OKTATÁSI UTASITÁS
A M. KIR. HONVÉD NEVELŐ- ÉS KÉPZŐINTÉZETEK RÉSZÉRE.
ÁLTALÁNOS HÁTÁROZVÁNYOK.
BUDAPEST
PALLAS IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG
1918
Neveléstani művek
Nevelőintézetekre vonatkozó szakművek
I.§ A nevelőoktatás célja . . 5
2.§ . A tanítás anyaga
és módja
3.§ A vizsga alapelve
4.§ . Tanár és növendék
5§. . Tankönyv és tanítási segédlet
6§. . A növendék műveltségének fejlesztése
7§. . A parancsnok
tevékenysége az oktatás vezetésénél
A jelen utasítás csak a legszükségesebbre szorítkozik. Ajánlatos tehát, hogy a tanár ismereteinek bővítése végett az alábbi műveket olvasgassa.
Fináczy Ernő: A nevelés története. 2. kötet Budapest. 1899.
Fináczy Ernő: A francia középiskolák múltja és jelene. Budapest. 1890.
Kórmán Mór: A nevelés feladatai. Adalékok a gimnáziumi oktatás elméletéhez Budapest 1914
Weszely Ödön: A modern pedagógia utjain. Budapest. 1909,
Foerstein Fr. W.; Iskola és jellem. Budapest 1913.
Spencer Herbert: Értelmi, erkölcsi és testi nevelés. Fordította: Öreg és Losonezy. Harmadik kiadás. Budapest. 1906.
Payot Gyula: Az akarat nevelése. Fordította: Weszely Ödön. Második kiadás Budapest 1912
Barth P: Elemente der
Erziehungs und Unterrichtslire. Ötödik kiadás Leipzig. 1912.
Leuchtenberger . C.: Vademecum för junge Lehrer. Berlin. .1911.
Jerusalem W.: Die Aufgaben des Lehrers an höheren Schulen. Erfahrungen und Wünsche. Wien. 1912.
Collard: Methodologie de l’enseignement moyen. Bruxelles. 1903.
Pirchala Imre: A magyarországi középiskolák rendje. Két kötet. Budapest. 1905.
M. kir. v. és k. min.:A reáliskolai tanítás terve és a reá vonatkozó utasítások. Budapest. 1912.
Loos J.: Enzyklopedisches Hanbuch der Erziehungskunde 2. kötet. Második kiadás. Wien. 1911.
Matthias: Praktische Pädagogik. (Baumeister: Handbuch der Erziehungs- und Unterrichtslehre.) München. 1895—98.
Nevelőintézetekre vonatkozó szakművek.
Matthias: Praktische Pädagogik. (Schimmelpfeng: Über Internatserziehung.)
Rein: Enzŷk1opädisches Handbuch der Pädagogik. (Keferstein műve a második kötet 125. oldalán.) Második kiadás. Langensalza. 1903.
1. A honvéd nevelő- :és képzőintézetek feladata a jellem, erkölcs, ész és test egyenletes fejlesztése nevelés, gyakorlatias kiképzés által.
A nevelés és tanítás célja:
a) a növendékben[1] jövendő hivatására irányított becsületes, igazi katonás gondolkodást felkelteni és azt megszilárdítani,
b) a növendéket általános műveltségre, katonai képzettségre és olyan fokú szellemi önállóságra nevelni, hogy mint hivatásos. tiszt, fegyvernemének fejlesztésében közreműködhessék,
c) a növendéknek idejekorán való tervszerű testi képzése és a katonailag szükséges mindazon ügyesség gyakorlása, mely a testnek és a férfiasságnak fejlesztését előmozdítja, hogy a növendék a legénység tanítójául hamarosan alkalmazható legyen. (A test fejlesztésére szolgál a katonai gyakorlat, torna, vívás, lovaglás, úszás, stb., míg a katonai ügyesség gyakorlására ajánlatos a kerékpár, sí, hócipő, mászóvas, mászókötél ős egyék hasonló eszköz használata.)
A nevelőoktatás az olyan jellembeli tulajdonságoknak, erkölcsi érzésnek és testi kiválóságnak legyen szülője, amely mindenkinek díszére válik és a férfi - értékét megalapozza. Ébressze fel és ápolja az áldozatkészséget, hiszen a ifjú harcos komoly hivatásbeli kötelességének. teljesítéséhez ez a tulajdonság, mint hatalmas rugó elengedhetetlen.
A vallásosság, a haza és király iránti szeretet, a katonai i pálya iránti lelkesedés, becsületesség, hűség és kötelességérzés, bátorság és engedelmesség, bajtársiasság, összetartás és egyetértés azon katonai erények, melyeket az élőszónak minden hatalmával és a buzdító példaadásnak mindenféle eszközével a fiatalság szívében föl kell éleszteni és megszilárdítani (49. pont.)
A nevelőoktatás ilyen jelszavak által vezetve, serkentse és irányítsa a növendéket az ideálok felé, nemesítse érzését és gondolkodását, erősítse akaratát, vezérelje tevékenységre, lelkesítse a katonai hivatás iránt, érlelje a növendék jellemét öntudatossá és erkölcsössé.
A növendéket szoktassuk őszinteségre, ne habozzon az igazságot megvallani még akkor se, ha saját elkövetett hibájának beismeréséről is volna szó. Tetteikért a felelősséget vonakodás nélkül vállalja, de a következményekért való helytállás az öntevékenyégtől vissza ne riassza.
2. Különösen ügyelni kell azon veszélyekre, melyek az intézeti, (internatusi) nevelés következményeképp óvhatatlanul előfordulnak, ilyenek: egyesek háttérbeszorítása a tömeg silányabb értékű elemeivel szemben, az őszinteség hiánya és kénytelen hazugság . az ébredő férfi kor kísérőjeképpen jelentkező nemi eltévelyedés. (51. pont
3. Az ifjúkori- hajlamok és erők egységes kifejlesztésére és a növendékek jellemének képzésére, mint ugyanazon célt szolgáló eszköz, valamennyi tanítási szak egyenlő értékű. Egy tantárgynak sem szabad csupán tudományos oldalát szem előtt tartani. Valamennyi tárgy tanításánál a nevelő hatás is érvényesüljön, amely az egyes tanulmányokat nem szak szerinti elszigeteltségükben, hanem kapcsolatos összehangzó együttességben kívánja felhasználni a nemes erkölcsű jellemesség fejlesztésére. A tantárgyak kapcsolataira különösen ügyelni kell, hogy az iskola nevelő és oktató munkája egységes egészé alakuljon. (17. pont.) -
4 A
tanítás célja, továbbá a
tanítás anyagának terjedelme és elosztása a tantervben foglaltatik.
A növendéknek minden szak elemeit alaposan kell tanítani, hogy képes legyen felismerni, mi a szükséges, lényeges, jellemző. A tapasztalat bizonyítja, hogy semmit sem nehezebb pótolni, mint az elemi ismeretek kezdetben elhanyagolt tanítását. Az ésszerű oktatás célja a figyelem felkeltése, a feltétlenül szükséges anyag szellemi feldolgozása. Sok ismeret felhalmozása értéktelen, sőt káros, mert megbénítja a szellemi rugékonyságot és a tanulási vágyat.
Az iskola feladatát akkor teljesíti, ha a katonai ifjúságnak hivatási hatáskörének megfelelő ismeretet nyújt, ha a növendéket a szellemi önállóság és öntevékenység ösvényére tereli, ha neki oly biztos alapot ad, melyen az életbelépés után továbbképzését folytathatja
5. Az oktatásnál a rendelkezésre álló idő
gondos kihasználására kell
törekedni.
Az egyes tantárgyak számára csak igen korlátozott mennyiségű idő szabható. Minden elpazarolt perc tehát pótolhatatlan, ezért a tanár mindegyik tanórájára lelkiismeretesen készüljön elő.
- A tanítás egyenletes haladásának és a tananyag egyöntetű feldolgozásának mellőzhetetlen feltétele, hogy a tanár az évre rendelkezésre álló oktatási időt célszerűen ossza be és azt takarékosan használja fel.
6. A tanár a tanítás anyagát a tanterv keretébe illessze be. A szükségeset a csak kívánatostól különböztesse meg.
A kiutalt tanórák keretében a tanár tárgyának anyagát oly módon tagozza, hogy egyrészt megfelelő szorgalom mellett még a kevésbé tehetséges növendék is haszonnal követhesse az előadást, másrészt azonban a jobb tanuló érdeklődését el ne veszítse.
7. Ezért mindegyik tanár. működése megkezdésekor, továbbá az oktatási rend változásakor önállóan szerkesszen egy „Oktatási Tervezet”-et és annak másolatát az iskola parancsnokságához terjessze be.
Ebben a tervezetben a tantárgy szakaszai olyan sorrend és beosztás szerint vétessenek fel, hogy abból az egész tanítási anyagnak helyes és következetes csoportosítása, valamint az iskolai év egyes hónapjaira való elosztása kivehető legyen. Ebből a tervezetből minden hónap elején az előírt anyagot a „Munkanapló”-ba kell bevezetni. Ha valamely hónapra tervezett anyagot valami ok miatt nem lehetett elvégezni, akkor az a „Munkanapló”-ban előjegyzendő (1. melléklet) ‘ és az el nem végzett tananyag a következő havi „Munkanapló”-ba újra beírandó. A „Munkanapló”-t’ a parancsnok által kijelölt helyen kell tartáni, hogy azt mindegyik tanár bármikor olvashassa.
Az „Oktatási Tervezet”-et tanárváltozás esetén az utódnak át kell adni, akinek azonban nem okvetetlenül szükséges ehhez alkalmazkodnia.
A még tapasztalatlan fiatal tanár ezen úton sok értékes megfigyelést szerezhet.
Kezdő tanárnak ajánlatos az éppen megtartandó tanórára „Óravázlat”-ot készíteni, mely a tanóra célját, és a cél eléréséhez szükséges eszközt és utat-módot tartalmazza. Arra szolgál, hogy a tanár ezzel az oktatás folyékonyságát biztosítsa, hogy fontos dolgok talán feledékenység miatt el ne maradjanak.
A tanár készületlenül sohase menjen
előadásra.
Ezen alapelvnek mellőzése ugyanis igen könnyen a tanítás menetének ingadozására, tapogatózó kísérletezésre, a tanítási anyag összefüggésének szétszakítására és a növendék túlterhelésére vezet.
A tanár előkészülése abból áll, hogy a tanítás anyagát minden órára rendezi, alakítja, megfontolja, hogy azt a növendéknek értelmi képességéhez mérten közölhesse.
A tanárok együttműködésének és a tanulmányi folytonosságnak biztosítása végett mindegyik osztályban külön-külön egy „Osztálykönyvet” kell vezetni (2. melléklet)
Míg ugyanis az évi „Oktatási Tervezetben”-ben és az ennek alapján szerkesztett havi „Munkanapló”-ban a tanulandó anyag van összeállítva, addig az „Osztálykönyv”-ben a már tanított anyagot kell óráról-órára feltüntetni.
8. A tanár a tárgyalandó anyagnál addig időzzön, míg meg nem győződött róla, hogy azt legalább is a növendékek zöme valóban elsajátította.
Kevésbé tehetségesekre különös figyelemmel kell lenni és támogatásukról gondoskodni kell. (5. pont.)
9. Az iskolának végső célja mindég csak az marad, - hogy a növendéket az életre nevelje és a katonai hivatásra előkészítse.
Az oktatás, tehát mikor csak lehet, alkalmazó módszerű legyen, vagyis a tanár a tanítást szemléltetéssel kezdje, ehhez fűzze az elméleti magyarázatot, mindjárt azután feladatok megoldásával az alkalmazásra és gyakorlásra térjen.
Az oktatás a növendék figyelmét ébressze fel és kösse le és a hallottak fölött elmélkedésre késztesse. Ezért tehát a tanításnál figyelni kell arra, hogy a növendék a tanárral való szorgalmas együttműködés által az oktatás menetét figyelmesen kövesse, és így mindazt azonnal tanulja meg, ami a későbbi előadások megértéséhez szükséges. A tanár ne feledje, hogy a növendék figyelmetlenségéért őt magát is okolni lehet. Az oktatásnak a gyakorlatias tudáshoz is elő kell készítenie a növendéket. A katonai gyakorlatias célokat minden kínálkozó alkalommal ki kell domborítani (48. pont).
Ha a .magyarázat nem vezet tudásra és egyúttal az alkalmazás módjára is, akkor az ily oktatás nem gyakorlatias, hanem csak e1mé1ti értékű előadás, mellyel a kívánt eredményt nem lehet elérni.
10. Az előadás élénk és vonzó legyen, tudományos szellem jellemezze és termékenyítő ösztönzést bőségesen tartalmazzon. Az oktatást szabad előadás formájában kell tartani olyan módon, hogy a növendék a lényeges dolgot följegyezhesse ugyan, de a szellemi együttműködést megsemmisítő szakadatlan irkálásba ne kelljen elmerülnie. A lényegesnek megkülönböztetése a kevésbé fontostól azonban magasabb szellemi érettséget követel. Tehát az alsóbb osztályokban vagy valamely nehezebb szakasznál a tanár előadását az iskolai táblára felírt vezérszavakkal kísérje. Minden szakkifejezés és idegen szó is a táblára írandó.
A tananyag tollbamondása tilos.
11. Az oktatást a tantárgy természetéhez és a növendék szellemi fejlettségéhez kell szabni Továbbá az oktatás módja a szakkörök uralkodó felfogásával összhangban legyen.
12. A tanításnál kiterjedt módon kelt használni azon eszközöket, melyek tapasztalat szerint alkalmasak arra, hogy a tanítás anyagának gyors és alapos feldolgozását előmozdítsák.
Ide kell sorozni először a szemléltetést, azután az előadás anyagának kölcsönös magyarázatát, vagyis a tanár és növendék együttes munkáját. Ide tartozik még: felsőbb évfolyamokban a előadás befejeztével egy-egy növendék felfogásának kifejtésé, továbbá útmutatás az elméletnek gyakorlatias alkalmazására, végül szóbeli, írásbeli vagy ábrázolás által való gyakorlás.
Ezen módok alkalmazásának mikéntjét általában véve a tantárgy lényege, valamint a növendék felfogási képessége határozza meg. Gyakorlati eszközök használatát (mágnestű, messzelátó, távolság és magasságmérő) elvileg a szabadban kell gyakorolni. A szabadban való oktatásra különben is a lehetőség szerint törekedni kell.
(Rajz)
13. Az oktatás a gondolkodás iskolázása legyen. Az emlékezőtehetséget (élesíteni kell ugyan, de nevek és számok értelemnélküli bemagoltatását, a leckének szóról-szóra való felmondatását kerüljük.
Minden esetre meg kell akadályozni, hogy olyan an tantárgynál, mint p1. mennyiségtan, ábrázoló mértan, természettan, ahol kiváltképp megértésről van szó, hogy ott egyes növendékek a felfogásbeli hiányt, levezetések, tervek könyvnélküli betanulásával iparkodjanak pótolni.
14. Az oktatási forma csak akkor legyen előadó (monológ), ha tényeket ismertetünk. Ellenben kérdezve kell fejtegetni (dialóg) a tények bírálatát, az anyag kapcsolatait és a következmények levezetését.
A kérdést mindig az egész osztályhoz kell intézni, azután egy növendéket feleletre szólítni. A kérdés a növendék értelmének s tudásának színvonalához alkalmazkodjék.
A növendéket ilyen tárgyalási mód által arra kell serkenteni és rábírni, hogy az egész gondolkodási folyamatot öntevékenyen átdolgozza és gondolatait folyékonyan kifejezni képes legyen.
15. Az előadó formát. akkor kell alkalmazni, ha a tárgy természete követeli, vagy ha a növendékek érettsége megengedi. Az előadás jól rendezett, világos szabatos, könnyen érthető és nyelvezet tekintetében kifogástalan legyen (18 pont) Összefüggő előadás által az érettebb növendékeket nagyobb önállóságra nevelhetjük.
16. A tanóra a növendékeknek nemcsak oktatási, de kiváltképpen legjobb tanulási órája is.
Arra kell törekedni, hagy a növendék az előadottakból már a tanóra alatt lehetőleg sokat megtanuljon, különösen oly tárgynál, ahol az értelem meg a képzelőerő a fő (pl. mennyiségtan, ábrázoló mértan). Ezért az egy tanórára szánt anyagot, különösen a nehezebb részeknél, úgy kell meghatározni, hogy maradjon idő a leglényegesebb dolgoknak egyik-másik növendék által való elismétlésére és annak kipuhatolására, hogy az előadottakat általában helyesen fogták-e fel.
17. Az egyes szakaszok tárgyalásánál az új fejezetet vonatkoztatni kell a tananyagnak már ismert részeihez és a rokon tárgyakhoz, hogy a hasonlatosságot vagy különbséget megmagyarázni és ezáltal a lényegeset kiemelni lehessen (3. és 25. pont).
18. A tantárgyak között kétségtelenül a magyar nyelvi oktatás van legszorosabb kapcsolatban a többi
szakok mindegyikével. Ez veti meg alapját. a tudományos tanításnak, amelynek a
nyelvbeli közlés a leghatásosabb módja. A növendék nyelvérzékének tudatossá.
váltával, nyelvkincsének gyarapodtával, gondolkodása is világosabbá,
szabatosabbá és rendezettebbé válik. Midőn azonban a különböző tantárgyak
tanárai a pontos nyelvtanításnak segítségére számot tartanak, szükséges, hogy mindegyikük
a maga részéről is érezze kötelességét és működjék közre a magyar nyelvi tanítás ama céljának
elérésében, hogy a növendék a tapasztalata és tanulmánya körébe eső tárgyakról
világosan, szabatosan és ügyesen tudjon beszélni és írni.
Kerüljük az idegen szókat és a cikornyás kifejezéseket, mert méltán kelthetik a tudálékosság látszatát.
Minden tantárgy körében gondot kell fordítani arra, hogy a növendék eleinte élőszóval, később írásban is, az irodalom használt helyes kifejezésekhez szokjon. Nem abból ítéljük meg a növendék értelmességét, hogy a tankönyv szövegét szó szerint el tudja-e mondani, hanem abból, hogy a kellő megmagyarázás alapján szerzett ismeretet képes-e a korának és fejlődése fokának megfelelő önállósággal szabadon előadni.
A különböző tanszakok tanárai tehát mozdítsák elő a magyar nyelv tökéletes használatának elsajátítását. Az iskola egységes célja megköveteli, hogy a nyelvbeli hiányokról idejekorán és kellő pontossággal: értesülhessen a magyar nyelv tanára is, hogy aztán pótlásukról a tanítás úján külön is gondoskodhasson.
A német nyelvnek gyakorlati fontossága és haszna, a francia nyelvnek pedig a művelt társaságban való szükséges volta juttat helyet az iskolában.
Az idegen nyelvek oktatásánál a nyelvtani tanítás kellő óvatosságot követel. A tanár tartózkodjék minden nyelvtani finomság és nyelvészeti tudományosság érvényesítésétől. Nem szabad a műszók bőségével, valamint az elvont szempontok túlságával megnehezíteni a nyelvtanítást. A tanárnak sohasem szabad szem elől tévesztenie, hogy a nyelvek tanításának tulajdonképpeni feladata az, hogy a növendék magát a nyelvet tanulja meg.
19. Különösen fontos a tananyagnak gyakori ismétlése, nevezetesen minden tantárgy fontosabb részeinek újból való áttekintése az iskolai év kezdetén és összefoglaló ismétlése a tanév végén.
Alkalmat nyújtanak ehhez az írásbeli ás ábrázolási dolgozatok, valamint a vizsgák ás azoknak a tanár által való megtárgyalása.
20. Az általános ismétlési órákat (a szabad foglakozást) nem szabad olyan munkálattal megrövidíteni, mely a tanítási céllal nincs összefüggésben.
Ezért tehát az iskolaparancsnok engedélye nélkül semmiféle olyan feladatot, úgynevezett házi dolgozatot adni nem szabad, melyet a tanórán kívül kellene kidolgozni, vagy befejezni legyen az akar rajz, akar más írásbeli feladat Hasonlóképen büntetési feladatok dolgoztatása is tilos.
De még a parancsnok sem engedélyezhet olyan házi feladatokat, melyek, kidolgozása a valamennyi tantárgy részére való tanulási időt egyetlen egy tanár szakmájára foglalná le.
21. A tanulási időt oktatásra, vagy vizsgák tartására felhasználni nem szabad.
22. A tanár a növendékek értelmi és tárgyi előrehaladásáról ne csak a tájékozódó vizsgák vagy az írásbeli és ábrázolási dolgozatok átnézése alkalmával győződjön meg, hanem módszeres szóbeli es írásbeli osztályozó vizsgát is tartson.
E vizsgák azonban a föltétlenül szükséges mértéket túl ne lépjék. A vizsgánál a tananyagnak csak a lényege követelendő. Ez a tudásnak az a mennyisége, mely szükséges, hogy a részletek tanulmányozása után mint a foglalkozásnak eredménye, megmaradjon. A magasabb évfolyamokban minden egyes vizsga ne csak a tudásnak és tehetségnek, hanem az ítélőképességnek is próbája legyen. A vizsga ne csupán a tudás esetleges hézagait derítse fel és ne csak a hiányok pótlását szorgalmazza, hanem adjon alkalmat a vizsgázónak főleg arra, hogy tudását, valamint ítélőképességét is kimutathassa. Ezáltal a növendék önbizalmát emeljük, és újabb munkára serkenthetjük.
23. Tájékozódó vizsga az átvett tananyag ismétlése és tudásának mélyítése végett általában az óra kezdetén tartandó. Szükséges ez azért is, hogy meggyőződjünk arról, vajon a növendékek az anyagot helyesen fogták-e fel és megtanulták-e, főleg azonban, hogy mindazon tényeket és ismereteket hangsúlyozni lehessen, melyekhez az új tanóra anyagát hozzáfűzzük. E vizsgánál rövid, határozott kérdésekkel lehetőleg sok növendéket szólítsunk fel, némelyiket többször is. A tanár legfeljebb a feltűnőbb észleleteit jegyezze fel, rendszerint a nélkül, hogy osztályozna. A növendékek feleleteiből csakhamar elég támpontot nyer megbírálásukhoz és ráakad azokra, kik az előadást nem követik és így különös figyelmet és ösztönzést igényelnek.
Egynémely tantárgynál megelégedhetünk csak tájékozódó vizsgával. Pl. a nyelveknél, mert itt a megítélés csak szakadatlan próbák által fokozatosan fejlődhetik ki; vagy a mennyiségtannál, ahol a szóbeli feleletek mellett még az írásbeli dolgozatok is támpontot nyújtanak a megbíráláshoz; vagy pl. a természetrajznál, ahol nem a tananyag egy részének felmondásáról van szó, hanem szemlélés és megfigyelés eredményének a leírásáról.
Viszont más tantárgyaknál, különösen a magasabb évfolyamokban, valamint, ha összefoglalásról van szó, a tájékozódó vizsgának háttérbe kell szorulnia azért, hogy időt nyerjünk, és hogy a növendéket terjedelmesebb szakaszok önálló feldolgozására szoktassuk.
24. Osztályozó vizsgát főképpen a magasabb évfolyamokban és elvileg csak egy alaposan átdolgozott szakasznak elvégeztével kell tartani, miután már a maradandó szellemi tulajdonul bevésendő lényeges dolog tájékozódó vizsgák és dolgozatok által megállapíttatott. Ilyen szakasznak a terjedelmét a tantárgy minőségéhez és a növendék érettségi fokához mérten kell meghatározni. Minden elméleti tantárgyból szóbeli és írásbeli osztályozó vizsgát lehet tartani (35. pont).
Mellőzni lehet az osztályozó vizsgát oly növendéknél, ki felől a tanár tájékozódó vizsgák és dolgozatok útján kétségtelenül kedvező ítéletet alkothatott. Ellenben föltétlenül meg kell tartani az osztályozó vizsgát oly növendékekkel, ki felől a tanár véleménye bármely ok miatt határozatlan, vagy kedvezőtlen p1. azért, mert az előadásról gyakran vagy huzamosabb időn át elmaradt.
A nagyobb szakaszokból tartandó osztályozó vizsga időpontját illetőleg a századparancsnokkal egyetértőleg kell megállapodni, nehogy a növendékek egyszerre több tantárgyból vizsgáztassanak. A vizsga anyagát a növendékekkel előzetesen tudatni kell. Osztályozó vizsgára önként is lehet jelentkezni.
25. Ha a vizsga anyagául csak egyes szakaszokat jelölünk is meg, az nem zárja ki azt, hogy a vizsga az előző szakaszokra is ki ne terjedjen.
Ezáltal a növendék a tananyag valamennyi fontos részének állandó kapcsolására kényszeríttetik, ami az ítélőképesség élesítését, az emlékezőtehetség gyakorlását és erősítését eredményezi, végül arra vezet, hogy a növendék a tananyagról általános áttekintést nyer és fölötte uralkodik.
Magától értetődik, hogy ezen elv alkalmazásánál a tanítás céljára és az
emlékezőtehetség ésszerű megterhelésére tekintettel kell lenni. Tehát, ha a
tanár szükségesnek tartja, hogy a tananyagnak már régebbén tárgyalt részeire
visszatérjen, akkor azt ne tegye hirtelen átmenettel, hanem következetes
kapcsolatokkal visszafelé haladva illessze a régi anyagot kérdései közé. A
feleleteknél se ragaszkodjék a mellékes dolgok felsorolásához, hanem elégedjen
meg azzal, ha a növendék az elvi
dolgokat megértette és emlékezetébe véste.
Ha ezen eljárás célszerű tanítási módszerrel párosul, akkor a növendéknek alkalmat ad arra, hogy a tanítás anyagát közvetlenül a tanóra alatt megtanulja, hogy ami lényeges és fontos, azt gyakrabban ismételje. Ilyen eljárással az is elkerülhető, hogy a tananyagot szétdarabolva, szaggatottan, az emlékezőtehetséget megterhelve nyújtsuk a növendéknek, aki azt a vizsga után azonmód részletenkint el is felejtené, vagy egyes részleteket át sem gondolna.
Ha a vázolt módszer értelmében egy, vagy több tanév folyamán a növendékek fejlődő értelmével és erősödő
emlékezőtehetségével a tanár - követelményei is fokozatosan emelkednek, akkor az új tananyag sohasem fog
összefüggés nélkül a már tanultakhoz járulni, hanem hézag nélkül csatlakozik és
a növendék emlékezetében ésszerű sorrendben, természetesen fűződik az új a
régihez. Végre a vázolt módszerrel a tanítás
célját fokozatosan érhetjük el anélkül, hogy a növendék emlékezőtehetségét a
tanévnek csak egyes időszakaiban
természetellenes módon túlságosan is megerőltetnénk.
A vizsgáknak ez a formája a tanítási módszerrel összefügg; különösen megköveteli, hogy azt, ami lényeges, jól meggondolva kidomborítsuk. A növendék emlékezőtehetségétől sohase követeljünk olyat, ami az intézet végcélját tekintve, túlzott, vagy szükségtelen és így semmiképpen sem jogosult.
26. A vizsga az iskolai fegyelem fenntartásának jelentős eszköze, mert különösen a növendék szorgalmának, jóindulatának, állhatatosságának és főképpen általános magatartásának megítélésére nyújt támpontokat. Másrészt azt is kell tekinteni, hogy a vizsga mérsékelt alkalmazása magának az oktatásnak is nagymértékben hasznára válik. A vizsgát, ahol csak lehet, tanulságossá kell tenni, mégpedig nemcsak a vizsgázó, hanem a többi növendék részére is.
27. A vizsga a legkedvezőbb alkalom arra is, hogy a növendék jóakarata, meg eredményes munkálkodása megfelelő elismerésben részesüljön. A tanár az elismerést igen változatos módon fejezheti ki és tapintat dolga, hogy megtalálja a növendék becsvágyához és önérzetéhez mért helyes formát. Már a kérdezés nyilvánossága, vagyis az iskolatársak előtt intézett felszólítás arra, hogy tudásáról, nézetéről és ügyességéről a növendék beszámoljon, — magában foglalja természetesen az elismerés, megdicsérés, dorgálás vagy megszégyenítés hatását. A vizsgát ekképpen ésszerűen arra is felhasználhatjuk, hogy a növendék becsvágyát és nemes versengését fokozatosan fejlesszük. A dicséret általában hatásosabbnak bizonyul, mint a kifogásolás. A sikerre nézve semmi se veszélyesebb, mint a növendék elcsüggedése vagy — éppen elkedvetlenítése. Ezért tehát nem kell fukarkodni a dicsérettel, ha rászolgáltak.
28. Azon tantárgyaknál, melyekből a növendéknek bizonyos fokú gyakorlatias ügyességet is el kell sajátítania, a vizsga alkalmával a tanár a rendelkezésre álló tanszerek felhasználásával (műszer, készülék, minta, térkép és egyéb hasonló eszköz) erre vonatkozólag is legyen tekintette!
A részben vagy teljeser gyakorlatias tantárgyaknál a vizsgát gyakorlatilag kell megtartani.
29. A rajzoló- (grafikai) szakokat illetőleg elv, hogy az iskolai év folyamán a tanár szemeláttára készített dolgozatok vizsgadolgozatoknak tekintessenek. A növendék előmeneteléről a tanár mindenesetre meggyőződhetik akkor, amikor a növendék az egyes dolgozatokat beadja és azokat vele részletesen megtárgyalja.
30. Vizsgát elvileg a tanórák alatt kell tartani. A bizottsági vizsgára nézve
az „Utasítás a növendékek és honvéd akadémikusok osztályozására” című
szolgálati könyv határozványai érvényesek (K—6—13. pont).
31. A vizsga megtartásának módja általában a tanár belátására bízatik. A tanár a tantárgyak sajátosságához, de kiváltképpen a növendék korához és képzettségi fokához alkalmazkodjék, hogy a vizsga, különösen a magasabb évfolyamokban, mindinkább a tanár és növendék közötti szabad társalgás formájával (colloquium) bírjon, melynél a növendéknek tudása és ítélete kifejtésére fokozatosan nagyobb önállóságot kell adni ( 14. pont).
32. Gyakori szóbeli vizsga ajánlatos, de rendszerint csak, mint tájékozódó vizsga főképpen az oktatásnak kezdő fokán, továbbá olyan gyengébb növendékeknél, akik gondolatmenetük kifejtése, kapcsolása vagy szóbeli kifejezésénél a tanár segítségét még nem nélkülözhetik. Végül szükséges még a szóbeli vizsga a növendék tudásának sokoldalú alapos megbírálásához. Továbbá igen alkalmas a tanítás anyagának általánosan oktató többszöri részletes tárgyalására is.
33. A tanár igyekezzék helyesen kérdezni.
A kérdéstől megköveteljük, hogy
a) a tanuló képességéhez alkalmazkodjék, tehát se nehéz, se könnyű ne legyen;
b) könnyen érthető, helyes nyelvezetű és. határozott legyen;
c) a helyesnek kitalálását segítse elő.
Hiba, ha a növendéknek szájába adjuk a feleltet, vagyis, ha félig elmondjuk az adandó választ, vagy annak a szónak kezdetét, melyre a tanulónak kellene rájönnie.
A felelet, ha nem is szó szerint ismételve, de a kérdést foglalj magába. A növendék megfelelő hangsúlyozású egész mondatokkal, hangosan és értelmesen feleljen (18. pont).
Teljes határozottsággal ki kell küszöbölni a növendék azon hajlandóságát, hogy a dolgok lényegét az alakiságban keresi (13. pont).
Ha a felelet egészen helyes, akkor a tanár — annak ismétlése nélkül tovább haladhat, hacsak nevelési okok miatt megelégedésének rövid nyilvánítását szükségesnek nem tartja.
A feleletet ne akkor képzeljük helyesnek, ha a kérdezett növendék ugyanazokkal a szavakkal él, melyeket a tanár gondol, vagy amelyek a könyvben vannak.
Ha a felelet csak részben helyes, akkor a tanárnak a benne foglalt helyeset nem szabad figyelem nélkül hagynia. Meglehet, hogy a növendék egészen jól elképzeli a dolgot, de azt megfelelően előadni nem képes. Tehát további alkalmas kérdésekkel (segítő kérdés) arra kell vezetni, hogy a valót a valótlantól megkülönböztesse és a helytelent a helyessel pótolja.
Ha a felelet nem teljes, azaz, ha a kérdés tárgyát hiányosan adja elő, akkor az imént vázolt eljárással a növendéket a hiányok pótlására útbaigazítjuk.
Ha a felelet egészen hibás, akkor a tanár igyekezzék a növendéket a helyesre rávezetni, hogy azután feleletének hibás voltát maga is belássa. A növendék feleletét minden esetre türelmesen, kell megvárni. A vizsgáknál is arra kell szoktatni, hogy az egyszer megalkotott elhatározást végre kell hajtani a befejezésig. Az idegeskedő többszöri félbeszakítás a növendék gondolatait összezavarja és önállóságát is csorbítja. A segítséget vagy helyesbítést csak akkor szabad alkalmazni, ha a vizsgázó növendék bármi oknál fogva már hallgat.
Ha a kérdésre semmilyen felelet sem következik, nem kell mindjárt egy másik növendéket felszólítani; a kérdezettnek időt kelt adni a gondolkodásra. De túl soká mégsem kell várni, mert ezáltal a növendék még elfogultabb lesz. Nem szabad bántó megjegyzésekkel még jobban megzavarni, hanem inkább igyekezzünk hallgatásának okát megszüntetni.
Ha a növedékek nagyobb része valamely felelettel adós marad, akkor ez komoly intelem a tanár számára, hogy a tananyag kérdéses részét újra tárgyalja.
Miként a tanár is tömör és választékos beszédmódra törekedjék, éppúgy kötelessége szóbeli vizsgák alkalmával a növendékek gondolatainak kifejezését is figyelemmel kísérni, befolyásolni és szükség esetén kisegíteni (18. pont). Szószaporítást, dagályos beszédmódot és a kérdéstől való elkalandozást tűrni nem szabad.
34. Teljesen a tanár belátásútól függ, hogy szóbeli vizsga után a növendéknek az osztályzatot megmondja-e, vagy pedig szükség szerint, elismerését vagy dorgálását nyilvánítja-e. Az ítélettel való féltékeny titkolózás a növendékben igazságtalan bánásmód benyomását keltheti. Viszont a titoktartás mentesíti a tanárt azon felelősségtől, melyet az ítélet (osztályzat) közlése folytán viselnie kell. Iparkodjék olyan világos, határozott ítéletet alkotni, melynek semmi körülmények között sem kell a nyilvánosságtól irtóznia. Ha a tanárnak oka van arra, hogy az elhatározásnál habozzon, úgy elvileg mindig a kedvezőbb ítéletet kell kimondania. Sohase szabja saját ismereteit a növendék tudásának mértékéül.
35. Írásbeli dolgozat lehet iskolai dolgozat, vagy írásbeli vizsga.
a) Az iskolai dolgozat vagy helyesírási gyakorlat stb. száma az egyes szakoknál (nyelvek, mennyiségtan. ábrázoló mértan, harcászat, katonai irálytan) meg van határozva. A tanári gyűlések alkalmával az évfolyamnak (osztálynak) tanári kara a századparancsnokkal egyetértőleg a következő hónapra megállapítja az iskolai feladatok időpontját. Lehetőleg egyenletes elosztásra kell törekedni, hogy egy osztályban se legyen egy és ugyanazon a napon egynél több írásbeli dolgozat. (Munkanapló, 7. és 72. pont.)
b) Igen népes osztályokban megengedhető, hogy oly tantárgyakból, melyekből írásbeli vizsga nincs ugyan előírva, az iskolaparancsnokkal egyetértőleg mégis írásbeli osztályozási vizsga tartassék a szóbeli osztályozási vizsgák terjedelmében, egyesekkel, többekkel vagy valamennyi tanulóval, legfeljebb háromszor az iskolai év folyamán. Nem engedhető meg, hogy az írásbeli vizsgának nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk, mint a szóbeli vizsgának, — vagy pedig, hogy csakis az írásbeli munkát értékeljük
Valamennyi növendéknek ugyanazt a kérdést feladni csak akkor célszerű, ha a körülmények olyan ellenőrzést biztosítanak, hogy visszaélés nem fordulhat elő.
Az írásbeli vizsga általában az oktatás előrehaladottabb időszakában ajánlatos.
36. Mivel az írásbeli vizsgánál a tanárnak a vizsgázó tudása felől közbeeső kérdésekkel való tájékozódása elesik, azért a kérdéseket úgy adjuk fel, úgy tagozzuk és magyarázzuk meg, hogy a növendék félreértés ürügye alatt azoktól el ne térhessen, vagy tulajdonképpeni tartalmukat önkényesen meg ne változtathassa.
A tanár az írásbeli dolgozat anyagát rendszerinti a tantárgynak gyakorlatias részéből vegye
Ha a tanár a kidolgozandó feladat különleges volta miatt szükségesnek véli, úgy a kérdésekkel ellátandó vizsgaíveket és az esetleg szükséges munkálatot vagy tervezetet maga készítse elő és a soksorosítást az iskolaparancsnokságtól kérje.
Az írásbeli vizsgára általában nem szabad több időt fordítani, mint amennyi az illető tanárnak oktatási időképpen megszakítás nélkül rendelkezésre áll.
A munkaidőt a föladatnak és más egyéb viszonyoknak megfelelően kell megállapítani, hogy a növendék a katonának oly fontos idővel való gazdálkodáshoz szokjon.
A tanár a ‚kérdések kiválasztását az adandó felelet terjedelmére nézve
gondosan fontolja meg, hogy a feladatot megfelelő magyarázat után a
meghatározott munkaidő alatt még kevésbé tehetséges növendék is helyesen s csinosan dogozza ki.
Célszerű tehát hogy a tanár követeléseit csak fokozatosan növelje.
37. A tanár az írásbeli dolgozatokat hamarosan vizsgálja át. A tartalmat, az irályt, a helyesírást és a külalakot megbírálja, osztályozza és megtárgyalja. A megbírálás és a megtárgyalás alapos, higgadt és jóindulatú legyen. A növendék önérzetét és önbizalmát kíméljük és kizárólag csak oktatásra szorítkozzunk.
Téves felfogásokat határozott módon kell helyesbíteni. Szükség esetén a tankönyv megfelelő részére, vagy más hasonlóra kell hivatkozni. A növendéket elkedvetlenítő kicsinylő megjegyzések nem tanulságosak.
A megtárgyalásnál ajánlatos
legelőször az általánosan előfordult
hibákkal foglalkozni. Az egész évfolyamnak (osztálynak) adott közös feladat
nagy előnye ez alkalommal fog mutatkozni. Ilyen eljárás megkönnyíti a
növendékek felfogásának és tudásának megbírálását és időmegtakarítás
tekintetében is kedvező. A tanár a feladatot a körülményekhez képest egyik
növendékkel a táblán teljesen kidolgoztatja, vagy pedig az elkövetett hiba
kijavítását a növendékekkel végezteti. A tanár minden esetben győződjön meg arról,
hogy a javítás hibátlan-e, nehogy
a növendék azt gondolja, hogy az egész javítgatás csak semmitmondó
alakiság.
38. A tanár nem adhat új írásbeli dolgozatót addig, míg az előbbit át nem vizsgálta, a tanulókkal alaposan meg nem tárgyalta és általuk ki nem javíttatta.
39 Követeljük a növendéktől, hogy írásbeli dolgozatát tisztán; gondosan és olvashatóan készítse. Figyeljünk arra is, hogy a növendék az írásbeli anyagát áttekinthetően rendezze, megfelelő kifejezéseket használjon és kerülje az idegen szókat. Ügyeljünk a külalakra nézve adott összes rendelkezések egyforma megtartására; még jelentéktelennek látszó részleteket se mellőzzünk. Erre vonatkozó szigor figyelmességre, gondosságra és csinosságra nevel, tehát a jellemképzésnek eszköze. Az iskolai füzetek önkényes, rendetlen, hanyag és tisztátlan szerkesztését semmi körülmények között se szabad tűrni.
A külalak (írás) vagy helyesírás különös elhanyagolása esetén a füzetet a magyar nyelv tanárának is meg kell mutatni (18. pont).
Az iskolaparancsnokság az írásbeli dolgozatokhoz szükséges füzeteknek a viszonyok követelte megfelelő formáját és beosztását a tanárokkal egyetértve állapítja meg.
Azokat az írásbeli vizsgadolgozatokat, melyeket a növendék nem föladatfüzetben dolgozott ki, az illető tanár gyűjti és az iskolai év végén a növendéknek visszaadja. A tanár befolyásolja a növendékeket oly értelemben is, hogy saját előmenetelüket érdeklődéssel kísérjék és saját ösztönzésük folytán gondoskodjanak az előmenetelük bizonyítékául szolgáló mindenféle dolgozat rendességéről és megőrzéséről.
40. Október, december, február, április és június hónapoknak második felében a növendékek teljesítményéről tanári tanácskozóst kell tartani. Mindegyik tanácskozáshoz minden tantárgy részére egy osztályzatot kell megállapítani a növendéknek az elmúlt két hónap alatti összes szóbeli és írásbeli teljesítményének összefoglalásaképpen, mely osztályzat az Osztálylajstromba beírandó.
A tanár az egyes vizsgák időpontját és osztályzatát kézi lajstromába lelkiismeretesen feljegyzi (3. melléklet). Az iskolaparancsnok elrendelheti, hogy ezen osztályzatok az osztálylajstromba is beírassanak (K—6 Ut. 1. mell.). A harmadik és az ötödik tanár tanácskozáshoz mindegyik tantárgy záró osztályzatát kell megállapítani (K—6. Ut. 11. p.).
41. A tanárok kötelessége a növendékekkel - leendő bajtársaikkal, - közvetetlen módon érintkezni, jellemüket lelki és értelmi tulajdonságaikat megismerni és őket egyéniségük szerint vezetni. A tanár a növendék érzelmeit és magaviseletét leginkább saját példájával befolyásolhatja, jóindulattal és igazságossággal megnyeri a növendék bizalmát, biztosítja ragaszkodását és háláját. A tanár és parancsnok minden alkalommal törekedjék arra, hogy a növendék a társadalmi érintkezés formáit és szokásait, különösen a katonai illemet és erkölcsöt elsajátítsa. Nevelési tevékenységüknél a szülői befolyás közreműködését is használják fel, ha ez célszerűnek látszik, így pl. különösen a növendéknek tanulásra buzdítása végett.
42. Kívánatos, hogy-a tanárok egymás tanítási óráit látogassák. E látogatások nemcsak azért fontosak, mert egymás példája mindenkor okulást nyújt, hanem mert a növendékek erkölcsi fejlődésére is jótékonyan hat az, ha tanáraik működésében a szellemi közösséget, a bajtársias egyetértést látják.
A rokon tárgyak tanárai egymás oktatási tervezetéről és a használatos tankönyvekről tájékozódjanak, tartsanak egymással megfelelő érintkezést.
43. A tanár igyekezzék előadását élénkké és vonzóvá tenni.
E cél elérésére szolgál:
a tanár igaz, meleg érdeklődése tantárgya iránt;
a rendelkezésre álló összes szemléltető eszközök folytonos alkalmazása;
a növendék önérzetének - körültekintéssel - idejében való fölébresztése és fokozása, valamint öntevékenységének életre keltése.
44. Öntevékenység nélkül nincs gyakorlatias tudás és csak az önszerezte képesség kölcsönzi kinek-kinek saját erejében való önhittségtől és felfuvalkodástól mentes bizalmát, mely az igazi katonás jellemnek egyik legszebb vonása.
45. A tanár kifogyhatatlan türelemmel. törekedjék céljának elérésére.
A tanár tekintélyének legveszedelmesebb ellensége a fellobbanó heveskedés, mely könnyen pillanatnyi igazságtalanság elkövetésére bírhatja és különösen veszedelmes akkor, ha ezt gyors átmenettel elnéző engedékenység követi.
A semmi körülmények között meg nem rendíthető nyugodtság és határozottság az egyesekre való hatása folytán növeli a tanár személyes befolyásának hatalmát valamennyi növendékre is.
Minél nyugodtabb, minél biztosabb a tanár magatartása, annál inkább irányul a növendékek figyelme a tanítás anyagára. Helyes tapintattal megválasztott tréfa az oktatás komolyságát általában nem veszélyezteti, sőt a tanár és növendék érintkezését közvetetlenebbé teszi és a kifáradást is mérsékli.
A tanár önuralmában nyilvánul meg azon magasabb fokú értelmi és lelki műveltség, mely a tanár hatásos befolyását a fiatalságra leginkább biztosítja, mert az önuralom minden körülmények közt jóindulatú igazságosság szerinti cselekvésre vezet.
Igazságosság áradjon ki a növendéktől való követelményekből, a bánásmódból és a növendék tevékenységének megbírálásából is egyaránt. Az ily igazságosság pedig olyan föltétel, melyet a nevelő oktatás sohasem nélkülözhet.
46. Azon erény, melyet a tanár nemcsak a növendékkel, hanem önmagával is gyakoroltasson, az a pontosság.
A tanóra pontos megtartása nemcsak a növendéknek, hanem a tanárnak is kötelessége, idejében kezdje meg, de pontosan is fejezze be. Semmi szín alatt se szabad azt a hiedelmet kelteni mintha a tanulás nem volna minden vonatkozásával együtt a nevelés legfontosabb tényezője. Ezért tehát nem szabad az oktatási időt szolgálati ügyeknek irodában vagy kihallgatásnál való elintézése miatt megrövidíteni. Hanyag növendék az ilyen alkalmat arra használja fel, hogy szolgálati elfoglaltság címén az előadásról elmaradjon.
Ha valamely. vizsga időpontja megállapíttatott, akkor azt a fegyelem érdekében meg is kell tartani.
47. A növendéket a tanár arra is oktassa, hogy egyáltalában mikét tanuljon (ismételjen). Ha elmulasztjuk a növendéknek a tanulás módját megmagyarázni, vagyis azt, hogy a tanítás anyagát miként fogj fel, miként értse meg, és hogy dolgozza fel, akkor nagyon is gyakran megtörténik, hogy a növendék, helytelenül használja fel erejét, azt egészen téves irányban meríti ki és fáradozása hasztalan, mert nincs kedvező eredménye.
Kevésbé tehetséges, vagy kevesebb előképzettséggel bíró növendékeket a tanulásnál lehetőleg segíteni (35. pont), a hanyagokat pedig szünet nélkül munkára kell szorítani.
48. A gyakorlatias tantárgyak oktatása, mely gyakran a terepen is tartandó, legyen nevelő hatású, tervszerű és az iskolai szokásoknak megfelelő; jól meggondolt tervezetre támaszkodva a szabályzatok és utasítások határozványai szerint történjék.
Mindenféle gyakorlatias iskolázásnak alapelve az, hogy a elméletet a gyakorlattal, a magyarázatot a példával és annak utánoztatásával összekapcsoljuk. Főleg a legszükségesebb és legfontosabb testgyakorlatoknál kell ismételgetés által lehető nagy ügyességre törekedni.
49. Az egyszerű életmódra való nevelést különös figyelemben részesítsük. A növendéket kényszerítsük arra, hogy a pénzt aggodalmas pontossággal kezelje, és hogy fegyverét, ruháját, a tan- és hálótermeket rendben tartsa; rendetlenség és tékozlási hajlam rokon tulajdonságok. Minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni arra, hogy a növendék előtt az erkölcsös élet útjait méltassuk és megvilágítsuk.
A szilárd erkölcsi alapon épült kötelességtudás és becsületérzés mellőzhetetlen feltétele a bátorságnak, a nélkülözés meg veszély közepett való helytállásnak, ezen legértékesebb katonai erényeknek. Minden tanárnak legfőbb kötelessége, hogy a nevelés céljának elérésére elméletileg magyarázat, - gyakorlatilag példaadás - parancs és tilalom, dicséret és dorgálás, jutalom és büntetés által törekedjék. A megszokásban gyökeredző következetes helyes viselkedés és magatartás, a követelés, befolyás és gyakorlat vezet ezen célhoz. Következetesség legyen még a jelentéktelennek tetsző dolgokban is, például abban, miképp üljön a növendék, mikor álljon fel, hogyan használja és óvja a tanítási eszközöket és írószereit, hogyan írja feladatait stb. Mindez fokozza az iskolai rendet és fegyelmet. De csupán minden tanár megegyező eljárása biztosíthatja a jó fegyelmezés eredményét: hogy szoktatással elejét. lehessen venni a rendetlenségnek és ne kelljen folyton büntetéshez folyamodni.
50. Á növendéknek kényelemre való hajlandóságát, mely minden korban előfordul, csakis a tanár állandó befolyása győzheti le. Még az érettebbnek látszó növendékekben sem szabad föltétlenül megbízni. De őrizkedni kell attól, hogy nyíltan kimutatott bizalmatlansággal a jó elemek kötelességérzetét sértsük, vagy pedig, hogy szükségtelen gyámkodással a határozatlanságot növeljük.
51. A növendéktől követeljük meg, hogy mindenkor igazat mondjon. Hazudozás az ifjúkorral járó hiba, mely, ellen a tanár nevelői minőségében teljes erővel ugyan, de mégis a növendék egyéniségét tekintő óvatossággal küzdjön (1. pont).
52. A növendék engedelmességre való nevelése a leglényegesebb föltétele jövendő hivatásos működése sikerének. Aki engedelmeskedni meg nem tanult, az parancsolni se tud majd.
A növendékek engedelmessége ne a büntetéstől való félelemből, hanem kötelességtudásból és az engedelmesség szükséges voltának fölismeréséből eredjen. A hanyagságot, bármily csekély is az, nem szabad tűrni, vagy mentegetni azon ürüggyel, hogy az „kisebb” mulasztás, merthiszen ez nem is létezik. Ha azt akarjuk, hogy a növendék a parancsot pontosan teljesítse, akkor szükséges, hogy annak végrehajtható voltát közlés előtt gondosan. megfontoljuk, nehogy helytelen parancsolással a növendéket felületességre szoktassuk.
A növendék semmi következetlenséget ne tapasztaljon abban, amit tőle követelünk. A tanárnak a növendékekkel. szemben alkalmazott egyenlőtlen bánásmódja mindenkor káros hatású.
53. Ha kihágás fordul elő, akkor a tanár puhatolja ki, vajon az az ifjúkorral járó könnyelműségből, vagy pedig rosszakaratból származik-e. Annak, aki a fiatalságot helyesen megítélni és vezetni akarja, kell, hogy, a fiatalság álláspontjára tudjon helyezkedni.
Ha azt akarjuk, hogy a honvéd nevelőintézet a szülői házat pótolja, akkor tanár szálljon le emelvényéről, és mint jóakaró barát érintkezzen a növendékekkel De ez nem történhetik csupán a tanteremben, szobavizsga, vagy kihallgatás alkalmával, hanem a növendéket szabad időben is egyszer-máskor szólítsa meg.
54. A növendékeknek egymás közötti bajtársias viselkedése, valamint a tanáraikkal és nevelőikkel való társadalmi érintkezés sikeresen előmozdítható megfelelően irányított bajtársias összejövetelek vagy ünnepségek által. ‘Törekedni kell arra, hogy az ilyen alkalmakkor a növendékek által előadott ének vagy szavalat üdvös hatású legyen és a jó ízlés bizonyos határát túl ne lépje.
55. Olyan tantárgyaknál, melyeknél ez célszerű, a tanár személyes buzgólkodásán kívül a; tanítás célját azáltal is iparkodjon elérni, hogy tehetséges növendékeket a gyengébbek segítségére oktatóul rendel. Erre a célra főképpen önként jelentkező, kétségtelenül tehetséges növendékeket válasszon ki és mindegyikhez egy-egy gyengébb tehetségű bajtársat osszon be. Így aztán a tehetségesebb növendéknek nevelő tevékenysége is érvényesülhet a támogatandóval szemben (8. pont).
56. Ezen oktatókat kiválóan eredményes munkálkodás esetén meg kell dicsérni és megbírálásuknál tevékenységüket különösen méltányolni kell, nemcsak azért, mert az oktatás sikerét előmozdítják, hanem, mert egyúttal bajtársias érzésükről is tanúskodnak.
Általában a bajtársisságról, valamint a közszellem- és egyetértésről való gondoskodás az iskolának legjelentősebb nevelő eszközei közé tartozik.
Az együvé tartozás érzéseiből sarjadnak a legmagasztosabb katonai erények: király és haza iránti önfeláldozó ragaszkodás, szíves kötelességteljesítés és felebaráti szeretet.
57. A tanár szaktudását állandóan bővítse és a szakművekről áttekintést szerezzen. Szaktudományának fejlődését kísérje figyelemmel és a már megállapodott új vívmányokat a tanítás alkalmával lehetőség szerint értékesítse.
58. A honvéd nevelő- és képzőintézetek számára a honvédelmi minisztérium által előírt könyvek és tanítási segédleteken kívül mást használni nem szabad.
59. Sokszorosított és más hasonló tanítási segédeszközök használatát az intézet parancsnoka engedélyezheti.
60. Az előírt tankönyvek a tananyagot részben olyan módon feldolgozva tartalmazzák, hogy a tartalom a megállapított tanítási cél és olvasmányi anyag mértékét meghaladja. A szaktanárnak a dolga tehát•hogy a helyes mérteket megállapítsa, és hogy a magyarázat anyagának terjedelmét ehhez szabja.
61 A szaktanár indítványára valamely intézet tanári kara tankönyveknek vagy segédleteknek rendszeresítését javasolhatja, de a javasló tanárnak meg kell okolnia, hogy az újonnan rendszeresítendő könyv vagy tanítási eszköz az előbbivel szemben tudományos és nevelési tekintetben határozott haladást jelent.
62. Az olvasmányok tervszerű megválasztásával[2] a nevelő oktatásnál szerzett tudást kiegészítjük, bővítjük, az általuk ébresztett hazafias és katonás érzéseket fejlesztjük és megszilárdítjuk. Ezért úgy a parancsnok, mint a tanári kar különös figyelmet szenteljen az ifjúsági könyvtár berendezésére, fejlesztésére és kezelésére, aminél ne a művek nagyszáma a fődolog, hanem azok belső értéke.
A könyvek megválasztásánál a tantárgyakra, a növendékek életkorára és értelmi fejlettségére legyünk tekintettel. Csakis a nyelv és irály szempontjából kifogástalan művekre tartsunk számot.
63. Egyes felsőbb osztályú növendékeknek igen különböző tudományos hajlamait is ki kell elégíteni. Emellett gondoskodni kell arról, hogy olyan tehetséges növendékek kívánságait is kielégíthessük, akik valamely kedves szakmájuknak az iskola céljain túlhaladó bővítését és mélyítését óhajtják.
64. Az ifjúsági könyvtár használatát mindenféle módon támogatni kell.
Az olvasószoba közvetlen a könyvtár mellet legyen és meghatározott órákban hetenként többször álljon a növendékek rendelkezésére. A könyveket a könyvtárhoz beosztott megbízható és erélyes altiszt adja ki az egyes évfolyamok számára szakok szerint külön készített könyvjegyzékek alapján, melyek mindenkor a növendéke rendelkezésére álljanak. Egyes gyakran igényelt művek csak az olvasószobában használhatók, a többiek a növendékeknek hosszabb időre is kölcsönözhetők. Szórakoztató folyóiratokat az üdülőben kell tartani. Az olvasószobában hangos beszéd tilos.
A tanárok az ifjúsági könyvtárból nem kölcsönözhetnek könyvet.
65. Támogatni kell az olyan újságoknak és folyóiratoknak olvasását, melyeknek kifogástalan volta kétségtelen. (Az ilyen lapokat a növendékek saját költségükön is megrendelhetik.) Fontosabb napi eseményekről vagy világraszóló dolgokról a növendékek tájékozva legyenek; egyes alkalmasnak mutatkozó eseményeket vagy cikkeket a tanárok külön megtárgyalásra felhasználhatnak. Általában minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy a növendékeknek az iskolai nevelés folytán korlátok közé szorított látókörét tágítsuk.
66. De a nevelés befolyásának nem szabad csupán az alkalmas könyvek kiválasztására szorítkoznia. A növendék ne túlsokat, hanem inkább állandóan figyelmesen olvasson és szokjon ahhoz, hogy az olvasmánynak lényeges tartalma fölött gondolkozzon, azt röviden elmondani tudja és képes legyen annak megbírálására is.
Ajánlatos, hogy a tanárok megismerjék azokat a benyomásokat, melyeket a növendékek olvasmányaikból szereztek, hogy szükség esetén helyesbítő befolyást gyakorolhassanak.
67. Ez különösen a növendékek beszéd- és előadó-gyakorlatai alkalmával könnyen lehetséges. Ilyen előadás tartható a tanórák alatt vagy esetleg közvetlenül valamely közös étkezés előtt az intézet összes növendékeinek. Erre a feladatra elsősorban a legmagasabb évfolyam növendékei alkalmazandók. Az előadás anyagát a szaktanárral együttesen kell megválasztani, aki a növendéket a szükséges segédeszközök megszerzésénél is támogatja. A kijelölt növendék azután az előadásra önállóan készül. Az előadást szabadon kell tartani. Az előadás tervezetének kívülről való megtanulása ésszerűtlen, ha éppen a szabad, folyékony kifejezést akarjuk iskolázni. Az előadás általában véve csak 10—15 percig tartson.
68. A gyűjtemények (múzeum, kiállítás) megtekintését is ilyen értelemben kell támogatni. A növendékeket az ilyen alkalomra előző megtárgyalás által elő kell készíteni. A nyert benyomásokról és azok hasznosságáról a rákövetkező tanórákon meg kell győződni.
Gondoskodni kell arról is, hogy a növendékek üdvös hatású színházi előadásokat láthassanak. Ügyelni kell azonban arra, hogy lelki világukat megmételyező benyomásoktól megóvassanak.
Az iskola feladata az erkölcsi és értelmi képzés mellett a szépérzék fejlesztése is. Az esztétikai képzés pontos
szemléletre és megkülönböztetésre szoktat s gyönyörködtetve tanít a
legfontosabbra: a dolgok lényeges és jellemző vonásainak felismerésére.
A történet tanára figyelemmel legyen a művészetekre és alkotásaikra a fejlődő emberi és nemzeti élettel való eszmei, tárgyi és alaki kapcsolatuk szempontjából.
Az irodalmi tanítás körében pedig a remekműveknek egyszerű és világos esztétikai méltatása talál helyet, amelynek mindenkor a bemutatott műtárgy lehetőleg pontos leírásán kell alapulnia. - A rajzoktatás feladata a formaérzék és a vele kapcsolatos kézügyesség fejlesztése és állandó gyakorlása.
Ez egy erre a célra munkálkodó, egymást kiegészítő és támogató három tényezőn kívül a művészeti képzésnek más tárgyak körében is érvényesülnie kell. Így különösen a földrajzi tanítás legyen mindig figyelemmel szemléltető képeiben a művészi értékre és mozzanatra.
Az iskola tegye lehetővé a tantermek és az intézet közös helyiségeinek falain az építészet, festészet és szobrászat remekművei jó másolatainak állandó szemléletét, mert csak ennek csöndes, mély és értékes befolyására építhet azután a tanár magyarázó eljárásával biztosan.
69. A parancsnok az
oktatásnak minden tekintetben vezetője és a tanterv végrehajtásáért teljes mértékben felelős.
70. A növendékek erkölcsös neveléséről, nevezetesen az igazi katonás gondolkozásmód fejlesztéséről különösen gondoskodjon.
71. A tanárok tevékenységére felügyel.
Meggyőződik arról, hogy a tanári kar mindegyik tagja alkalmas-e állására és hogy az élőadásokra és vizsgákra, valamint a növendékek megbírálására vonatkozó határozványokat megtartják-e.
Amikor csak szükségesnek véli, az előadásokon és vizsgákon jelenjék meg.
72. A nevelőoktatásra vonatkozó eljárás egységességét és összhangját, valamint az összes tanítási tényezők tervszerű együttműködését á tanári gyűlések szolgálják.
Ezek mindig a parancsnok elnökletével az iskolai évben havonta legalább egyszer tartandók Az öt tanári tanácskozás (40. pont) a havi tanári gyűléssel együtt tartható. A tanári karnak mindegyik tanácskozásáról jegyzőkönyvet kell készíteni, mely a következőket tartalmazza:
1. Az érkezett parancsok és rendeletek közlése és egyúttal megtárgyalása.
2. Az elmúlt és a következő hónap munkanaplójának megtárgyalása (7., 24., 30., 35. pont). A szaktanárok erre vonatkozó megjegyzései.
3. A parancsnok rendelkezései.
4.. Általános vonatkozású ügyek tárgyalása.
5. A növendékek tanulmányi eredményének tárgyalása évfolyamonként. (osztályonként). (40. pont.)
6. Határozat ennek eseteges következményeire nézve (40. pont).
7. A szaktanárok javaslatai.
A jegyzőkönyvet valamennyi résztvevő aláírja.
73. A parancsnok a növendékek tevékenységének igazságos megbírálásáról gyakran, nemcsak szóbeli vizsgák alkalmával, győződjék meg, hanem belátása szerint terjesztesse elő az írásbeli és rajzbeli dolgozatokat is és azokat bírálja meg az adott kérdés, felelet, a megbírálás gondossága, az osztályozás és egyéb alaki kezelés tekintetében.
74. A parancsnok ügyeljen arra; hogy egyrészt kíméletesség és engedékenység által egy tanár se idézze elő a növendékek előtt tantárgyának értéktelenedését és lebecsülését, másrészt azonban egy tanár se kívánja a növendékektől, hogy egyedül csak az ő tantárgyát tartsák fontosnak (3. pont).
75. A parancsnok a gyakorlatias oktatásra és a katonai gyakorlatra is a szükséges gondot fordítsa és befolyását érvényesítse arra nézve, hogy azok az intézet céljának megfelelően hajtassanak végre.
76. A parancsnok kötelessége főképpen az is, hogy a tanítási és tanulási segédletek felhasználásáról, karbantartásáról és pótlásáról, különösen pedig a könyvtárról, valamint a testedzés gyakorlásáról gondoskodjék.
77. Minden külsőségre vonatkozó rendelkezés, a tanterv részletezése, a tantárgyak kapcsolatos beosztása, célszerű órarend, mind csak alapját veti meg az iskolai életnek, amelynek igazi feladata, hogy főleg az oktatás eszközeivel erkölcsös irányban nevelje növendékeit. Az erkölcsi nevelés pedig csak akkor lehet eredményes, ha a tanárok azonos cél érdekében munkálkodva ellentétes hatású eszközök alkalmazását kerülik. Szükséges tehát, hogy valamely módszer szerinti tanítás ügyében is lehetőleg megegyező neveléstani meggyőződés alakuljon minden egyes tanári testület kebelében. A tanári gyűlések alkalmas eszközül szolgálnak ilyen közösség létesítésére. A tanári gyűlésnek (tanári tanácskozásnak) esetleges ellentétes javaslatait és határozatait megfelelő módon a parancsnok egyenlítse ki. Kötelessége mindent elkövetni arra nézve, hogy a tanári kar fáradozásának az intézet föladata szerinti teljesen megfelelő egységes eredménye legyen.
1.
melléklet Minta
M. kir. ……………………………………..
A
………….évfolyam munkanaplója.
|
Tantárgy |
19
havi tanítási anyag |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az
iskolaparancsnok aláírása
Papíralak: irodai nagy ív
2.
melléklet. Minta
M.
kir. honvéd főreáliskola Sopron II.
a. osztály.
Osztálykönyv.
1918-19
|
Kelt |
Létszám |
Hiányzók és az ezekre vonatkozó
megjegyzések |
A jelen-levők száma |
A tanítás |
A tanár aláírása |
||
|
ideje |
tárgya |
anyaga |
|||||
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
|
Szept.
3. |
23 |
Balogh
Pál korházban |
21 |
715-805 |
Német |
Haladók:
beszélgető gyakorlat a szabadságon töltött időről. |
Horváth
szds. |
|
Keresztes
J. még nem vonult be |
|
Kezdők
ugyan az. |
Balogh
szds. |
||||
|
|
|
815-905 |
Földrajz |
Tájékoztatás
a II. évfolyambeli tanítási anyagról. Európa
fekvése. |
Sárkány
fhdgy. |
||
|
Keresztes
J. bevonult |
22 |
915-1005 |
Természettan |
A
természettan tárgya, feladata |
Peterdy
szds. |
||
|
|
|
|
|
|
|
||
Papíralak: irodai nagy ív.
3.
melléklet Minta
M. kir. ……………………................
…………osztály
A tanítás éve: 19…….
A tanítás tárgya:…………………….
Kézilajstrom
|
Folyó
sz. |
Név |
A vizsga neme |
IX. |
X. |
XI. |
XII. |
I.. |
II. |
Félévi
zárlat |
III. |
IV. |
V. |
VI. |
Évi |
Megjegyzés |
|
|
|
szóbeli |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
írásbeli |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||||
|
|
|
szóbeli |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
írásbeli |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||||
|
|
|
szóbeli |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
írásbeli |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Papíralak:
irodai nagy ív.
[2] Neményi Imre: Ifjúsági könyvtárak és ifjúsági olvasmányok a nevelés szolgálatában – Budapest. 1902.
Szemák István: Ifjúsági könyvtárjegyzék – Budapest. 1912.