerése és elsajátítása után önállóan, sportszerűen tevékenykedjenek. A növendékek házi díjugrató és akadálypálya versenye nagy sportünnepélynek számított az iskolán.

Minden év augusztus elseje és huszonnyolcadika között az iskola nyári táborozáson vettek részt Fonyód- Bélatelepen. Az elhelyezés sátrakban történt. Az egész tábor telepítése, berendezése, a napirend jellege, a szolgálati előírások, a tábor őrzésvédelmének megszervezése és gyakorlati végrehajtása biztosította a katonai külsőségeket, a katonai jelleget és nem utolsó sorban a romantikát.

Délelőtt 8-12-ig katonai jellegű kiképzés folyt, ahol gyakorolták az alaki mozgások szabályait, a tiszteletadás végrehajtását, megismerkedtek a térkép fogalmával, a kispuska működésével. Ebéd után, szabadfoglalkozás keretében tökéletesítették az úszástudásukat- az úszni nem tudókkal külön foglalkoztak- megismerkedtek a vitorlázással, az evezés, a motorcsónak vezetés alapszabályaival. Mindez abban az időben nem minden hasonló korú gyereknek adatott meg.

A különböző sportversenyek, úszás, futás, evezés, lehetőséget adott arra, hogy ilyen körülmények között mutatkozzon meg, a kitartás, az ügyesség, a bátorság, az önfegyelem emberformáló hatása.

A táborozás ideje alatt megismerkedtek a „Csapatzászló” fogalmával, annak történelmi szerepével. Megtanulták, hogy a „Csapatzászló” a katonai becsület, a hősiesség, és a dicsősség jelképe. Örök életükre elsajátították, hogy a csapatzászló mindenkor kifejezi a dolgozó nép és fegyveres erőinek összetartozását, valamint azt, hogy a csapatzászlót minden esetben katonai tiszteletadás illeti meg. Az iskola a csapatzászlót 1954. március 27-én kapta az Ikarusz gyár dogozóitól. Minden évben e napon katonai rendezvények keretében megemlékeztek a zászló adományozásáról.

A nyári táborozás kiemelkedő rendezvényei közé tartozott a Rezi vár környékén tartott hadijáték. Ennek tervét az iskolaparancsnokság dogozta ki, mely szerint voltak támadók és védők. A növendékek hadijátékon teljes menetfelszereléssel, karabéllyal vettek részt. A vár elfoglalását harcászati feladat körülményei között hajtották végre. A növendékek egy része védelmi, másik része támadó feladatokat gyakorolt. Ez a hadijáték a katonai alapfogalmak elméleti elsajátításának a gyakorlati vizsgája volt. Magas fokú erőnlétről, tudásról, bátorságról, bajtársiasságról tettek tanúbizonyságot a növendékek.

A nyári táborozás ideje alatt került sor a magasabb évfolyamú hallgatók fegyverrel /karabély/ történő ellátására. Ez minden évben ünnepélyes külsőségek között került megrendezésre. A fegyverrel rendelkező magasabb évfolyamú századokat ,,alaki” századnak hívták és vonatkozott rájuk a Magyar Néphadsereg Szolgálati Utasítása. A nyári táborozások ideje alatt e század növendékei látták el a csapatzászló fegyveres őrzését.

A nyári táborozások felejthetetlen élménye maradt, hogy a növendéki állomány kürtszóra tért nyugovóra. A kürtszó egyszerű formája nagyszerű lehetőséget adott a katonai hagyományok ápolására.

A tanulmányi kirándulások megtartása a hazafiságra, a hazaszeretetre való nevelés egyik fontos állomása volt, ami a tanulmányi program fő célkitűzéseként szerepelt a különböző tantárgyak oktatásában. Az irodalom, a zene, a képzőművészet, a film, a könyv, a színházművészet tanulmányozásakor már megismerkedtek a növendékek Rákóczi, Zrínyi, Dózsa, Esze Tamás, Dugovics Titusz erényeivel, külön feldolgozták és ápolták az iskola Rákóczi gyűjteményét, s közben példát vettek mindarról, amit elődeink tettek a hazáért és a haladásért. Megtanulták a bátorság, a hősiesség, a kitartás, a kötelességtudat, a bajtársiasság fogalmát. A hazafiságra való nevelés megkövetelte, hogy a növendékek sokoldalúan megismerjék hazánk gazdasági, politikai és kulturális eredményeit.

A hazafias ismereteknek minél több személyes élménnyel, tapasztalattal keltett párosulnia. Ezt szolgálta a többnapos országjárás is. Ennek tervét, útvonalát úgy állították össze, hogy ennek során a növendékek megismerték hazánk gazdasági életét, nemzeti irodalmunk, művészetünk, történelmünk főbb állomásait, értékeit, egyéniségeit, hazánk természeti és földrajzi viszonyait, az itt élő népet és szokásait. Eközben folyamatosan tanították, hogy a történelmünk megbecsülése nélkül nem teljes szocialista hazafiságunk. Az 1955-ös tanév befejezése után országjárásra indultak a III. évesek.

Erről így számoltak be:

„Székesfehérvárott megnézték a romkertet, látták I. István hatalmas kőkoporsóját. Az ódonság mellett megtalálták minden városban a szocialista Magyarország új arculatát tükröző modern építményeket is. Fehérvárott a könnyű Fémművet‚ Veszprémben a Vegyipari Kutató Intézetet, . . . olyan szép tájakat néztek meg, mint a veszprémi Séd völgye, a Mecsek szépséges lankái, Balatonfüred gyönyörű strandjai. Tanulságos előadást hallottak a székesfehérvári páncélos csatáról, a bajai szovjet átkelésről, a makói harcokról, a földosztás megkezdéséről Deszken. Mohácson az 1526-os nagy csatavesztés emlékét idézték fel. Emlékezetes marad Hévíz gyógyító vize. Sok tapasztalattal gazdagította a rákóczistákat a Helikon könyvtár. Sümeg, Szigetvár romjai hős elődeink példáját idézték.

Látták a komlói bányát, a Mezőhegyesi Állami Gazdaságot, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megismerték a Fehér tó élővilágát.” /74/

Ezek az alkalmak és az évközben tartott tanulmányi kirándulások lehetővé tették annak megértését, „hogy a tájak, a növények és állatvilág, a természeti kincsek együtt jelentik a szeretett hazát. A szülőföld, a hazai tájak mély érzelmi nyomást gyakorolnak ránk, a nevelésnek egyre erősíteni kell ezt a köteléket, amely hozzájuk fűz, s elszakíthatatlanná kell tenni.” /74/

A katonai nevelés sajátos területei meggyőzően bizonyítják, hogy miként ötvöződtek az általános műveltség célkitűzései a katonai élet funkcionális követelményeivel, a hazaszeretetre való nevelés, a tiszti pálya iránti vonzódásuk erősítésével, a hivatásszeretet kialakításával.

Egykori rákóczisták az Alma- Materről

Természetesen rendkívül fontosnak tartom azt, hogy miként vélekednek a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola növendékei — akik napjainkban 46-50 évesen töltenek be fontos beosztásokat a hadseregben, többen a legmagasabb szinteken — a régi iskolájukról annak szellemiségéről, nevelési módszeréről, milyen élmények maradtak meg bennük az iskolán töltött évekről, mit tartanak mai fejjel gondolkodva is igazán értékesnek, fontosnak, esetleg a jövőre nézve is követendőnek, átvehetőnek.

Ennek megismerése, feltárása érdekében egy levél kíséretében — a 241. oldalon mellékelt — kérdőívben fordultam azokhoz a növendékekhez, akiknek címük, munkahelyük ismeretében el tudtam érni. Az elküldött kérdőívek legnagyobb részét — összesen 80 db. — megválaszoltan vissza is kaptam, sok esetben bő levelek kíséretében.

Amit feltételeztem beigazolódott: az iskolán töltött évek nemcsak, hogy nem múltak el nyomtalanul, ellenkezőleg: ma is élénken élnek, beépültek a volt növendékek gondolat- és érzésvilágába, egész személyiségszerkezetükbe. Erre vallanak például az ilyen jellegű válaszlevelek:

-„örömmel tölt el, hogy jó hírű és nagynevű iskolánk történetével foglalkozol, bátorítalak szándékodban. Úgy gondolom, hogy mindig büszkék lehetünk arra, hogy nem akármilyen indíttatást kapva és szerezve kezdhettük pályánkat. Meggyőződésem, hogy mindnyájunkat eltéphetetlen szálak kötik az ott eltöltött évekhez.”

- „Még ma is sok területen abból „élek”, amit ott magamra szedtem. Sikerült a polgári és a katonai nevelés összeötvözése, amelynek hatására szinte észrevétlenül ízig vérig katonák és egyben felkészített emberek lettünk.”

-„örülök, hogy ezt a témát választottad és főleg, hogy azt elfogadták. Így legalább ha már mi nem emlékezhetünk volt iskolánkra a disszertációd emlékezni fog.”

Rendkívül sokat mondónak tarthatjuk egyik magas beosztású tábornokunk alábbi sorait az iskoláról: - „Pályán maradásomban és hivatástudatom formálásában — csakúgy, mint sok-sok növendéktársamnak — meghatározó szerepe volt az iskolának. Négy felejthetetlen esztendőt töltöttem falai között. Hivatásukat szerető nagy tudású és melegszívű emberek formáltak arra, ami később teljessé tette számomra az életet. Megértették velem, hogy a Duna-Tisza táján épülő új hazáért érdemes áldozatot hozni és dolgozni. Megtanítottak arra, hogy csak másokkal együtt lehetek igazán boldog. Elhitették bennem azt is, hogy rangunkat nem a rendfokozat és a beosztás, hanem a hittel, felelősséggel végzett munka, az emberek tisztelete, szeretete az értük való fáradozás adja.

Emberi tartásom alakítása mellett az iskola folyamatosan felkészített a katonai pályára is. Alma-Materom nem titkolt célja és feladata volt, hogy kifejlessze bennünk a katonai hivatás iránti szeretetet és előkészítsen bennünket a fegyvernemi tiszti iskolákra. A különböző tantárgyak oktatásakor - amikor annak helye volt- tanáraink mindig beleszőtték magyarázataikba azokat a tudnivalókat, amelyekre a katonának szüksége lehet. ( Ha a korrózióról hallok még ma is eszembe jut kémia tanárunk intelme: ha nem vesszük észre időben a megrozsdásodott konzerveket, veszélybe kerülhetnek beosztottaink...)

Erkölcsi- politikai- és katonai nevelésünkről nevelőtisztjeink gondoskodtak. Tőlük tanultuk a katonás, fegyelmezett magatartást, az udvariasságot, a rendet, tiszteletadást. Tanterv alapján alakiztunk és vettünk részt az esti sétákon. A katonai ismeretek elsajátítását szolgálták a szakkörök és kabinetek is, ahol fényképeken, rajzokon, műszereken, fegyverek és harci eszközök kicsinyített másain játékosan tanulmányozhattuk a fegyvernemeket. Szórakoztatásunkra, tájékozódó képességünk kifejlesztésére és küzdőképességünk növelésére, gyakran szerveztek kirándulásokat, amelyeket harci játékokkal kötöttek össze.

Mindezek a hatások akkor értek bennünket, amikor a legfogékonyabbak és legformálhatóbbak voltunk: 14-18 éves korunkban.

Az időben elvetett mag termékeny talajra talált. Az egykori rákóczisták közül, napjainkban sok százan állnak helyt hadseregünkben emberül..”

A Rákóczi releváns jegyei: ahogy a növendékek látják

A kérdéskörben azt tudakoltam, hogy a rákóczisták volt iskolájuknak milyen vonásait, jegyeit tartják jellegzetesnek, lényegesnek, megítélésük szerint milyen koncepció alapján hozhatták azt létre, kikből verbuválódtak az iskola növendékei, emlékeik szerint ők milyen indítékokkal jelentkeztek az iskolára, és mik voltak az első benyomásaik?

Ha el kellene dönteni, hogy a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola elsősorban katonaiskola volt-e, vagy középiskola, nos, a volt rákóczisták legnagyobb hányada (65,4 %) ezt nem tudná eldönteni. Pontosabban az a véleményük, hogy a civil és katonai jelleg kiegyensúlyozott arányban határozta meg az iskolát. Jóval kisebb arányban (16,7 %) vannak azok, akik úgy látják, hogy az iskolán mindenekelőtt a katonai nevelés, a katonás jelleg dominált, és közel ugyanilyen csekély arányban (17,9 %) vannak azok ‚ akik éppen ellenkezőleg vélekednek, és azt vallják, hogy a katonai szimbólumok ellenére az iskolára inkább a polgári oktatás nyomta rá a bélyegét.

A civil és a katonai jelleg kiegyensúlyozott arányával koherensek azok a vélemények is, amelyek a rákóczi iiskola létrejöttében közrejátszó koncepciókra adnak választ.

Legtöbben (88,5 %) úgy tartják, hogy a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolát jól átgondolt nevelési rendszer részeként hozták létre, ami a gyermekkori romantikus vonzódásokra alapozva, fokozatosan bontakoztatja ki a hivatásszeretet a katonai pálya ránt és egyben legfőbb bázisát képezi a tiszti utánpótlási rendszernek.

A másik legerősebb tényezőnek a szovjet Szuvorov iskola hatását tartják (70,5 % ) Sokan úgy fogalmazzák ezt, hogy „ A szovjet Szuvorov iskolát másolták az 50-es évek szellemében, de jól átgondolt nevelési rendszer részeként.” Vagy: „A Szuvorov iskolák tapasztalatait használták fel, de figyelembe vették a magyar tisztképzés hagyományait is.”

A harmadik legerősebb tényező (21 ‚8 %) az iskola létrejöttének koncepciójában az egyéb kategóriákba tevődik. E válaszok inkább arra utalnak, hogy nehéz lenne egyetlen tényezőre redukálni az iskola létrehozásában szerepet játszó koncepcionális szempontokat: „ Véleményem szerint tájékozódó jelleggel nézték meg a szovjet rendszert és az iskolát jól átgondolt nevelési rendszerre alapozták.” Vagy: „A korábbi magyar tisztképzési elvek és a Szovjet Szuvorov iskola példája keveredett. Ha nem is volt kimondva, de mindenképpen „elitképző” intézmény lett az iskola, hiszen a tiszti iskolák valóságos szükséglete messze meghaladta az iskoláról kibocsátott évi 200 főt. A szocialista eszmeiség a célokban és a gyakorlatban következetesen érvényesült.”

„Benyomásaim szerint egyértelműen elitképzésről volt szó az akkor uralkodó hivatalos elképzelések szerint. Ez lényegileg kapcsolódott ahhoz, ami akkor Kelet Európában szocializmusként vált ismertté „

Azok a vélemények, amelyek kifejezetten az „elitképzést” hangsúlyozzák, a válaszok mindössze 3,8 %- át képezik, lényegében szinte töredékes megoszlásban.

Nem találtam viszont egyetlen olyan választ sem, amely arra utalt volna, hogy az iskola létrehozása elhibázott, átgondolatlan, koncepció nélküli lépés lett volna.

Tapasztalni bizonyos véleményeltérést abban, hogy megítélésük szerint kikből verbuválódtak az iskola növendékei, kik kerülhettek az iskolára.

A válaszok legnagyobb hányada (56,4 % ) megegyezik ugyan abban, hogy a politikai szempontok ellenére igen erős szűrő érvényesült a felvételinél ahol elsősorban a szellemi, fizikai rátermettség dominált de igen magas ( 46,2 % ) az a válaszarány is, akik úgy vélekednek, hogy az iskolára elsősorban a pártfunkcionáriusok és magas beosztásban lévő vezetők gyermekei kerülhettek.

A másik legerősebb szempontként jött figyelembe (35,9%) hogy az iskolára olyan munkás-paraszt szülők gyermekei kerülhettek akik érdemeket szereztek a rendszer kiszolgálásában, /Megjegyzendő, hogy a „rendszer kiszolgálása” megfogalmazást többen kifogásolták, sértőnek találták - ami valóban sarkított megfogalmazás - de csak a politikai szempontú kiválasztás dominanciájának érzékeltetése miatt./

Kisebb, de nem lebecsülendő arányban (25,6 % ) vannak azok a válaszok, amelyek úgy fogalmazódtak, hogy a növendékek felvételénél összességében a politikai szempontok domináltak, illetve azok nyertek felvételt, akiket a helyi pártbizottságok politikailag megbízhatónak tartottak. (12,8 %)

Összességében a vizsgálati adatok arra utalnak, hogy a volt növendékek egyértelműen elismerik ugyan a politikai szempontok érvényesülését az iskolára történő felvételnél, mégis meghatározónak tartják, hogy érdemtelenül (szellemi- fizikai rátermettség, erős szűrés a felvételinél) egyetlen növendék sem kerülhetett az iskolára,

Szélsőséges esetben találkozni csak olyan vélekedéssel, hogy a pártfunkcionáriusok, vagy magas beosztású vezetők gyermekei privilégiumot élveztek már a felvételnél is, vagyis nekik felvételizniük sem kellett.

Az iskolára történő jelentkezés indítékait keresve (Miért jelentkeztél pont ide, mit tartottál legvonzóbbnak?) három tényező mutatkozott meghatározónak:

- a katonai pálya iránti vonzódás (58,8 %)

- a gyermekkori romantika (31,3%)

- a továbbtanulási lehetőség, ingyenes ellátás, kitűnő felszereltség (31‚3 %)

A kérdésekre adott válaszok rövidebben-hosszabban így fogalmazódtak:

- „kisgyermek koromtól vonzódtam a katonáskodáshoz „

- „itt láttam biztosítottnak továbbtanulásom”

- „gyermekkori romantikus vonzódás és a lehetőség egybeesése”

- „a család tehermentesítése”

- „ekkor már eldöntöttem, hogy tiszt leszek. A szülői házban tanulásra nagyon kevés idő, kulturálódásra semmi nem jutott, mert dolgoznom kellett- segíteni szüleimnek a mezőgazdasági munkában, én pedig tanulni akartam.”

- „a kor szelleme, a katonai pálya férfiassága, olvasmányélményeim- elsősorban Szovjet irodalmak.”

- „vonzó volt természetesen az egyenruha is”

- „a katonatiszti pálya! Amikor kiderült, hogy katonaiskolába megyek (tán egy évvel korábban) megvettem a „Vörös Vállpántok” című könyvet és kiolvastam belőle a Szuvorov iskola növendékeinek életét.”

- „apám TSZ-tag volt, anyám háztartásbeli, nehezen tudták fedezni öt gyermekük továbbtanulását. Én egy évet előtte „civil” gimnáziumban végeztem. Bizonyos szempontból kiutat jelentett az eléggé reménytelen anyagi helyzetből. Vonzott a katonaélet romantikája is.”

E kérdéskörben tudakoltam, hogy vajon azok az indítékok, amelyek a növendékeket a katonai középiskolába „vitték” mennyire voltak összhangban mindazzal amit az iskolán tapasztaltak?

A válaszok 95 százaléka, fele-fele arányban két csoportra oszlik:

- a tapasztalatok felülmúlták minden előzetes elképzeléseimet (47,4 %)

- a tapasztalatok hozzávetőleg megegyeztek előzetes elképzeléseimmel (47,4 %)

Mindössze egyetlen válaszadó akadt, aki úgy vélekedett, hogy az iskolán szerzett tapasztalatok inkább csalódást keltettek benne.

A válaszok némelyike kiegészült olyan megfogalmazásokkal is, ami az iskolán szerzett első benyomásokra vonatkozik.

„Roppant nehéz volt a kezdet, amire nem számoltam: Fegyelem, rend az első perctől, új közösség, ismeretlenség, város-falu közötti különbség, felkészültségbeli nagy különbségek.”

A rákócziról szerzett benyomásaikat a volt növendékek tehát úgy összegzik, hogy azok nem keltettek csalódást bennük, megfeleltek várakozásaiknak, előzetes elképzeléseiknek, sőt ugyanilyen arányban vannak azok is, akik úgy nyilatkoztak, hogy az iskolán szerzett tapasztalatok felülmúlták minden előzetes elképzeléseiket.

A legkedvesebb emlékek

Megkérdeztem a volt növendékektől, hogy visszagondolva az iskolán töltött évekre, mit őriznek a legkedvesebb emlékeik között, mire emlékeznek a legszívesebben vissza.

A válaszok természetesen igen szerteágazóak, sokfélék, hiszen rendkívül személyes kötődésűek azok az élmények, amit a volt növendékek felsoroltak, de azért körvonalazódnak bizonyos kategóriák, melyekbe besorolhatók, és csoportosíthatók az e kérdésre adott válaszok.

Az első és legnagyobb kategóriát azok a válaszok képezik, melyeknek élményanyaga az iskola embert formáló légköréhez, a közösségi létformából származó pozitív értékekhez, az iskolán töltött években született barátságokhoz és ahhoz a bánásmódhoz kötődnek, ahogyan az iskolán a tanárok és nevelőtisztek a növendékekkel foglalkoztak.

A második legnagyobb kategóriát képezik azok a válaszok, amelyek a katonai romantikát megvalósító élményanyagból, a nyári táborozásokból, az országjárásokból táplálkoznak.

Gazdag élményforrást jelentenek azok a területek, amelyek a katonai pályát gazdag sportolási lehetőségek megteremtésével, a küzdősportok kialakításával, járőrversenyekkel, katonai foglalkozásokkal, a díszszemléken való részvétellel és mindazzal a katonai renddel és fegyelemmel kívánták megszerettetni, amely bizonyíthatóan, életre szóló vonzódást alakított ki a volt növendékekben.

A negyedik kategóriába sorolhatók azok a válaszok, amelyek az iskola magas fokú oktatási színvonalához, az általános műveltség kialakításához, a kulturális élet területén szerzett élményekhez kötődnek.

Megjegyzendő, hogy a válaszadóknak csak szűkebb hányada az, amely kizárólag egyetlen kategóriába lenne besorolható. A többség által említett élményeket illusztrálják az alábbi válaszok:

- „A fonyódi nyári táborra, a katonai napokra, kevésbé ugyan, de jó érzéssel néhány kiemelkedő képességű tanárunk óráira.”

- „Az iskola embert formáló légkörére, a közösség segítségére, az iskolán szövődött barátságokra.”

- „A kialakult szakasz-, illetve „Rákóczista” közösségeket, többségükben emberileg is példát adó, s így követésre méltó utánzásra „ingerlő” nevelőtiszteket, rendkívül felkészült tanári kart, a bélatelepi nyári táborozást.”

-„nyári táborok, országjárás, esztergomi elhelyezés”

-„Nekem a családi környezet után az iskola adta a legtöbbet... olyan értékeket ültetek belém, amelyeket mind a mai napig munkám, tevékenységem fontos forrásának tekintek.”

-„Legszívesebben az „Alma —Mater” szellemére emlékszem vissza, a barátokra, néhány tanárra, nevelőtisztre, a bélatelepi nyári táborozásokra.”

-„Igaz barátságok szövődtek, nagyszerű kollektívák alakultak, nagy tudású, csupaszív, példaerejű tanárok, nevelők”

-„Természetesen a tartós együttlétet a testi-lelki szellem megejtő vonzását.”

-„Legkedvesebb emlékeim: érettségi tablóképem. Kiváló tanáraink és nevelőtisztjeink jó szándékú magatartása és felkészültsége. A nyári táborélet, amely elősegítette a jó közösségek kialakulását.”

- „Díszszemlék, nyári táborok, járőrversenyek és gyakorlatok, katonai foglalkozások (még az alaki is, persze nótaszóval és század „kötelék”-ben! ). A vasfegyelmet és rendet követelő — de többségükben igazságos tisztek. A művelt, magasan képzett, melegszívű tanárok! Ők aztán nem egyszerű „óra- adó” tanárok, hanem igazi nevelők voltak!”

A kérdésekre adott válaszok sok esetben kiegészülnek a kérdőív végén írott levelekkel is, amelyek több vonatkozásban kapcsolódnak a konkrét kérdésekre adott válaszokhoz. Az iskolán szövődött barátságok elmélyülését támasztják alá azok a levelekben írt feltevések is, amelyekben megfogalmazódnak a volt növendékek összejövetelére, rendszeres találkozóira vonatkozó igények: „Felvetődött olyan igény, hogy létre kellene hozni a „ rákóczistáknak” valamilyen „ klubját” vagy „Baráti Társaságát” vagy valami ehhez hasonlót, ahol régen megszakadt kapcsolatokat lehetne felújítani, illetve a meglévőket erősíteni.

Megkapóak egy másik kérdőív végén írott sorok is: “Hálás vagyok a sorsnak, hogy végig csinálhattam a Rákóczit. . . az egy életforma „utolsó bölénye” volt... az Új iskolát meg kellene tervezni.”

A legfájóbb emlékek: 1956 és az iskola megszüntetése

A kérdések logikai kiegyensúlyozása szükségszerűen megköveteli, hogy a legkedvesebb emlékek után a legkevésbé szívesen őrzött élményeket is feltérképezzem.

Ami az e kérdéseknél adott válaszoknál feltűnő, az mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy a legkedvesebb élményekre adott válaszokkal ellentétben, amelyre a megkérdezettek 100 százaléka válaszolt- erre csak 83 és jóval egysíkúbak a válaszkategóriák: - a legkellemetlenebb, legszörnyűbb élmények döntő többsége 1956-hoz, illetve az iskola megszűnéséhez kapcsolódik,

- magas arányban vannak azok a válaszok is, akik úgy ítélik meg, hogy ilyen nem volt,

- a harmadik kategóriába- csekély előfordulási gyakorisággal- tartoznak az olyan típusú válaszok, amelyek a legkevésbé szívesen őrzött emlékek között a különböző, hétköznapi életből származó kellemetlenségeket említik.

Az első kategóriába sorolható válaszok közül érdemes viszont a legjellemzőbbeket szó szerint is kiemelni.

- „1956” vagy „1956!” - Felkiáltójellel.

A válaszok következő alcsoportja, amikor még mindig lényegre törő tömörséggel, de konkretizálódik az esemény:

- „az amikor 1956. november 5-én a szovjet csapatok lefegyvereztek bennünket.”

- „Amikor 56. november 4-én el kellett hagyni az iskolát és nem tudtam: lesz-e folytatás.”

- „1956. november 4-én történt elbocsátást! 1958 júniusa LESZAMOLAS”

- „Az ahogyan 1956. november 4-én kellett hagynunk a mátyásföldi objektumot.”

- „1956. Amikor november 4-én az iskolát el kellett hagyni, úgy éreztem vége, ide többet nem jövünk vissza, elmúlt az álom.”

- „Az iskola Szovjet alakulat általi elfoglalása, a növendékek (15- 19 évesek) Mátyásfölről való szétküldése és az ezt követő időszak 1956-ban,”

A válaszok másik alcsoportja, amikor bővebben is kifejtik az ehhez kapcsolódó kellemetlen élményeket és részletesebben feltárják mindazt, amit akkor éreztek:

- „1956. november 4. szembenézés a harckocsik iskolánkra szegeződő fegyvereivel.”

- „Az 1956-os év októbere, és amikor az iskolát el kellett hagyni a szovjet hadsereg intézkedésére és minden segítség nélkül az utunkra bocsátottak 15 évesen.”

- „1956. október 23. - november 4-e közötti időszak, melyből kiemelten nehéz, viszontagságos és szörnyű volt az óbudai malom őrzéséből való visszavonulásunk az iskolára. Romok, halottak, futkosó emberek.”

- „1956. október 24-e hajnalára, amikor a pk-i épület aulájában gyülekeztünk és kiosztották a lőszert... e roppant súllyal és az előző napi „élménnyel” a fejemben ültünk egymás mellett - mi negyedikesek - és nagyon féltem, de nem tudtam, mitől félek és ez csak addig tartott még sokad-magam között „egyedül” maradtam, mivel szótlanul ültünk egymás mellett.”

A válaszok úgy tűnik, jól érzékeltetik, hogy milyen megrázó élményt váltott ki 1956 azokból a tinédzserkorú növendékekből, akik napjainkig hordozzák magukban ezt a traumát.

A válaszok következő alcsoportja 1958-hoz, az iskola feloszlatásához kötődik.

- „Az iskola felosztása és az azt megelőző időszak.”

- „Az 1958 június feloszlatás”

- „ 1958. júniusa ,,LESZAMOLAS!”.

- „Inkább csak szomorú élményem maradt az 1957. évi ballagás, hogy egy csodálatos szakasza az életemnek véget ért.”

- „Amikor kiderült, hogy mi vagyunk az utolsó végzősök és megszűnik ez a nagyszerű intézmény.”

A kérdésekre adott válaszok minden bizonnyal jóval bővebb okfejtő elemzést igényelnek - melyekre a könyv keretében nem vállalkozhatom -, inkább érzékeltetni kívántam hangulatában a Rákóczi volt növendékeinek érzelmi viszonyulását volt iskolájukhoz. Úgy tűnik- ez önmagában is eléggé megindító.

Az iskola nevelési, oktatási rendszerének megítélése a volt növendékek szemszögéből

A kérdőív egyik legátfogóbb kérdése arra irányult, hogy mai fejjel gondolkodva, az iskola egykori növendékei mit tartanak igazán értékesnek, fontosnak a Rákóczin megvalósított oktatási, nevelési rendszerben és mit tartanak kevésbé jónak, kevésbé értékesnek.

A kérdés megválaszolását úgy kellett elvégeznünk, hogy a felsorolt 22 tényezőt (az oktatási, nevelési rendszer összetevőit) külön-külön kellett értékelni egy ötfokozatú skálán, melyen az 5-ös fokozat a kiemelkedő fontosságot, az 1-es fokozat pedig az elhanyagolhatóságot (egyáltalán nem fontos) jelölte.

Mivel az előző fejezetekben részletesen bemutattam az iskola nevelési és oktatási rendszerét, tematikáját és tantárgystruktúráját, érdekes összevetésre ad lehetőséget, ha mindezzel, a volt növendékek szubjektív értékítéleteit szembesítem.

Kérdőívemben az alábbi 22 összetevőt szerepeltettem:

1. Kiemelkedően magas szintű ellátás (élelmezés, ruházat, stb.)

2. Kiemelkedően magas szintű felszereltség (oktatás, kultúra, sport stb.)

3. Kiváló tanárok, pedagógusok,

4. Magas szintű általános műveltség,

5. Idegen nyelv oktatás (fakultáció)

6. Testnevelés, testedzés, sport,

7. Esztétikai nevelés (zene, irodalom, képző-, művészetek stb.)

8. Beszédművelés,

9. Társasági viselkedés (etikett)

10. Haditechnikai alapismeretek (katonai szakkörök)

11. Szigorú napirend, szabályzat szerinti életrend,

12. Fegyver, fegyverismeret, lövészetek,

13. Alaki mozgás, alaki szabályzatok ismerete, gyakorlása,

14. Egyenruha, katonai szimbólumok,

15. Nyári katonai táborok (táborélet, tábori sportok)

16. Lovaglás, kardvívás, önvédelmi sportok,

17. Honismereti országjárások,

18. Csapatlátogatások, csapatélet ismerete,

19. Körletrend, körlettakarítás,

20. Nevelőtisztek a növendéki szakasznál,

21. Civil tanárok, osztályfőnökök a szakasznál,

22. Formalizált katonai szervezet az iskolán.

A Rákóczi iskola volt növendékei a felsorolt tényezők közül (fontossági sorrendben) az alábbiakat tartják különösen értékesnek:

1. Kiváló tanárok, pedagógusok: 97,4 %

2. Kiemelkedően magas szintű felszereltség (oktatás, kultúra, sport) 84,6 %

3. Nyári katonai táborok (táborok, tábori sportok) 76,9 %

4. Testnevelés, testedzés, sport: 75,6 %

5. Magas szintű általános műveltség: 67,9 %

6. Egyenruha, katonai szimbólumok: 59,0 %

7. Nevelőtisztek a növendéki szakaszoknál: 56,4 %

8. Honismereti országjárás: 52,6 %

A felsorolt adatok úgy értelmezendők, hogy a skála 5-ös (nagyon fontos) fokozatán a megkérdezettek hány százaléka szerepeltette a fenti tényezőket. Ebből kiderül, hogy a kiváló tanárok, pedagógusok szükségességét a válaszadók 97,4%- a tartotta nagyon fontosnak, a kiemelkedően magas szintű felszereltséget 84,6 % stb.. A százalékos megoszlás alapján tehát fontossági sorrendbe olyan értékskálát képezhettünk, melynek alapján jól kideríthető, hogy milyen összetevőit látják különösen fontosnak és követendőnek iskolájuk nevelési-oktatási rendszeréből a volt rákóczisták.

A válaszadók több mint felének (52,6 % - 97,4 %- ig) véleménye szerint tehát a felsorolt 8 tényező az, ami a legértékesebb volt a Rákóczin megvalósított nevelésben. A személyi feltételt döntőnek tartják, ehhez társul a tárgyi feltétel és ezt követi az átgondolt, egymással összhangban működő általános és katonai műveltséget ötvöző nevelési rendszer, amely a gyermekek lélektani struktúrájára alapozva egységes keretét adta szellemi és fizikai felkészítésüknek, a katonai pálya iránti vonzódásnak.

A felsorolt tényezők közül háromnak tulajdonítottak kisebb fontosságot:

- a fegyvernek, fegyverismeretnek,

- a körletrendnek, körlettakarításnak,

- és a kiemelkedően magas szintű ellátásnak (élelmezés, ruházat terén).

Tekintettel arra, hogy az általam felsorolt 22 tényező korántsem lehet teljes, vagy nem feddheti le mindazokat a megítéléseket, amelyeket a volt növendékek még szükségesnek tartanának kiemelni az iskola oktatási, nevelési rendszeréből, így nyitott formában is feltettem két további kérdést:

Visszagondolva az iskola oktatási- nevelési rendszerére, mi az, amit különösen jónak, fontosnak, értékesnek tart?

És mi az, amit kevésbé tartanak helyesnek, értékesnek, követendőnek, amit esetleg másként alakíthattak volna?

Az első kérdésre a megkérdezettek 97,4 %-a a másodikra megkérdezettek 85,9 %-a adott választ.

Az első kérdésre adott válaszok legnagyobb hányada: a magas szintű oktatásra és nevelésre vonatkozik, amely kiegészül a tanárok és nevelők felkészültségének méltatásával, valamint a nevelésben és oktatásban megvalósított egységes szemlélettel, összhanggal.

A megkérdezettek megfogalmazásában ilyen válaszokkal találkozhatunk:

- „A szellemi és fizikai követelmények helyes arányát és egységét, a közösségi emberré formálását, a tanárok és a nevelők példamutatását, szavaik és tetteik egységét.”

- „A kultúrára, az egészséges életmódra, a bajtársiasságra nevelést... Az áldozatvállalásra, teherbírásra, a logikus engedelmességre és felelősségre nevelést, az egyéniség kibontakoztatására való törekvést, az önmegvalósítás lehetőségét.”

-„A polgári oktatási-, katonai nevelés rendszerében kialakult hangsúlyt kapott a hazafiságra való nevelés. Jó kollektívák alakultak ki”

-„A magas szintű képzés, fizikai állóképesség, katonás rend, fegyelem.”

-„A jól felkészült tanári kar önmagával is igényes munkáját, a nevelőtisztek mindennapi tevékenységét.”

-„A rendkívül felkészült pedagógusok mindent megtettek a maximális eredményesség érdekében szakmailag (ez meg is látszott a leszerelés után, a döntő többség könnyedén megfelelt a civil középiskolák követelményeinek) ugyanakkor a civil tanárok is következetesen betartották a katonai formaságokat, megkövetelték a fegyelmet, ami viszont nem volt ,,túlhajtott”.”

A nyitott kérdésekre adott válaszok is arra vallanak, hogy lényegében a tanárok felkészültsége, az oktatás- nevelés összhangjára, színvonalára és magas szintű erkölcsiség olyan „hétköznapiságára” helyezik a hangsúlyt, amely a szavak és tettek egységétől a bajtársiasságon, a kollektivitáson át a hazafiasságig és áldozatvállalásig tart.

Az oktatási-nevelési rendszer negatívumait legtöbben az átlag feletti ellátásban, a világtól, a való élet realitásaitól való elszakítottságban látják. Megfogalmazódnak emellett azok az észrevételek is, amelyek a túlzott katonásság miatti elzárkózottságot, a kevés szabadságot tartják negatívumnak. Alacsony előfordulással bár, de megemlítik az ún. „kádergyerekekkel való kivételezést” is.

Az erre adott válaszaik ilyen megfogalmazásban olvashatók:

-„ A kezdeti időszak túlzottnak ható (az akkori általános lehetőségeket figyelmen kívül hagyó) ruházati ellátását (boxcsizma, fehér zubbony stb.)”

- „Az ellátásban jó szint kell, de esetenként túlzó volt (különösen, ha a társadalmi adottsághoz mértük,)”

-„Közelebb álljon a való élethez.”

-„A társadalmi valóságtól való túlzott elszakítottság. A természetes tinédzser életmód és élmények nagyobb átélési lehetőségének hiánya.”

-„Az iskola zártságának oldása. A növendékek életkorát jobban figyelembe vevő elfoglaltság, napirend.”

-„Talán a néha túlzásba vitt és sokszor indokolatlan katonás keménység.”

-„A nagyon korlátozott kimenőt, eltávozást, vagyis a civil-kapcsolatteremtés korlátozottságát. (Ez gyakran gátlásossá tett minket civil környezetben). Az olyan — nem túl sok - de meglevő formális elemet, amely figyelmen kívül hagyta életkori sajátosságainkat.”

A válaszok között természetesen akadnak nem csekély számban olyan típusúak is, amelyek a negatívumokról úgy írnak, hogy: „ilyen nincs.”

Rákóczisták a tiszti utánpótlásról

A feltett kérdések között szerepelt végezetül egy a jövőre, a tiszti utánpótlás helyzetének megítélésére vonatkozó kérdés:

„Hadseregünk helyzetének, a tiszti utánpótlás gondjainak a hadsereggel és a tisztekkel szemben támasztott követelményeknek az ismeretében mit tartanak a jövőre nézve helyesnek, követendőnek?”

A válaszok gyakoriságának sorrendje:

1., A Rákóczihoz hasonló középiskolát kellene létrehozni: 48,7 %

2., A Rákóczi napjainkra elavult, korszerűtlen intézmény lenne, ezért annak csak bizonyos vonásait megtartva, de teljesen új intézményre lenne szükség: 17,9 %

3., A jelenlegi kollégiumi rendszert kellene továbbfejleszteni: 14,1 %

4., A középiskolák legjobb diákjaiból kellene válogatni a főiskolai hallgatókat: 7,7 %

5., A jelenlegi kollégiumi rendszer bevált, lényegében megoldja a gondokat: 3,8 %

A válaszadók közel fele (48,7 %) a tiszti utánpótlás gondjainak megoldását lényegében a Rákóczihoz hasonló középiskola létrehozásában látja, s csupán töredékük (3,8 %) van olyan véleményen, hogy a jelenlegi kollégiumi rendszer bevált, megoldja a tiszti utánpótlás gondjait.

Akik a Rákóczihoz hasonló középiskola létrehozása mellett voksolnak, válaszaik ilyen jellegű megfogalmazásokkal egészülnek ki:

- „Kizárólag a Rákóczi féle iskolában lehet a tiszti utánpótlást biztosítani, a haza és a nép iránti szeretet, a hűség az érte való áldozatok szépségének hangsúlyozása mellett.”

- „A Rákóczihoz hasonló középiskolát kellene létrehozni, természetesen a mai kor és a jövő követelményeinek megfelelően.”

-,‚A jelenlegi kollégiumi rendszer inkább a szociális juttatás egy sajátos formája, mint a pályára felkészítő intézet, aligha tölti be szerepét, kevesebbet, de a hadsereg érdekeinek megfelelőt!”

- „Helyeslem azzal, hogy természetesen nem mereven 1:1 —ben lemásolva, de nem is olyan liberalizáltan, mint pl. a jelenlegi „katonai főiskolai élet...” Ami a várható haderőcsökkentést illeti, talán még nélkülözhetetlenebbé teszi, hogy ilyen formában garantáljuk a minőségi utánpótlást.”

- „Honvédségre szükség lesz a jövőben is. Egy csökkentett létszámú akár professzionális hadsereg csak még növeli annak fontosságát, hogy olyan minőségi tiszti utánpótlása legyen, amely oktatási szerkezetében vállalja a történeti folytonosságot a hadapródiskolák és a Rákóczi hagyományaira építéssel is.”

A megítélések másik pólusán megfogalmazott vélemények viszont így érvelnek:

- „A Rákáczihoz hasonló középiskolát csak óriási anyag veszteség árán lehetne létrehozni. Ha korszerű tisztikart és annak társadalmi presztízst is akarnak, akkor a jelenlegi kollégiumi rendszert kellene minőségileg tovább fejleszteni.”

- „A jelenlegi gazdálkodási lehetőségek figyelembevételével csak a jelenlegi kollégiumi rendszert lehet minőségileg továbbfejleszteni.”

Megjegyzendő viszont, hogy akik arra voksoltak, hogy a jelenlegi rendszer bevált és megoldja a gondokat, véleményükhöz nem fűznek más észrevételt.

Hogy mit kellene valójában a jövő érdekében a minőségi tiszti utánpótlás szempontjait figyelembe véve a jelenlegi realitások anyagi-gazdasági viszonylatait elemezve tenni, Semmi körülmények között nem várható e könyvtől sem válaszadóimtól, hogy kimerítően elemezzem a feladatokat. Mindez nyilván körültekintő mérlegelést, felelősségteljes döntést igényel.

Megkockáztatható viszont az a benyomásom, hogy akik a Rákóczira illetve a Rákóczihoz hasonló intézményre voksoltak, lehet, hogy véleményük nem csak kizárólag „nosztalgiázásból” táplálkozik, s hátha ezúttal a többségnek van igaza?

A Rákóczi iskola felszámolása és megszüntetése

A kutatásaim során olyan hivatalos levéltári anyaggal nem találkoztam, amelyből egyértelműen kiderülne, hogy miért szüntették meg a Rákóczi iskolát. E témában található ugyan egy-két megszüntetésre irányuló szándék, de ok és okozati összefüggés nem mutatható ki.

Az iskola megszüntetése témában többször folytattam beszélgetést az ott dolgozó tisztekkel és tanárokkal, azonban csak új történetekkel és eseményekkel lettem gazdagabb, a kiváltó okot nem sikerült megtudnom.

A volt növendéktársaim, akik évek óta a legfelsőbb vezetésben szolgálnak, szolgáltak, ugyan tettek ígéretet e téma titkainak feltárására, de konkrét informálás itt is elmaradt. Ezt követően mégis megpróbáltam az általam ismert tények alapján időrendbe rakni az események láncolatát és így sikerült kialakítani a végső következtetést.

A két, illetve hároméves kutatómunkám utolsó időszakában olyan írásos anyaghoz jutottam - egy magángyűjtő jóvoltából - melynek ismeretében közelebb kerültem az igazi ok, okok feltárásában. /80, 81/

Valószínűsíthető, hogy a legfelsőbb politikai vezetés a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola megszüntetését már 1956 végén, 1957 elején eldöntötte. Feltételezhető, hogy ennek oka politikai jellegű volt. Nevezetesen az, hogy az iskola parancsnoksága tiszti, tiszthelyettesi, tanári, növendéki állománya, az októberi forradalom során politikailag megbízhatatlanná vált. Miért?

A bizonyítás megköveteli, hogy a továbbiakban az írásos dokumentumok fontosabb megállapításait követve haladjunk 1956 őszétől egészen az iskola megszüntetésé ig.

„A „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskola magatartása 1956. október 23-tál napjainkig”

Ez az anyag 1957. január 4-én készült. /A szerk./ Az iskolaparancsnok Oláh István alezredes volt.

A helyzet október 23-án:

A parancsnokság és a pártszervezet 23-án délben rendkívüli taggyűlést hívott össze. Napirendjén szerepelt a jelen politikai helyzet.

A taggyűlés lefolyásának rövid vázlata a következő:

Beszámoló a belpolitikai helyzetről. A nagyszámú felszólalás a következő követeléseket ölelte fel:

- a lengyel példa üdvözlése,

- nyílt tárgyalás Farkas Mihály és társai ügyében,

- Nagy Imrét a vezetésbe a legmagasabb szinten,

- a hibák feltárását a Párt Központi Vezetősége és a Kormány részéről,

- a Szovjetunióval egyenlőségen alapuló tárgyalásokat, vonják ki csapataikat,

- állítsák vissza hagyományaink megbecsülését /egyenruha stb./

A taggyűlés közben hírek érkeztek, hogy az egyetemi ifjúság délután tüntetésre készül.

Újabb hír: Piros belügyminiszter a tüntetést betiltotta. A taggyűlés tiltakozik.

Az egyéni tanulás hosszú szünetében a növendékekhez is bekerült a Szabad Ifjúság rendkívüli kiadása. Ebből tudomást szereztek az eseményekről, ki akartak menni az iskolából. A hangulat mindinkább forrósodott, erősödött az a veszély, hogyha a tisztek nem engednek, erőszakoskodásra kerül sor és a III. IV. évesek kitörnek az iskolából. A IV. évfolyam ellenőrző tisztje K. főhadnagy a helyzetet helyesen megítélve úgy döntött, hogy nevezett évfolyamok segítségét kéri a kisebbek megnyugtatásához, őket pedig zártrendben kivezeti az utcára.

HÉV-vel utaztak a Keleti pályaudvarig, onnan kötelékben a Sztálin-szoborhoz vonultak és végig nézték a szobor ledöntését. A szobor ledőlte után, a növendékcsoport a Rákóczi útra vonult, ahol heves vita alakult ki a növendékeket körülvevő tömeg és a vezető tiszt között. A tömeg követelte, hogy a növendékek vonuljanak a rádióhoz. Ilyen helyzetben találkozott a növendékekkel az iskola parancsnoka, néhány más tisztjével, akik K. főhadnagy segítségére siettek és még együtt tartott növendékoszlopot megfordítva, azok túlnyomó többségét az iskolára vezették.

A késő délutáni órákban az iskolán visszahagyott I. és II. évfolyam a kapunál gyülekezett azzal a céllal, hogy ők is az utcára vonulnak. A helyzetet a legválságosabb pillanatban megérkező M. alezredes a pk. pol. helyettese mentette meg, akinek határozott fellépése nyomán az említett évfolyamok vacsorázni vonultak, majd takarodót hajtottak végre.

A III. és IV. évfolyam, mintegy 20-30 növendék kivételével a már említett közbelépésre ugyancsak visszatért az iskolára éjfél körül, ahol az iskola parancsnok azonnal rövid tájékoztatást tartott részükre.

A parancsnok értékelése szeritn egyet kell érteniük az ifjúság jogos követeléseivel, azonban az események azt mutatták, hogy az utcát a csőcselék veszi birtokba és ezek között az iskola növendékeinek már nincs helye.

A tüntetésben résztvevő növendékek megnyugodva pihenni tértek. Ekkor már csak 12 fő növendék hiányzott. Reggel 05 órára ez a szám 5 főre csökkent.

A takarodó ellenőrzése után az iskola parancsnok irodájában a tisztek értékelték a kialakult helyzetet.

A kialakult vélemény szerint a helyes célkitűzésekkel indult tüntetés nacionalista és szovjetellenes színezetet öltött, amivel az iskola kommunistái nem érthettek egyet, ezért legfőbb kötelességük esetleges további mozgalmakban a növendékek részvételét megakadályozni.

A megbeszélés közben az iskola kapujához egy felkelőkkel megrakott tehergépkocsi érkezett. Az ügyeletes tiszt jelentésére a parancsnok és a tisztek a kapunál feltartoztatták ezeket a személyeket, akik rendkívül erőszakosan az iskolára való bebocsátásukat és a fegyverzet kiadását követelték. Első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy nem rendes emberekkel állunk szemben, erre mutatott az is, hogy visszautasították az „elvtárs” megszólítást. A parancsnok és a tisztek ekkor még fegyvertelenek voltak. De határozott fellépésük nyomán a fegyvert követelő társaság szitkozódva és fenyegetőzve - visszatérést ígérve- eltávozott.

A parancsnok elrendelte 2 IV. éves szakasz, valamint a környékbeli tisztek riadóztatását és fegyverviselését, haladéktalanul tiszti őrjáratokat indított az iskola körül és megszervezte az iskola belső őrzését.

1956. október 24-e:

Elrendelte a parancsnok az egész IV. évfolyam fegyverbe állítását, megszervezte az iskola különböző épületeinek őrzését, a váltások és a pihenések rendjét, egyidejűleg elrendelte a személyi állomány együtt tartását. A helyzet értékelésénél a parancsnok önmagára volt utalva, mert a HM egyetlen illetékes szervével sem tudott távbeszélőn kapcsolatot teremteni.

1956. október 25-e:

Az iskola parancsnok önként jelentkező tiszteket küldött ki felderítésre. A felderítésből beérkező tisztek jelentették, hogy a tömeg között szenvedélyes hangú uszítok a parancsnok és helyettese halálát követelték, szovjetellenes és antiszemita jelszavak hangoztatása közben. A parancsnok legfontosabb bűnéül azt rótták fel, hogy kisfiát Szergejnek hívják Az erőfeszítések ellenére a délelőtti órákban a tömeg megjelent az iskola kapuja előtt és követelte az iskola fegyvereinek kiadását. Nyilvánvaló volt, hogy a tömeg nagy része a kerületben lakó becsületes emberekből állott. Ezt látva a parancsnok elmondta, hogy az iskolán csak kispuskák vannak, amelyek nem használhatók. A felizgatott tömeg kitartott követeléseik mellett, fokozódott a veszélye annak, hogy erőszakosan betörnek az iskolára. Ezért a parancsnok elrendelte, hogy a II. évfolyam raktárából 6 db. kispuskát és 3 csomag Longriff töltényt adjanak ki. Ez a körülmény a hangadók száját befogta, majd pedig a parancsnok azon határozott kijelentése nyomán, hogy semmiféle további követelésnek nem adunk helyt a tömeg lassan, zúgolódva, de mégis elvonult.

1956. október 26-a:

A felső vezetésnél tapasztalható bizonytalanság és zűrzavar rányomta bélyegét iskolánkra is. A gyötrő bizonytalanság a végsőkig feszítette a növendékek idegeit

Nagyszámú küldöttség kereste fel az évfolyamparancsnokokat és az iskolaparancsnokot. A felsőéves növendékek fegyveres feladatot, a fegyvertelen I. és II. évfolyam pedig fegyvert követelt.

A kezdetben az üzletek zárva tartottak nem volt élelmiszer, tartani lehetett attól, hogy fosztogatásra kerül sor.

A parancsnok elrendelte az élelmiszerüzletek kinyitását és az összes közigazgatási szervek munkájának megkezdését. A kerület élelmiszer ellátása érdekében jelentős mennyiségű burgonyát, a pékek részére sót és élesztőt adatott ki az iskola raktárából. Így megszűnt az ellenséges hangulatú tömegek gyülekezete az iskola és a kerületi pártbizottság székháza körül.

Az iskola tisztjeiből alakult járőrök megkezdték a Kerepesi úton a gépjárművek igazoltatását. Az előző nap kiadott kispuskákat az iskolára visszahozták.

1956. október 27-e:

A reggeli tiszti gyűlésen a parancsnok javasolta, hogy a HM-hez hasonlóan, az iskolán is alakuljon meg a Forradalmi Katonai Tanács. A tisztikar úgy vélte, hogy a katonai tanács létrehozása felesleges. A nap folyamán a fővárosból kivonult szovjet alakulatok egy része a kerület határán beásta magát és tüzelőállásokat építet ki. Az iskola ismét nehéz helyzetbe került. A polgári lakosság köréből olyan bejelentések érkeztek, hogy a szovjet katonák lakásokban fosztogatnak.

Ugyanakkor plakátok jelentek meg az utcákon, amelyek arra szólították fel az embereket, hogy „éjjel keressék fel a kommunistákat!”

Egyre inkább bonyolódott az iskola belső helyzete is.

A forradalmi hangulat egyre inkább eluralkodott a növendékeken. Mind erőteljesebben követelőztek, mindenáron fegyveres akcióban akarnak részt venni. Ostoba rémhírek kaptak lábra, amelyek hatására növendékek szökdösni kezdtek.

Ilyen helyzetben a parancsnok esti tiszti gyűlést hívott egybe, ahol megismételte reggeli javaslatát és nehéz helyzetre való tekintettel kérte a Forradalmi Katonai Tanács megválasztását. A tiszti gyűlés úgy döntött, hogy eleget tesz a parancsnok kérésének a legteljesebb bizalom kihangsúlyozása mellett.

Az iskola Forradalmi Katonai Tanácsába a tiszti gyűlés elsőnek és egyhangúlag az iskolaparancsnokot választotta meg. A növendékeket az évfolyamgyűlések, a polgári alkalmazottakat a polgári dolgozók gyűlése választotta meg.

Az azonnal összeülő Forradalmi Katonai Tanács az iskolaparancsnokot választotta meg elnökének.

1956. október 28-a:

Újabb értekezleteken megállapodtak abban, hogy az addigi karhatalmi rendszert megszüntetik és helyébe a kormány által elrendelt nemzetőrséget állítják. Végre sikerült összeköttetést teremteni a HM-el és megkaptuk az első parancsot 23.-a óta, mely szerint az épületekre fekete és nemzetiszínű zászlókat kell kifüggeszteni címer nélkül.

Javaslat érkezett, hogy az előző nap megválasztott FKT tagjaiból sürgősen váltsák le a politikai munkásokat, hogy nehogy támadási felületet hagyjunk rosszindulatú elemeknek. Az iskola közelében lövöldözés volt, azonban az iskolát nem érte közvetlen támadás.

Napközben gyanús személyek megfenyegették a tiszti lakótelepen lakó családokat, ezért a parancsnok a védelmi rendszert kiterjesztette a tiszti lakóházak területére is.

1956. október 29-e:

A közigazgatási apparátus széthullása folytán a kerületi élelmiszer ellátásának teljes súlya az iskolára hárult. A tisztek és növendékek igen nehéz körülmények között látták el az élelmiszerszállítási feladatokat.

Az iskola katonai tanácsa eljárt a HM illetékes szerveknél, hogy a növendékek követelései nyomán romeltakarítási feladatokat kérjen. A küldötteknek senki nem tudott érdemleges választ adni.

A parancsnok az egészségügyi szervek tudomására hozta, hogy az iskola saját erejéből 200 ágyas kórházat rendezett be a budapesti kórházak zsúfoltsága enyhítése érdekében. Estére a kórházban több sebesültet ápoltak és egy fiatal anya újszülöttnek adott életet.

1956. október 30-a:

Az iskolára érkezett Kerekes Béla nyugállományú vezérőrnagy az iskola volt parancsnoka. A katonai tanács előtt Kerekes Béla az alábbi szóbeli nyilatkozatott tette: „Tudomására jutott, hogy az iskolán szolgálatot teljesítő személyek egyik csoportja őt kívánja az iskola parancsnokául.”

Erre való hivatkozással az alábbi követeléseket terjeszti az iskola Katonai Forradalmi Bizottsága elé:

1., Azonnal le kell váltani az iskolaparancsnokságát /névszerinti felsorolás. szerk./

2., Az iskola parancsnokságát Kerekes Béla azonnal vegye át.

3., Az új iskolaparancsnok haladéktalanul tegyen javaslatot a HM illetékes szerveinek az iskola átszervezésére.

4., Az I. és II. évf. növendékeit bizonytalan időre szabadságolni kelt.

5., A III. és IV. évf. növendékei részére fegyveres kiképzést kell megszervezni.

6., A fenti két évfolyam fegyveresen vegyen részt az újpesti fiatalokkal és a Földtani Intézet dolgozóival együtt az általa szervezett „Kerekes dandár” harcaiban. Budapest védelmében a szovjet csapatok ellen. /80/

Az iskola katonai tanácsa úgy döntött - tiszti gyűlés után -, hogy elutasítja Kerekes vezérőrnagy kérését és az esetet jelentette a HM titkárságára, illetve a HDS. Katonai Tanácsa elnökének.

A Budapesti Pártbizottságnál történt események hírére a kerületi pártbizottság feloszlott. Az iskola parancsnoka a pártbizottság tagjainak azt javasolta, hogy hagyják el az épületet és térjenek haza.

A délutáni órákban a kerületi pártbizottság első tikára E. M. megjelent az iskolán és kijelentette, hogy a továbbiakban az iskolán kíván maradni, miután saját kerületében egyetlen kommunista lakáscímét nem ismeri, saját lakása pedig más kerületben van.

A rendkívüli nehéz helyzetre való tekintettel mérlegelés tárgyává tette, hogy az egész kerületben gyűlölt addig kiskirályoskodó kerületi párttitkár befogadása milyen következményekkel járhat. Miután az iskola parancsnokát és tisztikarát 23.-tól eddig az a legfontosabb szándék vezette, hogy sok száz magyar család kedves fiának életét megmentse és miután a népszerűtlen kerületi párttitkár befogadása elkerülhetetlenül fegyveres összetűzésekhez vezetett volna, ezért a parancsnok úgy döntött, hogy E. M. kérésének nem tesz eleget, ellenben segítséget nyújt neki ahhoz, hogy kellő biztosítás mellett, elhagyja Budapest területét. E. M.-et így az iskolán kívül sikerült biztonságba helyezni.

A parancsnoknak ez az intézkedése a tisztikar egyöntetű helyeslésével találkozott.

Ezen a napon zajlott le az iskola legnagyobb jelentőségű tiszti gyűlése..., a tiszti gyűlés személyes feladatul azt határozta meg, hogy a várható eseményekre való tekintettel a növendékeket mielőbb szüleihez juttassák haza.

A tiszti gyűlés után a Forradalmi Katonai Tanács ülésén olyan javaslat hangzott el, ami szerint célszerű lenne megfelelő javaslatokkal élni oly irányban, hogy a hadseregbe vezessenek be bizonyos strukturális változásokat. A katonatanács elkészített olyan javaslatot, amelynek lényege az volt, ne engedjék meg a hadseregben a politikai osztályok működését, ne engedjék meg, hogy a hadseregben bármilyen párt monopolhelyzetet teremtsen, mert fennáll annak veszélye, hogy ez a párt nem kommunista párt lesz.

1956. október 31-e:

Az iskola parancsnoka, mint a forradalmi tanács elnöke néhány tiszt és növendék kíséretében a reggeli órákban felkereste a VIII. kerületben lakó E. S. —t a HDS. Forradalmi Katonai Tanács tagját azzal, hogy vele az iskola romeltakarítási feladatait megbeszélje. Eközben kapcsolatba került a Tűzoltó utcában egy fiatalokból álló fegyveres csoporttal. A parancsnok és a jelenlévő tisztek úgy látták, hogy ez a csoport szervezett fegyelmezett, józanfejű vezetők által jól kézben tartott alakulat. A fiatalok panaszkodtak, hogy nem jutnak tiszta fehérneműhöz, attól félnek eltetvesednek. Azt kérték, hogy e területen az iskola nyújtson nekik segítséget. A csoport részére a parancsnok 50 öltözet fehérneműt és néhány pár csizmát kiutalt, amelyet a csoport vezetője elismervény ellenében vett át.

A délelőtt folyamán az iskolaparancsnokot ismét sok növendéki küldöttség kereste fel, akik határozott fellépéssel egyre erőteljesebben követelték, hogy a parancsnokság adjon nekik valamilyen feladatot... kijelentették, hogy nem hajlandók tovább tétlenül várakozni, és ha nem kapnak feladatot, akkor elhagyják az iskolát. A parancsnok úgy döntött, hogy a rendkívül zavaros helyzetben és a fennálló közlekedési nehézségekre való tekintettel a növendékeket az iskoláról nem engedi el.

Meg kell jegyezni, hogy a Forradalmi Katonai Tanács egy tagja — III. évfolyamos növendék — úgy vélekedett, hogy a felállítandó zászlóaljat szükség esetén harcba kell vetni a szovjet csapatok ellen. A Forradalmi Katonai Tanács ezt a javaslatot a leghatározottabban elutasította.

1956. november 1-e:

A parancsnok elrendelte, hogy a szovjet katonák élelmezésének segítését a mai napon be kell szüntetni. Ezt az intézkedést az tette indokolttá, hogy a kerületben széltében-hosszában arról beszéltek, hogy az iskola „a szovjet cinkosa.”

Az iskola ismét ki volt téve annak, hogy a lakosság és a növendékek között összetűzésre kerül sor, amit mindenképpen el kellett kerülni.

Az objektum őrzésére felállított növendéki alegységek határozott feladatot kaptak. Felfegyverzésük érdekében a Zrínyi Akadémiától 200 db. géppisztolyt és egy javadalmazás lőszert kaptunk.

1956. november 2-a:

Az éjszaka folyamán megkezdte szolgálatát 1 tiszt 40 fő növendék a Műszertechnikai Gyárnál. 1 tiszt, 6 fő növendék a Nemzetközi Dunabizottságnál, 1 tiszt, 40 fő növendék a Főutca Katonai Ügyészségnél, 1 tiszt, 20 fő növendék a Budai Gőzmalomnál.

A szolgálat hatására a növendékek forró hangulata alább hagyott.

Annál elkeseredettebb volt a tisztikar hangulata, mindenki úgy vélte, hogy a helyzet alakulása nem jót hoz az iskola tisztjeire. . . Különösen elkeserítően hatott az a hír, hogy Kerekes Bélát ismét hivatásos állományba helyezték és megbízták a HM. Rehabilitációs Bizottságának vezetésével.

1956. november 3-a:

Megtörtént a szolgálatban álló csoportok váltása, ezenkívül az iskolán más esemény nem történt.

1956. november 4-e:

Hajnalban a HM-től az iskola riadóparancsot kapott. Az iskolaparancsnok távbeszélőn beszélt Hegyi vezérőrnagy bajtárssal, aki azt a parancsot adta, hogy bármi történjen is, a hadseregre továbbra is érvényes a tűzszüneti parancs. Nem sokkal ezután a parancsnokot felkereste az Ikarus Gyár mögött felállított légvédelmi üteg, valamint a Kerepesi út mentén Cinkota határában elhelyezett páncéltörő üteg parancsnoka és utasítást kértek arra, hogy tüzet nyissanak-e a Gödöllő felöl jelzett szovjet páncélos egységekre. A parancsnok mind a fenti alakulatok felé, mind az iskola személyi állományának azt a parancsot adta, hogy a szovjet csapatokra semmiképpen ne lőjenek. Ennek ellenére a reggeli órákban a katona tanács növendék tagjai között ismét felmerült az a gondolat, hogy az iskola álljon ellen a szovjet csapatoknak. A délelőtti órákban az objektumok megőrzésére kiküldött egységek parancsnokai - a szovjet csapatok bevonulásának hírére - a növendékekkel a fegyvert lerakatták és őket otthonaikba hazabocsátották.

A délutáni órákban egy szovjet pc. alakulat körülvette az iskolát és parancsnokuk elrendelte, az iskolán lévő valamennyi lőszer és fegyver átadását. A parancsnok és a tisztikar ennek a parancsnak maradéktalanul eleget tett. Az iskola lefegyverzése után sötétedéskor, - a szovjet egység parancsnoka elrendelte az iskolán tartózkodó kb. 600 főnyi növendék, valamint tisztek és polgári alkalmazottak felsorakoztatását. A szovjet parancsnok igen rövid időt, 45 percet engedélyezett a személyi állomány összegyűjtésére, ezért a növendékeket az elöljáróik nem tudták kellőképpen felkészíteni. A növendékek hiányos öltözetben, minden élelmiszer nélkül sorakoztak fel. A lefegyverzést végző szovjet katonák átkutatták a személyi állomány csomagjait és eközben súlyos atrocitásokra került sor. Több növendéktől órát, pénztárcát, fényképezőgépet, stb. vettek el, melyet a növendékek hangosan kiabálva jelentettek a parancsnoknak. E sajátos események percek alatt tönkretették a tisztikar miden eddigi erőfeszítését, és a növendékek között újra erős szovjetellenesség kapott lábra. A csomagok átvizsgálása után a szovjet egység parancsnoka elrendelte, hogy az iskolát mindenki azonnal hagyja el. Az iskolaparancsnok engedélyt kért arra, hogy a veszélyes állapotra való tekintettel legalább a vidéken lakó növendékek éjjelre az iskolán maradhassanak. A szovjet parancsnok a kérés elől mereven elzárkózott. A növendékek egy csoportja egy tiszt parancsnoksága alatt gk-val útba indult Szolnok felé, egy másik csoport ugyancsak gk-val Debrecen felé indult el. Több száz növendéket éjszakára a tiszti lakóházak és a környékbeli polgári személyek fogadtak be.

1956. november 5-e:

Reggel a parancsnok még néhány gépkocsit szerzett és újabb növendékcsoportokat indított útba vidékre. A reggeli órákban a polgári lakosság a fegyveres őrzés nélkül maradt iskolát a szélrozsa minden irányából megrohanta és a raktárak fosztogatásához kezdett. Az élelmiszerraktárakat rövid 1 óra leforgása alatt szinte teljesen kirabolták. Miután láttuk, hogy a környékbeli családoknál még nagyszámú növendék tartózkodik, a megmaradt élelmiszereket nagy családok között szétosztottuk. Időközben a szovjet katonák is gépkocsival élelmiszereket szállítottak el, azonban az iskola őrzését nem vállalták. A raktárak és berendezési anyagok fosztogatása 7-én reggelig tartott. November 7-én reggel az iskolába egy szovjet magasabb egység parancsnokság költözött be és még ma is ott van. /80/

A dokumentumokból egyértelműen megállapítható, hogy a Rákóczi iskolán 1956. október 24-től - november 4-ig, illetve 1957. január 15-ig szünetelt a tanítás. Az iskolaparancsnokság többszöri felszólítására ugyan ismét megindult a képzés — most már Hűvösvölgyben — de a csökkentett tanév a nagyszámú lemorzsolódás, az időközbeni fegyelmi és politikai okok miatti eltávolítások /növendék, tiszt, tanár/ már nem tették lehetővé az olyan színvonalú oktató-nevelő munka végrehajtását mint korábban. A képzés személyi és tárgyi feltételei messze elmaradtak a korábbi színvonaltól. /Esztergom, Mátyásföld/

A Hűvösvölgyi elhelyezés tantermek, kabinetek, növendéki körletek, sport és kulturális objektumok már csak szükségszerűen biztosították a képzés tovább folytatását.

1957. február 7-én az MN Fegyveres Erők Minisztere Oláh István alezredest a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola parancsnokát felmentette és Otta István vezérőrnagyot nevezte ki. /19/

A parancsnoki váltást követően leváltották, illetve beosztásából felmentették a parancsnok politikai helyettesét. Az év során folyamatosan megkezdték a tiszti, tiszthelyettesi állomány tartalékállományba való helyezését.

1957. január 15- el a „mert többszöri felszólításra nem vonultak be”, elbocsátottak 122 fő növendéket. /22 /

A HM 057. sz. parancsában feladatokat szabott az 1957. tanévre. /21 /

E parancs előírta: … „hogy a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola az elmúlt évek hiányosságát megszüntetve nevelje növendékeit szocialista hazaszeretetre, szerénységre, a valóságos életre. A politikai nevelőmunka minden eszközével fel kell számolni a nacionalista nézeteket és a szovjetellenesség maradványait.

Lényeges javulást kell elérni a növendékek katonás magatartása és fegyelme terén.”

A napi kiképzési feladatok végrehajtása mellett rendkívül sok időt töltött el a tiszti és tanári állomány a különböző értekezleteken és gyűléseken. E feszült és bizonytalan légkörben a tiszti állomány egy része apróbb fegyelmezetlenségeket követett el, amiért az iskola parancsnoka súlyos fenyítéseket szabott ki. Pl.:

„mert lövészet után nem számolt el a fegyverrel „feddés” fenyítést kapott.”

„mert a század által rendezett táncvizsga alkalmából őrzésről nem gondoskodott „feddés” fenyítést kapott.”

„mert késve jelentette a fegyverraktár feltörését „feddés” fenyítést kapott”

„mert engedélyezte a növendékek takarodó utáni fennmaradását, „megrovás” fenyítést kapott.”

A tiszti, tanári állomány politikai megosztottsága éreztette hatását az oktatás, nevelés valamennyi területén.

Az iskola új parancsnoka cselekedeteivel, intézkedéseivel megosztotta a tiszti és tanári állományt. Ezzel olyan légkört teremtett, amely lehetetlenné tette az iskola zavartalan működését.

Ilyen körülmények között tartották meg 1957 késő tavaszán azt a párttaggyűlést, amelyen kritikusan elemezték az iskola tevékenységét. A taggyűlésen egy napirendi pont szerepelt –„Beszámoló a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola pártszervezetének, az iskola magatartásának értékelése 1956. október 23. és november 4-e között” — címmel.

A pártszervezet megállapításai:

- „az 1956. október 23-án kirobbant ellenforradalommal kapcsolatos tanulságok levonása az országos viszonylatban már megtörtént és napjainkban is folyik.

A korábban elkészült bizottsági jelentésről (amely 1957. január 14-én készült) a pártszervezet megállapítja: - „Ebben a jelentésben sok a mellébeszélés, a hamis igazolgatás, az iskola tevékenységének mentegetése, meg nem felelő okkal. A pártszervezeteknek ezt a jelentést tehát el kell ítélni. Nekünk akkor nem mentegetőzni kellett volna, hanem önkritikát gyakorolni és feltárni, hogy az iskola hogyan vált az ellenforradalom Segítőjévé.”

Az előzményeket illetően:

- „Mi az iskolán a szovjet - magyar barátságra neveltük a növendékeket. Ez számos területen s módon történt és bizonyos fokon eredményesnek bizonyult. Azonban magán viselte mindazon hibákat, amelyek országos viszonylatban is megmutatkoztak: sok a túlságosan dicsérő jelző, tömjénezés, egyoldalúság stb. Egy időben — különösen Oláh elvtárs hatására — a tisztikar a szovjet katonai erények és szokások kialakításának és megtelepítésének igen erőszakos képviselője volt, ami végül is visszafelé sült el”

- „A mi helyt adtunk annak az ellenséges nézetnek, hogy a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok veszélyeztetik a magyar nép függetlenségét. A mi október 23-i taggyűlésünk határozatban követelte a szovjet csapatok kivonását Magyarországról. Ez a határozat azt mutatja, hogy mi akkor beugrottunk az ellenséges propagandának és végső soron szembefordultunk azzal a testvéri hadsereggel, amelynek népünk függetlenségét köszönhetjük. Az igaság az, hogy-e tekintetben elvesztettük józan osztályösztönünket éppúgy, mint minimális stratégiai érzékünket.”

„A taggyűlést más hibák is jellemezték. Itt hangzott el Ny. elvtársnak az a javaslata, hogy térjünk vissza a régi rendfokozati jelvények viseléséhez és vezessük be ismét a „Bajtárs,, megszólítást a hadseregben. Ez a javaslat melyet akkor a taggyűlés kritika nélkül elfogadott és magáénak tett nem a szocialista fejlődés irányát szolgálta, hanem visszafelé lépést jelentett. Mindezt összevetve elmondhatjuk tehát, hogy az iskola pártszervezetének október 23.-i taggyűlése minden jó szándéka ellenére kihatásában pártellenes, az ellenforradalom céljait szolgáló megnyilvánulás volt.”

-„ Jelentősen megzavart bennünket az a Nagy Imre - féle pártvezetés október 29-i röplapja, mely kifejezetten tagadta az események ellenforradalmi jellegét.”

- „ ... Elkönyveltük, hogy ami az iskola jövőjét illeti — az eldőlt.”

- „ .. A Katonai Tanács nálunk egyrészt felsőbb parancsra, másrészt Oláh elvtárs személyi kívánságára alakult meg. Az iskola tisztikara nem akart Katonai Tanácsot választani.

„Az a határozat tehát, amelyik azt mondja ki, hogy ne legyen semmiféle pártszervezet a hadseregben, lényegében azt mondja ki, hogy ne legyen kommunista pártszervezet. Ezt mi akkor nem vettük észre. Ugyanilyen szellemben kell elítélni a Katonai Tanács másik határozatát, amelyben a politikai osztály megszűntetését javasolja. Meg kell mondani, hogy ha bár a HM -ből tudomásunkra hozták, hogy nem szabad a politikai osztályokat feloszlatni, nálunk gyakorlatilag a politikai osztály mégis feloszlott.”

- „.. A jelentésben azt írjuk, hogy azért szüntettük meg a szovjet alakulat élelmezését, mert ez a körülmény, ha kitudódik, provokáció éri az iskolát. Elfogadható ez az érv? Nem, nem fogadható el”

„November elején a parancsnok több rend alsóruhát utalt ki a Tüzér utcai felkelők egy csoportjának. Világos, hogy amikor mi ezeknek az embereknek segítettünk, akkor a munkáshatalom ellen harcoló embereknek segítettünk.”

„Volt-e az iskolán talaja annak, hogy harcoljunk a szovjet csapatok ellen? Meg kell mondani, hogy bizonyos fokig igen. Az élelmiszer szállításánál dolgozó növendékek akkoriban megfordultak a város minden pontján, szovjet ellenes hatások érték őket és mi tisztek ezt látván, ha nem is helyeseltük, de eléggé el nem ítélhető módon passzivitást tanúsítottunk. Amikor a növendékeink e hatások nyomán szovjetellenes jelszavakkal firkálták tele az iskolát nem akadt közöttünk senki, aki ez ellen bátran fellépett volna.”

- „... Minden hibánk dacára megállapíthatjuk azt a rendkívül fontos körülményt, az iskola egész személyi állománya bevárta a szovjet csapatokat és teljes tudatossággal nem harcolt ellenük.”

A következtetések levonása:

- „ ... Az első alapvető tanulság az elvtársak, hogy az iskola, mi kommunisták rosszul ítéltük meg október 23-a előtt az osztályharc adott szakaszát és módját. A másik alapvető tanulság az, hogy helytelenül ítéltük meg október 23-a és november 4-e között a nemzetközi helyzetet a szocialista tábor, a Szovjetunió szerepét. Es ebből adódik a harmadik tanulság: éppen ezért soha nincs okunk arra, hogy feladjuk a munkáshatalmat, hogy a tüntetésekkel és fegyveres megmozdulásokkal szemben fél szívvel, kételkedve és lavírozva vegyük fel a harcot...”

„Megállapíthatjuk tehát, hogy bár alapjában jó szándék vezérelt valamennyiünket, végül is objektíve az ellenforradalom segítője, magunk módján támasza lettünk. Ezen nem segített az sem, hogy sikerült kimaradnunk miden nyílt, tömeges ellenforradalmi akcióból. Ha bár ez ugyan nem mondható el néhány volt növendékünkre, akikről köztudomású, hogy fegyverrel harcoltak az ellenforradalom oldalán.” /81 I

Az 1957-es esztendő rendkívül bonyolult, ellentmondásokkal terhelt kiképzési időszak volt. Folytatódtak a vizsgálatok, a tisztek és tanárok elkülönültek egymástól, gyakorivá váltak a személyeskedő, ellenséges összecsapások. Az elöljáró fokozta ellenőrzői tevékenységét, amely szintén megviselte a katona és a tanári állományt.

Az 1957-es tanulmányi év megkezdésekor az egész tiszti állományt érintő eseményre került sor 1947. október 10-én.

Nevezetesen:

„HM. elvtárs elrendelte az iskolánk állományába tartozó tisztek felkészültségének ellenőrzését. Fel kell mérni az iskola fegyelmi helyzetét. Politikai képzettség ellenőrzési terve 1957.09. 3-13-ig.

Tárgy: Magyarország októberi, novemberi események a Marxizmus- Leninizmus tükrében; Az MSZMP a munkásosztály forradalmi pártja; A magyar népgazdaság fejlődésének elvi kérdései; / minden tiszt kérdést húz és felel /

Lőkiképzés: lövészet 1., 2. sz. pi.; 1. sz. karabély; 1. sz. gpu. és Lövészeti szabályzat;

Testnevelés: szeptember 10 -től - október 15-ig atlétika, torna, rohampálya.”

Még el sem kezdődött az 1957/58-as tanulmányi év, még érezhető volt a tiszti, tanári állomány körében a bizonytalanság, a félelem és máris a kiképzéstől eltérő újabb ellenőrzésnek vetették alá az állományt. E közben folytatódott a tiszti állomány fegyelmi felelősségre vonása. Természetesen növekedtek az ilyen körülmények között dolgozó, tanító tisztek és tanárok által elkövetett kisebb és nagyobb fokú fegyelmi vétségek.

Pl.: „... 10 nap szobafogsággal fenyítem meg, mert nem vett részt a nevelői értekezleten, késett és ittas volt.” / 21 /

„5 nap szobafogsággal fenyítem meg, mert megpofozott egy hallgatót.”

1957. októberben — egy mai napig is — ismeretlen esemény történt a Rákóczi iskolán. Az előzményekhez tartozik, hogy a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola 1954. március 27-én az Ikarus Gyár dolgozóitól csapatzászlót kapott. Ez a csapatzászló az iskola ereklyéje volt. Minden évben e napon, katonai ünnepségen emlékeztek meg az eseményről.

Minden növendék, tiszt, tanár, polgári dogozó tudta, hogy mit jelent a csapatzászló egy katonai alakulat életében. Tudták, hogy a csapatzászló megléte, alakulatának, fennmaradásának biztos záloga. Ugyanakkor azt is tudta, ha a csapatzászló elvész, megsemmisül, akkor az alakulatot fel kell oszlatni.

Ilyen körülmények között jutott az állomány tudomására, hogy a

„HM Elvtárs 1957. 09. 06-án kelt 42. sz. utasítására a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola parancsnoka az iskola csapatzászlaját a Hadtörténeti Múzeum Parancsnokságának átadta, illetve a múzeum parancsnoksága a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola parancsnokától átvette.” / 22/

Ezt a jegyzőkönyvet Otta István vezérőrnagy írta alá, mint átadó, de az átvételt igazoló személy aláírása üresen maradt,

Miért kell leadni a csapatzászlót? Megszüntetik az iskolát? Mi is történt valójában? A kérdés megoldásában ismét segít egy korabeli rendkívül érdekes jegyzőkönyv.

Jegyzőkönyv készült 1957. október 24-én az iskola „T” irodájában.

Tárgy: A csapatzászlót adományozó okiratok, szalagok megsemmisülése.

„Az ellenforradalmi események alatt a csapatzászló és a hozzátartozó szalagok az iskola „T” irodájában voltak őrizve. A zászlót adományozó okirat a parancsnok elvtárs szobájában bekeretezve volt elhelyezve. 1956. november 8-án az iskolába szovjet egység költözött. Ezután az épületben a Rákóczi iskola beosztottai nem közlekedhettek. 1956. november 12-én a csapatzászlót megkaptuk, de a hozzátartozó okirat és a szalagok nem kerültek hozzánk vissza.

Az épület átrendezése folytán az okirat és a szalagok megsemmisültek. Aláírás Otta vezérőrnagy.” /22/

Természetesen ilyen körülmények között elnapolták a csapatzászló leadását, arra csak 1958. június 23-án 09. órakor került sor, amikor is valóban leadták a Hadtörténeti Múzeumnak.

Hol vannak a szalagok és az adományozó okirat, hogy valóban megsemmisültek-e, ezt tovább kell kutatni, valamint azt is, hogy miért adott a HM. parancsot már 1957 októberében a csapatzászló leadására, hiszen az iskola csak 1958 végén szűnt meg?

A tiszti állományt még foglalkoztatta a csapatzászló körüli bonyodalom, de máris újabb megpróbáltatás elé nézett az állomány.

Az iskolaparancsnok intézkedéssel szabályozta a tisztek munkaidejét:

„…főtisztek, évfolyamparancsnokok, politikai helyettesek 8,00- 16,30-ig, szombat 8,00-13,30-ig. Részükre minden héten kedden 14,00-tál tanuló délutánt engedélyeztek.

Nevelőtisztek munkaideje      mindennap 11 ‚30-20,00-ig

                                               Szombaton 11 ‚30-16,00-ig

                                               Kötelesek az egyéni tanuláson részt venni.” /21/

Ilyen körülmények között került sor 1957. november 21-től december 2-ig az iskola egész életét átfogó, minden területet érintő nagyszabású vizsgálatra. E vizsgálatban részt vettek: Művelődési Minisztérium főelőadói, Pedagógiai Tudományos Intézet három munkatársa és HM magas beosztású tisztjei.

A vizsgálatról készült jegyzőkönyvet 1957 december 12-én aláírta Sz. K. ezredes osztályvezető. A jegyzőkönyv tartalmát a hivatásos és tanári állomány csak 1958 márciusában ismerhette meg.

Néhány idézet a „Jelentés a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolában végzett vizsgálatról. “- jegyzőkönyv anyagából. /23/

„..az iskola tanárainak, hatalmas tudása, felkészültsége jobb mint más középiskolai tanároké és éppen ezért jól megalapozzák a tanulók világnézeti, eszmei- politikai fejlődését.

A magyar tanszéken igen súlyos megrázkódtatást jelentett több tanának az ellenforradalom után történt eltávolítása és két tanárnak a fegyelmi vizsgálata. Személyi ellentét is van. A tanszék tagjai bizonytalanok B. F. felkészültsége munkafegyelme jó.

A tanulók tudása általában közepes, nagyon sok az elégséges osztályzat. Ennek oka: az iskolában az oktató és nevelőmunka teljesen külön válik. Nincs a növendékeknél munkaerkölcs.

A tanárok és nevelőtisztek közti viszony kimondottan rossz. Nap, mint nap jelentkezik magasabb képzettségű polgári tanárok tapintatlanul tárják fel az egyes nevelőtisztek képességeiben és emberi magatartásában meglevő fogyatékosságokat és lebecsülik a tanárok munkáját. Még azt a tanulót sem távolítják el, aki kijelenti, hogy nem tanul, le akar szerelni. A felvételi követelmények nincsenek meghatározva. Pl. 1957-be bekerült szeptember 1-én olyan tanuló, aki az általános iskola VI., VII. osztályában bukott, osztályt ismételt. Az eredményesség egyik lényeges akadályozója a tanulók túlterheltsége. Az iskola 15- 18 éves tanulói reggel 6-tól este 21,30-ig szigorú napirend szerint élnek. Nincs idő olvasásra, játékra, szabadidő 2-től 5-ig van, de ez alatt szervezett katonai feladatok vannak. Az egyéni tanulásra szánt idő 5-től 8-ig tart. A felügyelet a nevelőtisztek adják, de segíteni nem tudnak. A hiányzási átlag 47,7 óra az első negyedévben, ez a Kossuth Gimnáziumban 19,7 óra, József A, Gimnáziumban 35 óra, I. László Gimnáziumban 23 óra, I. István Gimnáziumban 25 óra.

Erkölcsi, politikai nevelés:

Az órákat a politikai osztály készíti elő politikai szempontból, de elmarad a tisztek pedagógiai felkészítése. A tisztek nem részesültek pedagógiai, lélektani átképzésben. A KISZ hatóereje itt eléggé leszűkült, nevelő hatása csekély.

Az iskola szervezete:

Az iskolában hatalmas apparátus működik, ez nehezíti a munkát. Az iskolavezetés problémája, nem érvényesül eléggé az egységes vezetés.

Természetes lenne, hogy az oktató-nevelő munka legalább a vezetés szintjén egy kézben legyen. A vezetés katonai stílusa eredményezi, hogy az oktató- nevelő munka során a pedagógusok, nevelőtisztek irányítása paranccsal, utasítással történik.

Gyakran alkalmazzák a munkával való büntetést. Az iskola ügyeinek intézése bürokratikus. A tanulók elkényelmesedtek.

Politikai légkör:

A pedagógusok, tisztek az iskola ügyét szívűkön viselik. Érzékenyen reagálnak mindenre. Kiderült, hogy majdnem valamennyiükben bizonytalanság, elkedvetlenedés van. Oka, az ellenforradalom, mint mindenütt ebben az iskolában is nagyon megzavarta az iskola életét. A bizalmatlanság jelét látják abban is, hogy Otta elvtárs közvetlenül nem érdeklődik munkájukról, nem teremt velük közvetlen kapcsolatot. Létük bizonytalan az iskolán, nem a munka alapján értékelik őket. A tanárok többsége becsületesen kitartott az iskola mellett. Maguk költöztették át az iskolát Mátyásföldről. Az elkeseredés a tisztek között is érezhető, úgy érzik, hogy a fluktuáció, amely végbement kb. 2/3 rész kicserélődött nem indokolt. Sérelmezik szolgálati beosztásuk rendjét, nincs módjuk, hogy több időt töltsenek családi körben.

A tisztek és tanárok úgy látják, hogy az iskola életében bekövetkezett háromszori parancsnokváltozás, az iskola egészséges fejlődését nem segítette elő, mert ez együtt járt a kialakult szokások teljes megváltoztatásával. Általában a stabilitás hiányát valamennyien érzik.” /23/

A tiszti és tanári állomány 1958. február 14-én nevelői értekezleten vett részt, ahol az iskolaparancsnok értékelte az első félévet. Természetesen a tiszti, tanári állomány még nem ismerte meg az 1957 őszén lefolytatott vizsgálat jegyzőkönyvét.

Részlet Otta vezérőrnagy beszédéből:

„...Az 1956/57. Kiképzési év hiányosságai: Jellemző volt a három hónap tanulmányi kiesés, ez csökkentett értékűvé tette az egész évet. Az ellenforradalom és a három hónap kiesés rosszul hatott a növendékekre, lazította a fegyelmet, meggyengítette a hivatástudatot. Ezeket teljes mértékben nem számoltuk fel.

Azonban 1957/1958. első felében a növendékek fegyelméről csak jót lehet mondani. Lényegében megszűntek a lopások, parancsmegtagadások. iszákosság, a kerítésen való kilógás stb.. A múlt tanév és részben a tanév első felében több mint 20 növendéket távolítottunk el fegyelmi — politikai okból. Az I. évfolyamra bevonult növendékek magukkal hozták azokat a fogyatékosságokat, amit az 1956/57-es kiképzési év valamennyi iskolájában jelentett. A mi tanáraink jól tanítanak. Jó az egyéni tanulás hatékonysága, a mi növendékeinkben van ambíció a tanulásra.

Nem tartom egészséges jelenségnek, hogy a nap minden szakában tanulnak a gyerekek. Kell bizonyos idő játékra, kikapcsolódásra, mert ez előbb vagy utóbb idegösszeroppanáshoz vezet, a növendék meg fogja utálni az iskolát.

Tanulmányi gyengeség miatt 30 főt kellene eltávolítani, de ezt nem szabad megcsinálni. Nincs az a gimnázium, aki befogadná őket. Felvettük őket, egy évig legalább is kötelességünk velük bajlódni. Nagyobb tiszteletre kell nevelni a növendékeket a tisztek a tanárok, a felnőttek és dolgozók iránt.” /7 /

A nevelői értekezleten a tisztek és tanárok is hozzászóltak, elmondták véleményüket.

Néhány részlet a felszólalásokból:

Tanár: „..nem érdekelte, hogy jobb eredményt érjen el, mert elégséges és közepes rendűséggel éppúgy eljut a tiszti iskolára, mint jobb eredménnyel.” /7/

Tiszt: „... nincs meg az átmenet iskoláról a tiszti iskolára. „ /7/

Tiszt: „. .- zárda jellege van ennek az iskolának, mondják a fiúk. Mi sohasem beszéljük meg az egyes dolgokat a növendékekkel.” /7/

Tiszt: „... a növendékekben él az, hogy ők tisztek akarnak lenni. Él bennük a katonásdi. Nekem az a véleményem, hogy mire 3. illetve 4. évesek lesznek, ezt a fantáziát nem neveljük tovább, hanem visszaszorítjuk. A katonai formulák sorakozóban, nótázásban, tiszteletadásban nyilvánulnak meg, ahogy megnyilvánul. A katonai arány nem jó. Ha kabinetek és kimustrált fegyverek lennének az iskolán, másképpen alakulna ez a dolog is.” /7/

Tiszt: „ . . . én nem tudom, hogy felvételinél célszerű-e a szociális származással foglalkozni. A tavalyi 200 növendékből 38 volt olyan, akit a bizottság nem javasolt és mégis felvették.”/7/

Tanár: „... az a tapasztalat, hogy akiket a bíráló bizottság javaslata ellenére vettek fel az iskolára, egy-egy leszerelési hullám alkalmával elsőként szerelnek le.” /7/

A nevelő értekezlet után az évfolyamparancsnokok értékelték a növendékek katonai előmenetelét, az osztályfőnökök a szakaszok tanulmányi munkáját. Meghatározták a növendékek feladatait a tanév végéig.

Úgy tűnt valamennyi tiszt és tanár megnyugodott, amikor is sorkerült egy váratlan tiszti-tanári gyűlésre. itt ismertették - 1958 május 16-án  „Az iskola felszámolásával kapcsolatos előzetes intézkedést.”

„Kivonat az iskola felszámolásával kapcsolatos előzetes intézkedésből /22/

A felszámolás, leltározás ütemterve:

1958.   06. 20. eü. szolgálat

07. 01-15-ig élelmezés, ruházat, politikai anyag, személyügyi anyag, üzemanyag, iőtér és műszaki- vegyvédelmi anyagok leltározása,

07. 10-20-ig tanulmányi osztály

07. 15-31-ig elhelyezési szolgálat leltározása kerül végrehajtásra.”

Az eseményt követően megindult a felszámolással kapcsolatos feladatok gyakorlati végrehajtása. Két fő feladat állt az állomány előtt, egyrészt be kellett fejezni a tanulmányi évet, másrészt az előírt időre fel kellett számolni az iskolát.

Mindkét feladatot az állomány végrehajtotta.

1958. szeptember 13-án az iskolaparancsnok kiadta — az iskola történetében az utolsó — 67. sz. parancsát.

„A II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola megszűnése alkalmából az elvtársaknak köszönetemet nyilvánítom. Köszönöm Önöknek azt a segítséget, amelyet munkámhoz nyújtottak. Kérem, őrizzék meg az iskola jó szellemét, emlékezzenek vissza a munkába együtt töltött sokszor fáradtságos és mégis szép időkre. Kívánom Önöknek, hogy új beosztásukban, következő munkahelyeiken további eredményekkel, sikeresen folytassák munkájukat.

Az iskola felszámolásában kiemelkedő munkát végző elvtársak közül „dicséretben” részesített öt fő tisztet és négy fő tiszthelyettest.”

A kijelölt tisztek, tiszthelyettesek befejezték a különböző szolgálati ágak ellenőrzését és a kijelölt bizottság elkészítette az iskolát „megszüntető” jegyzőkönyvet. Ez az alábbiakat tartalmazta:

„Megszüntető jegyzőkönyv.” /25 /

A II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola megszüntetését a HM VK Szerv és M. Csf-ség 1958. június 20-án kelt 02060/58 sz. intézkedése alapján 1958. július hó 1-én kezdtük és 1958 szeptember hó 15-én fejeztük be.

1958. június 1-én állományban volt:

 

ti.

tts.

honv.

növ.

kat. össz.

polq.

 

72

29

41

630

772

346

Új beosztásba került

12

23

41

108

184 -

 

Szü. csf-ség rend.
 bocsátva

60

6 - -

66 -

 

 

 

Leszerelt

-

-

-

522

522

-

Útba indítva összesen:

12

23

41

630

706

346

Az I., II., III. évf. 522 növendéket kívánságaik és szociális helyzetük figyelembe vételével — az alábbiak szerint helyeztük el:

Gimnáziumban

389 növendéket

Bentlakásos gimnáziumban

112 növendéket

Ipari technikumban

15 növendéket

Ipari tanulónak

6 növendéket

4. évf.-t végzett növendékből ETI-re

108 növendéket

4. évf. leszerelt

7 növendék

ebből egyetemen folytatja tanulmányait

5 növendék

Az iskola tanárai a Bp. Fővárosi Tanács Oktatási Osztályán, illetve más oktatási intézményeknél nyertek beosztást. A polgári dolgozók közül 71 főt átvett az MN 5566 alakulat. A fentieknek megfelelően az iskola egész személyi állománya katonai nyilvántartásba áll vagy leszerelt. Rendezetlen személyi ügy nincs.

A csapatzászlót a Hadtörténeti Múzeumnak adtuk át. A Nemzeti Bank 52. sz. fiókjánál az iskola folyószámláját a Pü. Csf,-ség rendelkezése alapján 1958. 09. 22-én lezárták. A laktanya épületeket és raktárakat az iskola átadta az MN 5566 sz. alakulatnak. A II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolának tartozása nincs. A II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola 1958 évi szeptember hó 24-én szolgálati és gazdasági tevékenységét megszüntette. /25/

a megszüntető bizottság elnöke:

Kende Béla alezredes

isk. agi. h.”

E szomorú jegyzőkönyv ismertetése után fontosnak tartom következtetéseimet közreadni.

A Rákóczi iskola fennállása alatt 1953. és 1958. között Magyarországon öt kormány működött hosszabb, rövidebb ideig. Ez idő alatt az iskola három alkalommal változtatott helyet és háromszor volt parancsnoki váltás.

Politikai okok miatt az ifjúság szervezeti életét irányító és azt befolyásoló DISZ szervezetet 1957-ben a KISZ-szervezet váltotta fel.

Az oktatás területén két alkalommal változtatták meg a tantervet, így többször módosult a középiskolai képzés cél- és követelményrendszere.

Az 1956-os ellenforradalom és az azt követő események az oktatás-nevelés miden területét konfliktus helyzetbe hozták, melynek feloldását csak az iskola megszüntetésével lehetet elvégezni.

Mindezek az objektív tények abban a magyar társadalomban működtek, amelyben a szocializmus egyet jelentett a Szovjetunióval, a szocialista táborral. A neosztálinista politikai struktúra a társadalom minden területén meghatározó volt.

Az 1953 nyarán létrehozott „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskola célját, feladatát, szervezeti felépítését illetően megfelelt a Szovjetunióban működő „Szuvorov” néven ismert kadétiskolának. E hasonlóság egyik látványos formája a sötétkék színű egyenruha és a vörös vállpánt. Az iskola működése alatt a széles közvélemény „magyar szuvorovistáknak” nevezte a rákóczistákat.

Kutatásaim során az iskola történetét tanulmányozva fejlődését illetően három egymástól jól megkülönböztethető időszakra bontottam fel.

Az első időszak 1953 júniusától 1955 júniusáig, a másik időszak 1955 júliusától 1956 novembere elejéig tartott, a harmadik időszak 1956 novembere elejétől 1958. szeptember 24-ig tartott.

Az első időszak fő jellemzője: a működés feltételeinek megteremtése, a tiszti, tanári állomány kiválasztása és felkészítése, az oktató- nevelő munka beindítása, az iskola cél- feladatrendszeréből eredő speciális követelményekkel való megismertetés, azzal való azonosulás. A beindulást követő kisebb szervezeti módosítások végrehajtása, a nevelési rendszer kialakítása. Folyamatos felkészülés az 1954-es évre, ami együtt járt az új iskolára való átköltözéssel és hatalmas tiszti, tanári és hallgatói létszámnövekedéssel.

Ezt a feladatot eredményesen oldották meg az iskolán szolgálatot teljesítő tisztek és tanárok. Az esztergomi alapok lerakását követően Mátyásföldön kezdődött el az iskola működésének eredményekben gazdag időszaka. Az iskola parancsnoka Kerekes Béla vezérőrnagy volt. A tiszti, tanári állomány kapcsolata sokat fejlődött, a nevelési munka középpontjában a növendék állt. Egyes területeken a túlzott anyagi ellátás a pazarlás jelei még kimutathatóan jelentkeztek.

A második időszak jellemzői: a minden területre kiterjedő fejlődés volt a fő jellemző. Kialakultak a jó tiszti-tanári kapcsolatok a képzés minden területén. Az oktatók és nevelők munkáját a folyamatosság, a követelménytámasztás jellemezte. Az átlagon felüli anyagi és technikai ellátás egyre jobban éreztette hatását, ugyanakkor az ellátás korábbi túlzásait a reális igények biztosítása váltotta fel.

A tanulmányi, kulturális és sportmunka területén elért eredményekkel egyre jobban megismerkedhetett a magyar társadalom. Az oktatás-nevelés minden területén erősödött a katonai jelleg.

Az iskola „elit” iskolának számított, a felvételi vizsgákon hat, hétszeres túljelentkezés mutatkozott. Az iskola történetében először 1956 őszén 111 fő növendék érettségizett és kerültek át a fegyvernemi tiszti iskolára. Az iskola parancsnoka: Oláh István alezredes volt.

A harmadik időszak jellemzője: az októberi forradalom - minden területen jelentkező visszaesés volt. Az új iskola helyen, csökkentett tiszti, tanári, növendéki létszámmal kezdte meg, illetve folytatta működését. Az anyagi, technikai ellátottság színvonala rendkívül sokat romlott. A tiszti, tanári állomány politikai megosztottsága éreztette hatását az oktatás, nevelés valamennyi területén. A kedvezőtlen munkahelyi légkör, a bizalmatlanság, az állandó politikai jellegű zaklatások, vizsgálatok, a jogtalan fenyítések és eltávolítások nagymértékben akadályozták a nevelői tevékenységet. Az egység hiánya miatt átgondolt nevelési tevékenységről- különösen 1958-ban nem lehetett beszélni. Az iskola parancsnoka cselekedeteivel, intézkedéseivel, megosztotta a tiszti és tanári állományt, ezzel olyan légkört teremtett, amely lehetetlenné tette az iskola zavartalan működését. A tiszti- tanári állomány korrektsége miatt, a növendéki állomány a jelzett légkört nem érzékelte.

Az elöljáró Honvédelmi Minisztérium és Oktatási Minisztérium képviselői irányított ellenőrzésekkel és ezek eredményeivel csak fokozták a hivatásos és tanári állomány megosztottságát. Az 1957 őszén elrendelt „tiszti vizsga” már előre jelezte, hogy a tiszti állomány egy része politikailag, szakmailag alkalmatlan lesz beosztása ellátására. A rendkívül sok és időigényes gyűlés, értekezlet, tanácskozás, megviselte a tiszti, tanári állományt, miközben a tiszti állomány kétharmada kicserélődött.

1958 elején az iskola megszüntetését követő bejelentés után az állomány egyre jobban elbizonytalanodott a jövőjét illetően. Az iskola parancsnoka Otta István vezérőrnagy volt.

Valószínűsíthető, hogy a legfelső politikai vezetés a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola megszüntetését már 1956 végén, 1957 elején eldöntötte. Feltételezhető, hogy ennek politikai jellegű oka volt. Nevezetesen az, hogy az iskola parancsnoksága, tiszti, tanári, hallgatói állománya az októberi forradalom során politikailag megbízhatatlanná vált.

A sokat hangoztatott túlzott anyagi ráfordítás csak, mint másodlagos indok játszhatott szerepet a megszüntetésben.

Az ilyen körülmények között működő Rákóczi iskola 1956-tól a megszüntetéséig több mint 300 érettségizett növendéket adott a fegyvernemi tiszti iskolának. A növendékeknek a legjobb középiskolai végzettséget adta, művelt sokoldalú képzett, kulturált ifjakká nevelte őket. A nevelői ráhatások eredményeként kifejlesztette bennük a katonai hivatás iránti szeretetet, és előkészítette őket a fegyvernemi tiszti iskola felvételire.

Kutatásaim során - erről a Magyar Honvédségben hivatalos adatok nincsenek - közel 200 fő volt Rákóczi iskolát végzett növendékről tudok, akik jelenleg is a Magyar Honvédségben teljesítenek szolgálatot. Egy részük ma már a Magyar Honvédség magas beosztású tábornokai, tisztjei. Közülük /jelenleg/ 1 altábornagy, 10 vezérőrnagy, 42 ezredesi rendfokozatot ért el és minden Rákóczi iskolára vonatkozó lekicsinylő véleményt elsöpör.

Az iskolán szolgálatot teljesítő tisztek, nevelőtisztek, osztályfőnökök és tanárok személyisége, magatartása, katonai felkészültsége, pedagógiai- módszertani munkájuk az iskola működésének minden időszakában átlagon felüli volt. Mindenkori oktató-nevelő munkájuknak az alapja „a növendék” volt és velük olyan sajátos egységet alakítottak ki, amelyben a fő összekötő kapocs a bizalom volt. Az iskolán kialakult emberi kapcsolatokat ma is egyaránt szeretettel, büszkeséggel ápolják a tisztek, tanárok és a volt növendékek.

Napjaink egyik fő kérdése a Magyar Honvédség feladatrendszerének átértékelése, amely várhatóan több változást hoz a hivatásos tiszti pálya vonatkozásában.

Megnövekszik a hadsereg és a társadalom közötti mobilizáció és a hadsereg nyitása a polgári élet felé. E közben felerősödik az a jogos igény, hogy minőségileg képzett tisztek kerüljenek ki a tanintézetekből.

Ezért is ajánlanám egy Rákóczihoz hasonló katonai középiskola létrehozásának megfontolását, természetesen e kor igényeinek és lehetőségeinek figyelembe vételével.

A záró legfontosabb következtetésem az lenne, hogy a Magyar Honvédség tiszti állománya utánpótlására létrehozott valamennyi intézetben alapelvnek kell tekinteni, csak az a tiszt, tanár nevelhessen, taníthasson növendékeket (hallgatót), akinek az általános műveltsége, szakmai felkészültsége, hivatásérzete a modern kor követelményeinek megfelel, mert az általa nevelt „produktum” a tiszt reprezentálja azt a hazát, nemzetet amelynek hű védelmezőjévé kell válnia.

Jól tudom, ez nem új gondolat, de azt is tudom, hogy nevelési intézményeinkben az elmúlt évtizedekben így soha nem valósult meg.

Utószó

A Rákóczi iskola fennállásának rövid öt esztendejéről sajnálatos módon a „néphadseregi” történeti kutatások során sem került sor, érdemi munka összeállítására. Így 1958-tól napjainkig az előítéletekkel, hiedelmekkel gazdagított szóbeszéd alapján terjedtek el ismeretek az iskoláról.

Fennállásának öt évéről megjelent megállapítások túlzottan is kategorikusak voltak, általában csak az iskola kivételezett helyzetéről szóltak, eredményeiről szinte semmit. Voltak olyan időszakok – különösen a 60-as és 70-es évek – amikor is nem volt jó ajánlólevél arra hivatkozni, hogy a Rákóczi iskolát végeztem, illetve ott tanultam.

Akkor is és ma is büszkén vallom és örülök annak, hogy „volt rákóczistának” mondhatom magam.

Mindazt, amit a hivatásos pályámon elértem volt iskolámnak köszönhetem. Emberséget, általános és szakmai műveltséget adott. Hazaszeretetet és magas fokú erkölcsi tulajdonságok – ezt tükrözte az iskola szellemisége, még akkor is, ha célját, feladatát nem tudta maradéktalanul teljesíteni.

Végezetül köszönetet mondok minden volt rákóczistának, nevelőtisztnek, tanárnak és elöljáróimnak, hogy önzetlenül, fáradságot, időt energiát nem sajnálva, írások, dokumentumok, visszaemlékezések sokaságával – a hiányzó feljegyzések hiteles értékét pótolva – lehetővé tették a „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskolában folyó oktató – nevelő munka teljes mélységű megismerését és történeti megírását.

A szerző

Dokumentumok, statisztikák

Rákóczisták a Magyar Honvédségben

1. Amaczi Viktor mk. alez.

2. Asztalos Kálmán mk. ezds.

3. Ábel Zoltán alez.

4. Alker József nyá. alez.

5. Dr. Baragi György BM. alez.

6. Borsics László altbgy.

7. Bajkai József mk. alez.

8. Belényesi József ezds.

9. Bajtai László alez.

10. Belső István alez.

11. B. Nagy Péter alez.

12. Bracsok István vörgy.

13. Buru György alez.

14. Bada Gyula ezds.

15. Boros Endre alez.

16. Bahi Ferenc ezds.

17. Bálint István alez.

18. Bakó Ferenc ezds.

19. Bánhidi Róbert alez.

20. Balogh Béla vörgy.

21. Csonka József alez.

22.Csornai Ferenc ezds.

23. Csizmadia Arpád alez.

24. Czirok József ezds.

25. Cselei István alez.

26. Császár Lajos alez.

27. Császár József alez.

28. Csizmadia Péter szds.

29. Cseri Ferenc alez.

30. Csárádi József őrgy.

31. Csorba Géza alez.

32. Dér Ferenc alez.

33. Égető József alez.

34. Erdős Lajos alez.

35. Fehér István alez.

36. Felföldi István ezds.

37. Farkas Benő alez.

38. Forgács László mk. alez.

39. Füredi László mk. ezds.

40. Dr. Füzi Imre ezds.

41. Füleki Mihály alez.

42. Farkas László hőr. alez.

43. Gáspár Ferenc vörgy.

44. Galcsik György ezds.

45. Gyuricza Béla vörgy.

46. Hidvégi Pál alez.

47. Honfi József alez.

48. Honfy György alez.

49. Hudák István őrgy.

50. Hunyadi Imre mk. ezds.

51. Dr Janza Károly mk. vörgy.

52. Juhász József ezds.

53. Keczer Imre ezds,

54. Kéri György vörgy.

55. Krasznai Lajos vörgy.

56. Kiss László alez.

57. Komjáti Árpád alez.

58. Kovács István BM. alez.

59. Karácsony Miklós alez.

60. Korka Lajos alez.

61. Kelemen József ezds.

62. Kocsis Ferenc ezds.

63. Dr. Kiss Géza ezds.

64. Kindl László mk. alez.

65. Kiss Sándor BM. őrgy.

66. Kovács Miklós ezds.

67. Kálmán János BM. őrgy.

68. Kovács Imre ezds.

69. Katona András alez.

70. Kiss Endre alez.

71. Kun Gábor alez.

72. Kerek Péter alez.

73. Kund rák István alez.

74. Liszkay Csaba vörgy.

75. László János alez.

76. Lánszki János alez.

77. Laklót Aladár alez.

78. Lőrincz Kálmán altbgy.

79. László János alez.

80. Láposi Fernc alez.

81. Mag Pál alez.

82. Móró György ezds.

83. Molnár Sándor ezds.

84. Marhoffer István alez.

85. Magyar László alez.

86. Majoros László alez.

87. Magyar János mk. alez.

88. Nagy Béla alez.

89. Noszály Sándor alez.

90. Nun Mihály vörgy.

91. Nyíri Sándor alez.

92. Nyilas László alez.

93. Nyilasi Arpád alez.

94. Nagy János XI. RFK.

95. Németh János alez.

96. Nagy Ferenc mk. alez.

97. Nyilasi János alez.

98. Ondrejovics László alez.

99. Orbán Károly vörgy.

100. Obenausz Tibor ezds.

101. Ökrös Miklós r. őrgy.

102. Paragh József alez.

103. Pethő István mk. alez.

104. Pergovác Tibor alez.

1 05. Pethő Gyula őrgy.

106. Papp Arpád őrgy.

107. Paska János alez.

108. Puskás Lajos szds.

109. Papp János alez.

110. Prépost József alez.

111. Rappai Tamás alez.

112. Dr. Radványi Lajos alez.

113. Sályi Gyula mk. ezds.

114. Seidl Gyórgy alez.

115 Sebestyén Miklós alez.

116. Stauer Ferenc ezds.

117. Sámán Miklós ezds.

11 8. Szombathelyi Ferenc vörgy.

119. Szűcs Péter ezds.

120. Szabó Béla mk. alez.

121. Szőcs Ferenc ezds.

122. Szikora József alez.

123. Szakács Gusztáv alez.

124. Sági Menyhért alez.

125. Scharer János vörgy.

126. Somogyvári Pál alez.

127. Sipos Kálmán atez.

128. Szúnyogh Sándor alez.

129. Szűcs István atez.

130. Szentei József alez.

131. Szoboszlai Béla őrgy.

132. Szabó E. Sándor alez.

133. Szilágyi Károly alez.

134. Dr. Szabó Miklós vörgy.

135. Szücs László ezds.

136. Tóth Zsigmond alez.

I 37. Takács Antal alez.

138. Tajti Imre szds.

139. Táncos Miklós ezds.

140. Túri Imre alez.

141. Takács István ezds.

142. Tóth Ferenc ezds.

143. Tronfos Mihály alez.

144. Telekdi Béla ezds.

145. Terék Mihály alez.

146. Takács Géza őrgy.

147. Tégla Imre alez.

148. Takács László alez.

149. Tóth Gyula alez.

150. Újvári Sándor alez.

151. Vince Tamás ezds.

152. Dr. Vörös Ferenc BM. alez.

153. Vass Tibor alez.

154. Vass Zsigmond alez.

155. Vedres András őrgy.

156. Vörös János mk. alez.

157. Váradi József alez.

158. Zsákay László mk. alez.

159. Závoczki János mk. ezds.

160. Bátki József alez.

161. Kocsis Mihály ezds.

162. Rózsa Viktor alez.

163. Dr. Vető Károly alez.

A II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskola tanári átlományának névsora /27 / (1956. május)

1 sz. Tanszék

2. sz. Tanszék

Bán Ernő

Arató János

Bíró István

Barakonyi Kálmán

Cserép Lajos

Csuhonyi István

Draskovszky

Gábor Fodor Dénes

Falkay László

Dr Fodor József

Farkasinszky Imre

Fügedi Péter

Fekete Tibor

Kaszás Ferenc

Jelen Lajos

Kosaras István

Kóris Kálmán

Lőrincz Agoston

Lukács Sándor

Merő József

Perge Imre

Németh Dezső

Petri Tibor

Papp Elemér

Rich Nándor Szanyi István

 

Sain Márton

Szulyovszky Kázmér

Szabó Gyula

Varajti Károly

Török Tivadar

 

Urbán Lajos

 

 

3. sz. Tanszék

4. sz. Tanszék

Baranyai Ferenc

Bognár József

Dr. Besnyő Miklós

Csapó Kálmán

Farkas Márton

Darvas Jenő

Geszti Dezső

Kalotaszegi András

Horányi János

Kelemen László

Horváth József

Kiss György

Kalovszky István

Szabó Béla

Kislaki Károly

Szabó István

Kottai Ferenc

Szentes Ervin

Lajó József

Tarján Zoltán

Mezei Ottó

Tarív Béla

Őri Ferenc

Tóth Nándor

Rusznyák Péter

Zentai Károly

Takács László

Szederkény Nándor

Tóth László

Kovács Zoltán

Dr. Túri Károly

Lengyel Sándor

Zigány Miklós

Nagy János

Dr. Nyáradi Zoltán

 

Oláh József

 

Dr. Sédi Károly

 

Simó László

 

Soltész István

 

A II. “Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskola vezető állományának iskolai végzettsége

Bori István alez.: Eötvös Loránd Tudományegyetem, pk. katonai helyettese

Mihály Imre alez.: 6 elemi, Politikai Akadémia, pk. politikai helyettese

Kabán Béla őrnagy : Tanító, kultúrmunka szervező

Marosvölgyi Károly szds.: Gimn. érettségi, karnagyi vizsga, karmester

Hajdú Ferenc szds.: 6 elemi, 3 hónapos tiszti tanfolyam

Növendéki évfolyamparancsnokok:

Tárnoki Lajos őrgy.: 3 felső ipari, 1 éves zászlóaljparancsnoki tanfolyam

Karácsony István őrgy.: 5 év egyetem, Katonapolitikai akadémia

Marcsik József szds.: kereskedelmi érettségi, 1 év katonai akadémia, 5 év egyetem

Bánfi Mihály őrgy.: tanítóképző, katonai akadémia, 3 év levelező

Évfolyamparancsnok politikai helyettes:

Fazekas József szds.: 2 év tanárképző, 2 év politikai akadémia

Szalai György őrgy.: 4 polgári, 1 év politikai akadémia

Mákos István hdgy.: 2 év gimnázium, 3 év politikai akadémia

Osztálynevelők:

Varsányi Ervin fhdgy.: gimn. érettségi, 1 év Tudományegyetem, 2 év löv. Ti. iskola

Domonkos János szds.: érettségi, 1 év zászlóaljparancsnoki tanfolyam

Zámoni Nándor szds.: 8 általános, 1 év politikai akadémia

Papp István szds.: 2 év gimnázium, 1 év zászlóaljparancsnoki

Rózsa Károly fhdgy.: gimnáziumi érettségi, 1 év politikai tiszti iskola

Lakatos József fhdgy.: gimnáziumi érettségi, 1 év tiszti iskola

Mátrai Ferenc hdgy.: gimnáziumi érettségi, 2 év tüzér tiszti iskola

Sikesdi György fhdgy.: gimnáziumi érettségi, 1 év tiszti iskola

Koz6ári Gyula szds.: gimnázium, 1 év lövésztiszti iskola

Bencze László fhdgy.: gimnáziumi érettségi, 1 év lövésztiszti iskola

Nagy Dezső fhdgy.: gimnáziumi érettségi, 1 év páncélos tiszti iskola

Orosz Balázs fhdgy.: 1 év Tudományegyetem, politikai tiszti iskola

Hódi Sándor fhdgy.: gimnáziumi érettségi

Demeter István szds.: 4 polgári, 3 év katonapolitikai akadémia

Domonkos János szds.: 2 év gimnázium, 3 év katonapolitikai akadémia

Csiha Ferenc szds.: 4 polgári, katonapolitikai akadémia

Megyeri Rezső szds.: 5 gimnázium, 4 év levelező katonai akadémia

Szabó János fhdgy.: gimnáziumi érettségi, páncélos tiszti iskola

Tóth Ernő szds.: gimnáziumi érettségi, Petőfi politikai iskola

Ruskó Nándor fhdgy.: tanítóképző, I év tiszti iskola

Tóth György szds.: gimnáziumi érettségi, Petőfi politikai iskola

Váradi György szds.: Gimn. érettségi, katonai akadémia, magasabb pk-i tanf.- I év

Répási József fhdgy.: érettségi, 1 év lövész tiszti iskola

Siklosi Géza szds.: pedagógiai főiskola, tartalékos tiszti iskola

Szegvári György szds.: gimnáziumi érettségi, 1 év lövész tiszti tanfolyam

Hartai Lajos fhdgy.: gimn. érettségi, 3 év Tudományegyetem, 1 év pc. tiszti iskola

Sike József fhdgy.: gimnáziumi érettségi, 1 év műszaki tiszti iskola

Rull Nándor fhdgy.: pedagógiai főiskola, 1 év műszaki tiszti iskola

Víg Miklós szds.: 2 év felső ipari, 1 év műszaki tiszti iskola

Lányi József szds.: 6 év gimnázium, 1 év hadtáp tiszti iskola

A ‚II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskola 1956-ban érettségizett növendékei /27/

„A”

1. Andréka János

2. Szabó István

3. Vámos László

4. Tolnai Lajos

5. Szabó Gyula

6. Mészáros György

7. Varga János

8. Horváth György

9. Pál Ferenc

10. Fehér István

11. Hideg István

12. Valencsák László

13. Tóth Mátyás

14. Varga Ernő

15. Oszoli György

16. Bánki László

17. Androvich Ferenc

18. Siklósi László

19. Kaló Tibor

20. Kerekes Sándor

21. Szabó Ferenc

22. Pelyhe Vilmos

23. Schablik Henrik

24. Rácz Lajos

„B”

25. Hubai Béla

26. Rakota Istv

27. Kiss Antal

28. Ditrich Antal

29. Kiss István

30. Nagy János

31. Kovács attila

32. Ángyán Béla

33. Fazekas Miklós

34. Tóth László

35. Bajkai József

36. Szekeres János

37. Fehér István

38. Pintér Károly

39. Mikech János

40. Réri Sándor

41. Orhcki Róbert

42. Szaniszló János

43. Csikós Pál

44. Bamurek Antal

45. Kéri György

46. Bozány János

47. Polyák János

„C,,

48. Bedő Nándor

49. Csonka József

50. Füleki Mihály

51. Orbán Károly

52. OIáh György

53. Hárai Tibor

54. Gábor János

55. Prépost József

56. Illich Lajos

57. Kiss Lajos

58. Kiss Lajos P.

59. Szőnyi Kálmán

60. WoIf György

61. Kugler Károly

62. Lukács József

63. Viszneki István

64. Rákóczi György

65. Sánta Sándor

66. Szabó István

67. Szőke László

68. Karches József

„D’

69. Papp Mihály

70. Tóth Gyula

71. Nyíri Sándor

72. Ujvári Sándor

73. Vincze Balázs

74. Blahut Lajos

75. Terény János

76. Szoták Ferenc

77. Soproni Béla

78. Rozgonyi Béla

79. Sólyom Gusztáv

80. Velez Sándor

81. Vizi István

82. Sima János

83. Kelemen László

84. Komjáti Arpád

85. Králik József

86. Kovács István

87. Leklóth Aladár

88. Gáspár Ferenc

89. Somogyi Tibor

90. Szalontai Károly

91. Hangácsi Viktor

„E”

92. Gyugyi Ferenc

93. Kőkuti Lajos

94. Szabó Miklós

95. Hrabovszki Pál

96. Pergovácz Tibor

97. Kovács Béla

98. Sarlós Ágoston

99. Mák János

100. Bősze Ferenc

101. Nagy Pál

102. Katona József

103. Csoma Péter

104. Bajtai László

105. Tolnai Lajos

106. Móker Imre

107. Asztalos Károly

108. Janzsó Béla

109. Farkas Benő

110. Dávid Sándor

111. Fayl Gitbert

112. Kuris Kálmán

113. Révész Arpád

114. Tóth Gyula

„F”

115. Kálmán Sándor

116. Kiss Sándor

117. Sipos Attila

118. Szabó László

119. Győri Béla

120. Tőzsér Tibor

121. Márkusz István

122. Mikula István

123. Pap András

124. Kiss Mázé

125. Kurucz Sándor

126. Márki Lajos

127. Tóth Béla

128. Pribelszki mihály

129. BinifertAdám

130. Sulyok István

131 Földesi Sándor

132. Mikoly Imre

133. Illés György

134. Takács Mihály

135. Szalai Ferenc

136. Hiszékeny József

137. Pityi Gyula

„G”

138. Szita Mihály

139. Lendvai László

140. Szanyi Géza

141. Krasznai Lajos

142. Mosoni Imre

143. Szatmári László

144. Inzáw József

145. Vincze Tamás

146. Sőres János

147. Tizedes László

148. Kovács József

149. Lantos Sándor

150. Sike Kálmán

151. Lánszki János

152. Puha József

153. Makra Béla

154. Pintér László

155. Fodor János

156. Nagy László

157. Csonka József

158. Nyers József

„H”

159. Juronics Péter

160. Szoboszlai Béla

161. Pribék Gyula

162. Tőke Ottó

163. Turi Imre

164. Kiss László

165. László János

166. Sticzai Jenő

167. Szép József

168. Üveges Ferenc

169. Staurer Ferenc

170. Kocsis József

171. Lőcsei András

172. Ondrejovics László

173. Lévárdi Jenő

174. Janics László

175. Szabó Károly

176. Pusztaföldi Béla

177. Bálint Ferenc

178. Vadász András

179. Füzesi István

180. Szabó Miklós

181. Tóth István

1957-ben érettségizett növendékek

„A” osztály a lemorzsolódások miatt nem volt

„B”

1. Szűcs Péter

2. Zseránszki Pál

3. Pesenyánszki Ferenc

4. Horváth Gyula

5. Urbán Kálmán

6. Takács István

7. Boda Gyula

8. Jász András

9. Szaló László

10. Lőrincz Kálmán

11. Gál József

12. Boros Endre

13. Szűcs Zoltán

14. Tóth Zsigmond

15. Csornai Ferenc

16. Amaczi Viktor

17. Simkó Imre

„C”

18. Dénes György

19. Várszegi Csaba

20. Solymos Gyula

21. Klimó Lajos

22. B. Nagy Péter

23. Pleizer Ferenc

24. Nun Mihály

25. Szőcs Ferenc

26. Tromfos Mihály

27. Nagymáté Dániel

28. Ökrös Miklós

29. Takács Antal

30. Norádt Arpád

31. Balázs Árpád

„D”

32. Kovács István

33. Erdős Lajos

34. Gáspár Ferenc

35. Mag Pál

36. Bán János

37. Pap Árpád

38. Szabó Béla

39. Závódszky János

40.Kundrát István

41. Kovács Imre

42. Felföldi István

43. Bada Gyula

44. Tánczos Miklós

45. Divisch János

46. Szikora József

47. Csomor Mátyás

48. Karácsony Mihály

 „E”

49. Domonkos Géza

50. Kovács András

51. Hollósi Tibor

52. Glódi Frigyes

53. Mészáros Károly

54. Rostás Imre

55. Korka Lajos

56. Tuschinger István

57. Szakács Gusztáv

58. Tarr György

59. Gál Imre

60. Czirok József

61. Moldoványi Ferenc

62. Szűcs István

63. Takács Tibor

„F”

64. Bakó Ferenc

65. Szunyogh Sándor

66. Könye Jenő

67. Császár Lajos

68. Horváth Ernő

69. Németh László

70. Nyúl György

71. Fazekas József

72. Forró Dezső

73. Sámán Miklós

74. Cselei István

75. Szentei József

76. Cserei Miklós

77. Kocsis Ferenc

78. Kiss Géza

79. Györfi József

80.Miseta József

81. Bálint István

 „G”

82. Császár József

83. Obenaus Tibor

84. Szabó Ferenc

85. Nagy János

86. Galló László

87. Hamza János

88. Horváth Jenő

89. Kindl László

90. Móró György

91. Belényesi József

92. Tóth Ferenc

93 Laczik Miklós

94. Kovács Miklós

95. Molnár Sándor

96. Csizmadia Arpád

97. Nyilas László

98. Szabó E. Sándor

99. Parragh József

„H”

100. Keszthelyi Ferenc

101. Sályi Gyula

102. Égető József

103. Gráfik János

104. Galcsik György

105. Komár József

106. Vancsakovszki István

107. Gombár Csaba

108. Kerti Gábor

109. Farkas Ervin

110. Pásztor Pál

111. Sörös József

112. Janza Károly

1958-ban érettségizett növendékei

„A”

1. Asztalos Kálmán

2. Glotz József

3. Urbán István

4. Kovács András

5. Németh István

6. Vendel Zoltán

7. Guba József

8. Vajda László

9. Kiss András

10. Somogyi Győző

11. Zsákai László

12. Kapás Miklós

13. Kozma András

14. Cseri Ferenc

15. Balogh Béla

16. Somogyvári Pál

17. Frankow Miklós

„B”

18. Alker József

19. Csizmadia Péter

20. Katona András

21. Kiss Endre

22. Kun Gábor

23. Nagy Béla

24. Magyar János

25. Nagy Ferenc

26. Németh János

27. Pető István

28. Puskás Lajos

29. Regős István

30. Sipos Kálmán

31. Szabadi Vilmos

32. Szűcs László

33. Takács Géza

34. Tégla Imre

35. Tóth József

36. Zorkóczi Géza

„D”

37. Belső István

38. Bracsok István

39. Buru György

40. Csorba Géza

41. Dér Ferenc

42. Hidvégi Pál

43. Honffy József

44. Kecskés Sándor

45. Komoróczy György

46. Kálmán János

47. Kövi György

48. Láposi Ferenc

49. Liszkay Csaba

50. Nagy János

51. Noszály Sándor

52. Szombathelyi Ferenc

53. Tajti Imre

54. Trogmayer Emil

55. Vass Tibor

56. Varga Ottó

57. Vedres András

58. Müller István

 „F”

59. Bodonyi Péter

60. Daday László

61. Hóka József

62. Orava Gusztáv

63. Mészáros Gyula

64. Tóth János

65. Fulmer István

66. Jurenkó Ferenc

67. Sallai László

68. Orbán József

69. Szarka Kálmán

70. Gadanecz György

71. Szilágyi Károly

72. Jakucs László

73. Nagy József

74. Nagy Sándor

75. Konok Iván

76. Mező Ferenc

77. Seidl György

78. Mucha Márkus

„H”

79. Bencsik Pál

80. Forgács László

81. Fejes György

82. Füredi László

83. Hudák István

84. Hunyadi Imre

85. Magyar László

86. Nyilasi Arpád

87. Vörös János

88. Juhász József

89. Jurinkovics György

90. Piros András

91. Kovács Imre

92. Kalik László

93. Kulcsár István

94. Máté János

95. Varga Mihály

96. Viparina Mátyás

„G”

97. Antalfi Lajos

98. Bánhidi Róbert

99. Borsits László

100. Csoma Gyula

101. Kerek Péter

102. Kovács Ferenc

103. Körmendi Ferenc

104. Krázsik József

105. Laczi András

106. Majoros László

107, Miklós István

108. Mokánszki László

109. Nagy József

110. Őzse Béla

111. Ty. Szabó Imre

112. Tóth Albert

113. Vajda Győző

114. Vass Zsigmond

A „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskolát elkezdő, de a megszűnés miatt be nem fejező évfolyamok névsora

1957/1958-as tanévben /27/

 

III. évfolyam

„A”

1. Arató Ferenc

2. Ábel Zoltán

3. Balázs Béla

4. Csiki Lajos

5. Földes József

6. Horváth János

7. Horváth Márton

8. Fakobenszky Lajos

9. Keczer Imre

10. Liszkai Gyula

11. Magyar Csaba

12. Márton Ernő

13. Mikusi Imre

14. Németh József

15. Rózsa András

16. Sós Tibor Géza

17. Szabó Pál

18. Tóth Ambrus

19. Ugor Gergely

20. Vanczák László

21. Váradi József

„B”

22. Eke Imre

23. Fekete Árpád

24. Gyenes Mihály

25. Hédi József

26. Hutás Péter

27. Katona Sándor

28. Kollár Csaba

29. Koós Mihály

30. Komokovics János

31. Kun Róbert

32. Molnár Mihály

33. Németh Béla

34. Németh Tamás

35. Pajcsics Kálmán

36. Perjési György

37. Sági Menyhért

38. Szilágyi József

39. Uszta János

40. Takács Vilmos

41. Varga Antal

42. Villámi István

„C”

43. Antal Géza

44. Bakó Mihály

45. Buhovszki János

46. Busa István

47. Fodor Gyula

48. Gál Gyula

49. Halász Andor

50. Herpai János

51. Horváth Sándor

52. Marosi Miklós

53. Mónus Miklós

54. Nezvál Lajos

55. Németh Béla

56. Pápai Miklós

57. Radó István

58. Szabó Andor Ernő

59. Szoboszkai Endre

60. Takács István

61. Takács József

62. Turnár János

„D”

63. Bene László

64. Barta András

65. Bozsér Pál

66. Bubala Lajos

67. Csató Károly

68. Pritz Sándor

69. Györgyfalvi József

70. Járai Antal

71. Ksenicz György

72. Labvancz Attila

73. Laczi István

74. Nikodém Ferenc

75. Sebők András

76. Szabados Tibor

77. Telegdi Béla

78. Tóth Béla

79. Tóth János

„E”

80. Barnaki Ernő

81. Borbás Antal

82. Csendes Balázs

83. Dávid Tibor

84. Görbe Tibor

85. Horváth Attila

86. Horváth János

87. Lakatos György

88. Lipics László

89. Litkei József

90. Lovász János

91. Pintér Róbert

92. Pintér Tivadar

93. Scharer János

94. Szalai József

95. Tatár István

96. Terdik László

97. Tóth János

98. Tóth Károly

99. Vanatka Gyula

100. Várszegi Levente

„F”

101. Aklán Pál

102. Burján Ferenc

103. Busa János

104. Erdős János

105. Fábián Imre

106. Horváth Ferenc

107. Horváth Gergely

108. Ifjú János

109. Luncsek István

110. Maruzs Mihály

111. Nemes Tibor

112. Oláh István

113. Polgár Sándor

114. Pongrácz László

115. Simon László

116. Szabán János

117. Szabó Lajos

118. Tóháti Imre

119. Urbán János

120. Varsányi Mihály

121. Vass Ferenc

„G”

122. Abonyi Tóth István

123. Csánó Zoltán

124. Elek Tibor

125. Gulyás Szabó Géza

126. Járner Frigyes

127. Kafka Ervin

128. Matula József

129. Márványközi István

130. Medve Gyula

131. Mészáros József

132. Nagy Sándor

133. Póth Pál

134. Prehli János

135. Sallai Béla Tibor

136. Szabó László

137. Soltész József

138. Tiba László

139. Tóth Gyula

140. Trázsi Attila

141. Vámosi Ferenc

142. Vékony Miklós

143. Zsíros Imre

 

II. évfolyam

„A”

1. Bóta József

2. Csatári Attila

3. Décsi Dezső

4. Eőri László

5. Galla Károly Imre

6. Halász László

7. Keszthelyi Béla

8. Kovács Miklós

9. Láncos András

10. Lentulai Antal László

11. Márton György Csaba

12. Minich Béla

13. Móricz István Zsigmond

14. Nagy Vencel

15. Prókay István

16. Rákosi László

17. Sőnberger Márton

18. Szabó Kálmán

19. Szabó Sándor

20. Szabó János

21. Tarjányi Gyula

22. Tóth János

23. Ujvári József

„B”

24. Avar György

25. Ádámosi György

26. Baranyó György

27. Bene Péter László

28. Bettenbuch Attila

29. Berkes Péter József

30. Czegléch Ferenc

31. Czégány Sándor

32. Füzi Imre

33. Huszti Tamás

34. Kiss Endre

35. Klits Miklós

36. Korognai László

37. Marosvári József István

38. Molnár Zoltán Lajos

39. Nagy Sándor

40. Paska János

41. Pető Gyula

42. Pintér István József

43. Sebestyén Miklós

44. Schanek Antal

45. Szabadfi Lajos Gyula

46. Tanzik Károly

47. Vörös Ferenc

„C”

48. Balogh János

49. Berki Tibor

50. Bíró János

51. Farkas Sándor

52. Fülöp Mihály

53. Hanák József

54. Jobbágy Zoltán

55. Kardos Gábor

56. Koltai Vilmos

57. Maróti István

58. Molnár Ferenc

59. Muzsi Ferenc

60. Nagy Sándor

61. Nagy Tibor

62. Probocskai Zoltán

63. Remes Imre

64. Szabó László

65. Szilágyi Arpád

66. Tamás József

67. Turner Lajos

68. Vas József

„D”

69. Angyal László

70. Apró Mihály József

71. Bán János

72. Bátki József

73. Bernáth János

74. Bokor Pál

75. Balla Borisz

76. Gábor József

77. Hangai Sándor

78. Hrubos László

79. Kádár József

80. Krather Lajos

81. Laczkó Mihály

82. Miklósvári Ferenc

83. Pátrovics Zoltán

84. Recsetár Imre

85. Sági László

86. Somogyi András

87. Távoly Lajos

88. Tóth Miklós Géza

89. Veres Tibor

„E”

90. Arany János

91. Árva József

92. Bognár Kálmán

93. Csizmadia Sándor

94. Fehér Lajos

95. Gyimesi Tamás

96. Juhász Zoltán

97. Kispál Antal

98. Kornis Mihály

99. Kós Géza

100. Mikolasek Sándor

101. Nagy Tibor

102. Németh Imre

103. Rátkai István

104. Révész Miklós

105. Sárközi József

106. Szabó lászló Antal

107. Szabó Miklós

108. Szabó Jozsef

109. Terhes Tibor

110. Tóth József

111. Tóth László

112. Vilim Lajos

„F”

113. Berta István

114. Haselbauer József

115. Herceg Attila

116. Horváth György

117. Kabán Béla

118. Keszi József

119. Kiss Zoltán

120. Kurta István

121. László Lajos

122. Mészáros Imre

123. Márton István

124. Potecz Sándor

125. Sánta Károly

126. Szaszák Mihály

127. Tenyér Ferenc

128. Terék Mihály

129. Tóth József

130. Varga László

131. Vass Béla

132. Zátykó Mihály

133. Zsemberi Károly

„G”

134. Börcsök Gábor

135. Brunszkó Rudolf

136. Büki László

137. Encsei András

138. Fritz Tamás

139. Kollok Péter

140. Kovács Bundu Miklós

141. Mesterházi Sándor

142. MáderArpád

143. Molnár János

144. Németh János

145. Németh Zsigmond

146. Pech Antal

147. Pásti György

148. Peredi Péter Pál

149. Róka Endre

150. Sági István

151. Stipsitz György

152. Szabó Ferenc

153. Tulok János

154. Vecsei János

„H”

155. Bálint István

156. Brüchliner Miklós

157. Csorba László

158. Dobi József

159. Fodor Kálmán

160. Freili Géza

161. Gönczöl Imre

162. Hegyessy Arpád

163. Juhász György

164. Kopecz Károly

165. Kozák Sándor

166. Legény János

167. Lendvai Szabolcs

168. Lukács József

169. Németh József

170. Paulih Tibor

171. Rózsa Pál

172. Sófalvi Ferenc

173. Székely László

174. Takács Ferenc

175. Vető Károly

I. évf olyam

„A”

1. Ádók Vince

2. Balkó György

3. Bartos Sándor

4. Berta István

5. Boda István

6. Bucsek János

7. Buda Ferenc

8. Domonkos István

9. Gál Ferenc

10. Halász Lajos

11. Harkai Géza

12. Hézer Pál

13. Horváth Ernő

14. Keistóf László

15. Kocsis Mihály

16. Kovács Lajos

17. Németh István

18. Szántó Sándor

19. Tessék József

20. Tóth György

21. Tóth József

22. Török Lajos

23. Török László

24. Tőke Béla

25. Vinukel Béla

26. Zilahi Béla

„B”

27. Bakos Zoltán

28. Bognár József

29. Csökö István

30 Fekete Gábor

31. Garami Béla

32. Gáspár Attila

33. Iszlim István

34. Kapus János

35. Keszthelyi Sándor

36. Kiss István

37. Kistamás József

38. Kozsik Rudolf

39. Mécs Tibor

40. Miholics Gyula Győző

41. Moldrich Imre

42. Nyitrai István

43. Rajczi Tibor

44. Rétfalvi József

45. Révész József

46. Setela László

47. Szabó András

48. Szilvás Károly

49. Takács Zoltán

50. Timár József

51. Vámosi Zoltán

52. Verbai József

„C”

53. Bán Miklós

54. Csanádi Győző

55. Csatári Tibor

56. Fülöp Arpád

57. Hrabovszki János

58. Horváth János

59. Kamász Mihály

60. Kovács András

61. Kun László

62. Márhoffer István

63. Megyesi Gyula

64. Mónus Ferenc

65. Németh Géza

66. Németh János

67. Ocskó Mihály

68. Pataki Gyula

69. Rappi Tamás

70. Récsei Arpád

71. Sloszár Sándor

72. Szabó Lajos

73. Szövetcs Tibor

74. Tóth István

75. Tüske Gyula

76. Varga László

77. Zrínyi Károly

78. Papp Lajos

 „D”

79. Balogh Béla

80. Baranyai Tibor

81. Buris László

82. Dobány László

83. Dudás András

84. Grassalkovics Antal

85. Griessmüller Gábor István

86. Horváth István

87. Juhász Zsigmond

88. Kapitány István

89. Kövi László

90. Kufa Mihály

91. Laczai Tibor

92. Mikecz Mihály

93. G. Nagy István

94. Nagy János

95. Perjés János

96. Pista Tibor

97. Simon József

98. Stefán István

99. Svachulay György István

100. Szabó Antal

101. Tamási Tibor Sándor

102. Vári István

103. Vikopál István

„E”

104. Baranyai József

105. Bartal András

106. Bótz István

107. Csárádi József

108. Fehér József

109. Gönczöl Gyula

110. Harcsa István

111. Jakus László

112. Kaisinger József

113. Kiss István

114. Kiss István

115. Krska Pál

116. Lóki Gábor

117. Lukács László

118. Móricz László

119. Nagy Lukács

120. Németh Pál

121. Pácskai Zoltán

122. Radó László

123. Rónai Gábor

124. Szántó Mihály

125. Szeibert Tibor

126. Tanyi Mihály

127. Teleki István

128. Váradi Gábor

„F”

129. Ábel Jenő

130. Bene Imre

131. Bieliczky Endre

132. Cseh József Ferenc

133. Csokina György

134. Czuk László

135. Harasztdombi József

136. Hasztai József

137. Kardos József

138. Kiss Attila László

139. Kormány Zsigmond

140. Kun József

141. Kunsági Sándor

142. Leiter Miklós

143. Mészáros Ferenc

144. Nagy Gábor

145. Rejtő László

146. Sáska Zoltán

147. Shubert László

148. Szabó Lajos

149. Szécsi Ferenc

150. Szíjgyártó Lajos

151. Takács Tibor

152. Tórh János

153. Vörös József

„G”

154. Balló Antal

155. Fekete Ferenc

156. Furdi Sándor

157. Gál Károly

158. Gacsi István

159. Görcsös Miklós

160. Horváth Sándor

161. Kulcsár Miklós

162. Légrádi László

163. Licskai István

164. Nagy Béla

165. Nagy László

166. Őze Albert

167. Pallos Lajos

168. Papp Sándor

169. Perlaki Zoltán

170. Rosza Pál

171. Schweiczer Vilmos

172. Surányi Miklós

173. Sütő József

174. Tandari János

175. Tekler László

176. Vajda János

177. Varga Károly István

178. Végvári József

179. Mészáros András

„H”

180. Balogh György

181. Balogh Tibor

182. Bábel László

183. Béres László

184. Bors Jenő

185. Csejtei László

186. Csósza László

187. Elekes Miklós

188. Fazekas György

189. Fábián János

190. Flamm Péter

191. Füle József

192. Fülöp Imre

193. Győrfi István

194. Kónya Sándor

195. Kerpely Kálmán

196. Kocsis László

197. Kotsis Péter

198. Kulcsár Sándor

199. Marics László

200. Siklósi Attila

201. Sipos János

202. Szabó László

203. Szilágyi István

204. Szilágyi László

 

A „11: Rákóczi Ferenc’ Katonai Középiskolán szolgálatot teljesítő tiszti állomány névsora

(1957.01. 01. helyzet alapján)

Oláh István alez.

Görgényi György alez.

Kabán Béla alez.

Mándi Arpád alez.

Csáki Nándor alez.

Bori István alez.

Dr. Juszt Gyula o. alez.

Kende Béla alez.

Dr. Balázs Gyula alez.

Dr. Fülöp János őrgy.

Töviski László őrgy.

Sánta Károly őrgy.

Mihályi Imre őrgy.

Tapolcsányi Lajos őrgy.

Gál Lajos őrgy.

Dr. Sértő lstvánné o. őrgy.

Juhász Miklós őrgy.

Debnár Géza őrgy.

Szalai György őrgy.

Balogh István szds.

Benedek László szds.

Bodnár István fhdgy.

Domokos János szds.

Kozári Gyula szds.

Marcsik József szds.

Tóth Gyula szds.

Hargitai István szds.

Török Árpád szds.

Mákos István szds.

Szenczi Ottó szds.

Marosvölgyi Kálmán szds.

Karácsonyi István szds.

Váradi György szds.

Víg Miklós szds.

Kertész István szds.

Siklósi Géza szds.

Tóth György szds.

Domokos János szds.

Baranyai László szds.

Bánfi Mihály szds.

Ajtai György fhdgy.

Hajtó Ferenc fhdgy.

Kenesi István fhdgy.

Lakatos József fhdgy.

Mátrai Ferenc fhdgy.

Sikesdi György fhdgy.

Szabó Béla fhdgy.

Tóth Ernő fhdgy.

Varga István fhdgy.

Végh József fhdgy.

Beros József fhdgy.

Ilcsik Imre fhdgy.

Jakab Sándor fhdgy.

Lengyel István fhdgy.

Veres József szds.

Nyakas Arpád szds.

Zsidó János szds.

Tárnoki Lajos szds.

Honya György fhdgy.

Hartai Lajos fhdgy.

Szegvári György fhdgy.

Sike József fhdgy.

Szentirmai István fhdgy.

Négyökrű János fhdgy.

Tersztenyák András fhdgy.

Eles Zoltán fhdgy.

Varga Gábor fhdgy.

Lacsny József fhdgy.

Demeter István fhdgy.

Likner Károly fhdgy.

Dányi István fhdgy.

Holúb János hdgy.

Kiss Kálmán hdgy.

Nagy Dezső hdgy.

Kiss Tamás Benő hdgy.

Répási József hdgy.

Sárközi Ferenc hdgy.

Gerendai György hdgy.

Erdős Sándor alhdgy.

Orosz Balázs fhdgy.

Ruskó Márton fhdgy.

Szabó János fhdgy.

Szeder István fhdgy.

Gerendai György hdgy.

Kovács Lajos hdgy.

Erdős Sándor alhdgy.

Zátonyi Ferenc alhdgy.

Sárdi István fhdgy.

Fazekas József fhdgy.

Katona Jenő fhdgy.

Honvéd Károly fhdgy.

Vágó Lászlóné fhdgy.

Molnár Béla fhdgy.

Rózsa Károly fhdgy.

Ford án János fhdgy.

Bencze László hdgy.

Juhász Bertalan hdgy.

Kollár Kornél hdgy.

Perjési Béla hdgy.

Polgár Ottó hdgy.

Rull Nándor hdgy.

Varsányi Ervin hdgy.

Kovács Lajos hdgy.

Zátonyi Ferenc alhdgy.

A „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskolán szolgálatot teljesítő tiszthelyettesi állomány névsora

(1957.01.01-i helyzet alapján)

Farkas Dezső ftörm.

Gőbel János ftörm.

Kalományi József ftörm.

Szatmári Ferenc ftörm.

Benegi Ferenc ftörm.

Menyhárt Béla ftörm.

Bors József ftörm.

Pál Mihály ftörm.

Nagy Lajos ftörm.

Bánk László törm.

Bezzeg János törm.

Böröczki Tivadar törm.

Darvai Kálmán törm.

Eperjesi Gyula törm.

Farkas Ferenc törm.

Hanka Imre törm.

Haucz János törm.

Henge Adám törm.

Kocsis József törm.

Mészáros János törm.

Németh Géza törm.

Roth Béla törm.

H. Kovács Sándor törm.

Pomahári János törm.

György József törm.

Mészáros Mihály törm.

Balogh Lajos törm.

Demény Pál törm.

Fehér Mihály törm.

Germán János törm.

Gyimesi László törm.

Hangos László törm.

Huszár Imre törm.

Illés Sándor törm.

Lovász István törm.

Molnár József törm.

Mikó János törm.

Gutman László törm.

Farkas Miklós törm.

Mezei Ferenc törm.

Döme István törm.

Juhus Károly törm.

Szabó Lajos törm.

Budai Imre örm.

Szűcs János törm.

Vizkeleti Géza törm.

Podolszki András törm.

Gyimesi Sándor törm.

Réz József törm.

Kovács Andor törm.

Várhegyi Henrich törm.

Szépesi József törm.

Vidákovics Mihály törm.

Juhos Károly törm.

Csernus József örm.

Simon István örm.

Károly Elemér törm.

Polgár Ottó törm.

Miklós István örm.

Nagy Zoltán örm.

Fekete Dezső örm.

Versegi Károly szkv.

Solymos Károly tiz.

Nesz György tiz.

Bukta Ferenc tiz.

A „II. Rákóczi Ferenc’ Katonai Középiskolán szolgálatot teljesítő törzstisztek- tisztek illetménye /27/

Név:

Rf.:

Ft:

Otta István

Dr. Balázs Gyula

Dr. Juszt Gyula

Kabán Béla

Kende Béla

Mihály Imre

Debnár Géza

Gál Lajos

Juhász Miklós

Tapolcsányi Lajos

Eles Zoltán

Hajtó Ferenc

Kertész István

Kónya György

Lacsny József

Marosvölgyi Károly

Molnár Béla

Varga Gábor

Dányi István

Honvéd Károly

Kiss Kálmán

Kovács Lajos

Polgár Károly

Varga István

Vágó Lászlóné

Zátonyi Ferenc

Katona Jenő

Baranyai László

Hargitai István

Tóth Gyula

Váradi György

Vígh Miklós

Beros József

 

vörgy.

alez.

O. alez.

alez.

alez.

alez.

örgy.

ö rg y.

örgy.

örgy.

szds.

szds.

szds.

szds.

szds.

szds.

szd s.

szds.

fhdgy.

fhd gy.

fhdgy.

fhdgy.

fhdgy.

fhdgy.

fhd gy.

hdgy.

szds.

szd s.

szds.

szd s.

szds.

szds.

fhdgy.

 

4423,-

3465,-

3528,-

3370,-

3585,-

3559,-

3150,-

2754,-

3 150,-

2756,-

2448,-

2612,-

2652,-

2444,-

2444,-

2444,-

2772,-

2559,-

2090,-

2332,-

2342,-

2342

2142-

2236,-

209 1,-

2248,-

2601,-

251 9,-

247 1,-

2350,-

2346,-

2350,-

2275

 

Alegységek tiszti állománya

Tárnoki Lajos

őrgy.

2827,-

Mátrai Ferenc

szds.

2325,-

Zánodi Nándor

szds.

2325,-

Lakatos József

fhdgy.

2176,-

Rózsa Károly

fhdgy.

2176,-

Sikesdi György

szds.

2O7O

Varsányi Ervin

fhdgy.

2251,-

Demeter István

szds.

2400,-

Domonkos János

szds.

2370,-

Fazekas József

szds.

2499,-

Kozári Gyula

szds.

2370,-

Orosz Balázs

fhdgy.

2576,-

Becze László

fhdgy.

2176,-

Nagy Dezső

fhdgy

2176,-

Hódi Sándor

fhdgy.

2176,-

Csiha Ferenc

szds.

2370,-

Marcsik József

szds.

2493,-

Megyeri Dezső

szds.

2445,-

Tóth Ernő

szds.

2325,-

Tóth György

szds.

2325,-

Szabó Béla

fhdgy.

2176,-

Szabó János

fhdgy.

2176,-

Ruskó Márton

fhdgy.

2106,-

Bánfi Mihály

őrgy.

2847,-

Mákos István

szds.

2399,-

Siklósi Péter

szds.

2461,-

Hartai Lajos

fhdgy.

2176,-

Répási József

fhdgy.

2176,-

Rull Nándor

fhdgy.

2176,-

Sike József

fhdgy.

2170,-

Szegvári György

fhdgy.

2321,-

A ‚II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskola tanári állományának névsora /27/ (1956 május )

1. sz Tanszék

Bán Ernő

Bíró István

Cserép Lajos

Draskovszky Gábor

Felkai László

Farkasinszky Imre

Fekete Tibor

Jelen Lajos

Kóris Kálmán

Lukács Sándor

Perge Imre

Petri Tibor

Richt Nándor

Sem Márton

Szabó Gyula

Török Tivadar

Urbán Lajos

2.sz. Tanszék

Arató János

Barakonyi Kálmán

Csuhonyi István

Fodor Dénes

Dr. Fodor József

Fügedi Péter

Kaszás Ferenc

Kosaras István

Lőrincz Agoston

Merő József

Németh Dezső

Papp Elemér

Szanyi István

Szulyovszky Kázmér

Varajti Károly

3. sz Tanszék

Baranyai Ferenc

Dr. Besnyő Miklós

Farkas Márton

Geszti Dezső

Horányi János

Horváth József

Kalovszky István

Kislaki Károly

Kottai Ferenc

Lajó József

Mezei Ottó

Ori Ferenc

Rusznyák Péter

Takács László

Tóth László

Dr. Túri Károly

Zigány Miklós

4. sz. Tanszék

Bognár József

Csapó Kálmán

Darvas Ernő

Kalotaszegi András

Kelemen László

Kiss György

Kovács Zoltán

Lengyel Sándor

Nagy János

Dr Nyárádi Zoltán

OIáh József

Dr. Sédi Károly

Simó László

Soltész István

Szabó Béla

Szabó István

Szentes Ervin

Tarján Zoltán

Tarív Béla

Tóth Nándor

Zentai Károly

Szederkényi Nándor

Kormányok az iskola működése alatt /30/

46. Rákosi-kormány

1952. 08. 14- 1953. 07. 04-ig

Rákosi Mátyás a minisztertanács elnöke

Darvas József közoktatásügyi miniszter

Erdey- Gruz Tibor felsőoktatási miniszter 1952.12. 06-tól

Farkas Mihály honvédelmi miniszter

47. Nagy Imre első kormánya

1953.07. 04.- 1955. 04. 18.

Nagy Imre a minisztertanács elnöke

Bata István honvédelmi miniszter

Erdey - Gruz Tibor oktatásügyi miniszter

48. Hegedűs kormány

1955. 04. 18.- 1956. 10. 24.

Hegedűs András a minisztertanács elnöke

Bata István honvédelmi miniszter

Erdey Gruz Tibor oktatásügy miniszter 1956. 07. 30-ig

49. Nagy Imre második kormánya

1956. 10. 24—1956 11.04-ig

Nagy Imre miniszterelnök és külügyminiszter 1956. 11. Ol-től

Janza Károly honvédelmi miniszter 1956. 10. 26—31-ig

Konya Albert oktatásügyi miniszter 1956. 10. 312-ig

Lukács György népművelési miniszter 1956. 10. 26-tól 31-ig

Maléter Pál a honvédelmi miniszter első helyettese, a minisztérium vezetője 1956. 10. 31-től 11.02-ig honvédelmi miniszter 1956 11. 02-től

50. az első Kádár-kormány

1956, 11.04.- 1958. 01. 28.

Kádár János a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (minisztertanács) eln öke

Münnich Ferenc a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnökhelyettese 1957. 02. 28-ig megbízva a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek vezetésével 1956. 11. 12- 1957. 03. 01.-ig

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány első elnökhelyettese 57. 02. 28-tól Révész Géza a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány tagja 57. 02. 28-tól megbízva a honvédelmi ügyek vezetésével 1957. 03. 01- 1957. 05. 09-ig honvédelmi miniszter 1957. 05. 09-től 1960. 05. 17-ig

Kállai Gyula a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány tagja 1957 02. 28-tól megbízva a művelődésügyek vezetésével 1957. 03. 01- 1957. 05. 09-ig művelődésügyi miniszter 1957. 05. 09-től

51. Münnich- kormány

1958.01. 28-1961. 09. 13.

Dr. Münnich Ferenc a minisztertanács elnöke

Benke Valéria művelődésügy miniszter

Czinege Lajos honvédelmi miniszter 1960. 08. 17-től