A MI HADSEREGÜNK című 1889-ben, BUDAPEST-en, a FRANKLIN TÁRSASÁG gondozásában megjelent könyv 527 – 573. oldalai. Az eredeti a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum Könyvtárában található.

A KATONAI NEVELŐ ÉS KÉPZŐ INTÉZETEK

Mária Terézia újonnan felállított bécsi szobrának egyik oldalán domborműben «a háború», vagyis a nagy császárné-királynőnek ama tevékenysége van symbolikusan ábrázolva, melyet az akkori «birodalom» védképességének emelésére kifejtett. És e domborműnek hátterében ott díszlik a bécsujhelyi katonaakadémia. A szemlélőnek mindjárt eszébe jut, hogy e kiváló katonai intézetet Mária Terézia alapította. De egyúttal új életre kelnek férfi lelkében az emlékek mindarról, a mit gyermekkorában a nagy királynőről hallott és olvasott: az alapítónő sűrű látogatásai az ő akadémiájában, — a levél, melyet az uralkodónő az akadémiában a fiatal Vukassovichnak tollba mondott atyja számára, — az a másik levél, melyet egy Hartwig nevű növendéknek édes anyja, szorult helyzetében halálos ágyáról a császárné-királynőhöz intézett, melyben növendékfia számára Mária Terézi anyai kegyelmét kéri, mely levelet aztán a nemesszívű uralkodónő 1775-ik évi augusztus 3-ikán oly meghagyással küldött a növendékhez, hogy azt «könnyelmű életmódjának ellenmérgéül» mindig magánál hordja; — mind e képek fölelevenedve vonulnak el a szemlélő képzelme előtt, ha az akadémia és alapítónőjének képét közel egymás mellett látja.

A nemes vonású relief azonban arra is emlékeztethet bennünket, hogy a monarchiában a katonai nevelés és képezés általában Mária Teréziának és nemeslelkű fiának, II. Józsefnek köszöni lételét. E nagylelkű uralkodónő, országainak javát szívén hordva, már akkor fölismerte, hogy az állam ereje a hadseregben, a hadsereg értéke pedig a tisztikar szellemében rejlik. Az államférfihoz méltó eme meggyőződéshez csatlakozott még a nőnek és anyának amaz óhaja, hogy az érdemes tisztek és katonák fiainak neveléséről és ellátásáról gondoskodjék. Az uralkodói bölcsesség és az anyai érzület együttesen megvalósította czélzatát a katonai nevelő és képző intézetek létesítése által. Ez intézetek hivatva lőnek, hogy az ifjúság közköltségen derék katonákká neveltessék, az érdemes, de vagyontalan szülők pedig fiaik jövőjére vonatkozó gondjaiktól megszabadíttassanak. Az ily intézetekből a tisztikarnak oly sarjadéka várható, mely egyrészről jövő hivatására szakszerűen kiképezve, másrészről több éven át az állam jótéteményét élvezve, biztos reményt nyújtott arra, hogy hazaszeretet és hálából az uralkodóház iránt hűséggel viseltetik és szolgálata által busás kamattal fizeti vissza azon összegeket, melyeket az állam ráfordított. A császárné-királynő maga bőkezűen adakozott kedvencz tervének megvalósítására, melyet nem sokára érdemes tisztek leányaira is kiterjesztett. Ezeket «az erkölcsösség előmozdítóivá és jövendő nevelőivé» akarta kiképezni. Kifogyhatatlan volt a növendékek, a tanárok és nevelőik buzdításában és az utóbbiakat személyesen nem egy becses figyelmeztetéssel irányította, valamint minden méltányos kívánságaikat is teljesítette.

A jelenleg fennálló katonaképző és nevelő intézetek közül a «katonaakadémia Bécsújhelyben» és a «tiszti leánynevelő intézet Hernalsban» közvetlenül Mária Teréziának alkotásai. A katonai alreáliskolák Kőszegen, Kassán, Kismartonban és St.-Pöltenben, valamint a katonai főreáliskola Mährisch-Weisskirchenben újabb alkotások, de létesítésük ép úgy a bécsújhelyi akadémiára vezethető vissza, mint a soproni tiszti leánynevelő intézet a hernalsi hasonló intézetre. Ez intézetek az eredeti anyaintézetek hajtásai s csak akkor keletkezhettek, mikor az alapítványi helyek szüksége érezhetővé vált, mikor e szükség kielégítésére az állam és egyesek áldozatkészsége lehetőséget nyújtott és mikor fölismerték, hogy az intézetek bővítése legczélszerűbben a helyi különválasztás és különböző iskolafokozatok útján érhető el.

A műszaki katonaakadémia, melynek keletkezése még III-ik (VI.) Károly és Savoyai Jenő herczeg korabeli intézetekre vezetető vissza, Mária Teréziában szintén nagy pártfogót talált. A hadapródiskolák későbbi intézménye szintén a nagy császárné-királynő működésének gyümölcse, mert a bécsújhelyi «kadetház» mellett — így hívták eredetileg a mai akadémiát — az egyes ezredeknél a «hadapródok» intézményét ő létesítette. Még a legifjabb is a mai nevelőintézetek között, az 1877-ben alapított katonaárvaház Fischauban, nem egyéb, mint amaz ezred-fiárvaházak legújabb alakja, melyek szintén Mária Teréziának köszönhették lételüket. E fiárvaházak az évek hosszú során át nem egy változáson mennek át, de utóbb mégis mintául szolgáltak a legénységiz leányintézetek számára. Sőt ha e helyt még az 1872. óta újra megnyílt magyar honvédségi Ludovika akadémiát említjük, nem tagadható, hogy tulajdonképpen ez is egy Mária Teréziai alapítványból — a váczi nemes nevelőintézetből — eredt.

A tisztek magasabb vagy szaktudományos kiképzésére szolgáló intézeteknek szükségessége csak a hadügy növekvő fejlődése és az újabbkori hadtudomány megalapítása óta vált sürgősen érezhetővé. Így a hadiiskola, a magasabb tüzér- és hadmérnöktanfolyam, a katonai lovaglótanár-intézet, a törzstiszti tanfolyam és a hadbiztostanfolyam már újabbkori alkotások; de mindazáltal ezen intézetek is Mária Terézia nagyszabású és előrelátó kezdeményezésére vezethetők vissza, mert az ő általa letett alap nélkül nem lehetett volna a magasabb intézeteket létesíteni. Csak az első alapvető intézetek évszázados fennállása teremtette az eszméket, az erőket és férfiakat, kik a mai sokágú katonanevelő és képző intézeteket a tökély jelen fokára emelték. Azon férfiak között, kik ez újabb szellemi alkotások felépítésén erejüket megpróbálták, első helyen említést érdemel: Károly főherczeg, Hess tábornagy, Radetzky tábornagy, báró Scudier későbbi táborszernagy, ki mint vezérkari alezredes 1852-ben, tehát száz évvel a bécsújhelyi katonaakadémia alapítása után, a katonaképző intézetek reformjára nézve nagyszerű tervet terjesztett elő és a következő években meg is valósított; végül emlékezzünk meg a múlt évben elhalálozott Wurmb altábornagyról, ki 1874-től 1885-ig a közös hadügyminisztériumban a katonaiskola-ügy élén állott és annak legújabb reformálása folytán maradandó érdemeket szerzett.

A KATONAAKADÉMIÁK.

A katonaképző és nevelő intézetek között a legrégibbek, de egyszersmind legfontosabbak a katonaakadémiák. Ezek vannak hivatva, hogy a hadsereg harczászati és műszaki fegyvernemei számára nagyszámú oly tudományos műveltségű és szakképzett tiszteket neveljenek, kik nehány évi gyakorló csapatszolgálat után a hadiiskola vagy a magasabb szaktanfolyamok sikeres hallgatására képesítve legyenek. A bécsújhelyi katonaakadémia évenként mintegy száz növendékét hadnagyi minőségben adja át a gyalogságnak, a vadászoknak és a lovasságnak; a műszaki katonaakadémiából pedig évenként mintegy 30 tiszt lép be a tüzérséghez, és körülbelül 25 a hadmérnökséghez, az utászezredhez, valamint a vasút- és távirdaezredhez.— Mind a két akadémia sarjadékát vagy a mährisch-weisskircheni katonai főreáliskolából vagy a polgári gymnasiumok és főreáliskolák végzett hallgatóiból nyeri. A fölvett növendékek emez előképzettsége lehetségessé teszi, hogy a katonaakadémiák tanterve első sorban a katonai szakképzést, a humanistikus műveltségi tárgyakat pedig csak oly mértékben vehesse figyelembe, a mennyiben az egyes katonai szakismereteknél gyakorlati alkalmazást nyernek. Lényegében mind a két akadémia tanterve egyenlő; a különbség csak abban áll, hogy a műszaki akadémia tüzérosztályában a fegyvertan, a hadmérnökosztályban az építészet, mindkét osztályban pedig az erődítészet és várharcz nagyobb terjedelemben és behatóbban taníttatik, mint Bécsujbelyen.

Mind a két akadémia Mária Terézia korának szüleményei. De bizonyos, hogy a dicső uralkodónőnek kedvencz intézete a bécsújhelyi akadémia volt, mely 1751-ben, mint kadetház alapíttatván, 1752-ben a bécsújhelyi fejedelmi várlakban megnyílt. Ez a kastély, mely a többször átalakított és kibővített intézetnek még ma is főalkatrésze, hajdan császári palota, a nagyszerű park pedig állatkert volt. Ez ősi kastély fokról fokra növekedni és fejlődni látta a bölcs uralkodónő alkotását. Az első alapítvány száz-száz növendékből álló két századról szólott. A növendékek legalább 14 éves korral vétettek föl, és több éven át, de nem évfolyamok szerinti osztályokban, minden lovagias ügyességben taníttattak és zászlóskadettá neveltettek. A sarjadék biztosítására egyidejűleg Bécsben egy «katonanövendék-iskolát» alapítottak, melybe a vagyontalan nemes katonatisztek gyermekeit 8-13 éves korukban vették be; ily hely száz gyermek számára való volt. Az itteni növendékeket 14 éves koruk után, «a mennyiben jó tulajdonságaik kipróbáltattak», a Bécsújhelyben megürülő helyekre tették át, «hogy ott a tábori hadiszolgálatban tökéletesen ügyessé képeztessenek». Már 1769-ben a bécsi és bécsújhelyi intézet Bécsújhelyen egyesíttetett és az így keletkezett új intézet a «Terézia katona- akadémia» elnevezést kapta. Az 1771. évi tanterv a növendékeket 6 osztályba, az 1775-dik évi már 11 osztályba osztályozta és az akadémia épületét kibővítették. 1780-ban az intézet egy zászlót kapott, melynek értékes szalagját maga a császárné-királynő hímezte. A növendékek ellátása oly bőséges volt, hogy alig különbözött az előkelő és jómódú családok életmódjától. II. József felséges anyjának kedvencz intézetére szintén nagy gondot fordított és 1786-ban alapítólevelet adott ki, mellyel az intézetbeli növendékek számát 400-ra emelte. E helyek közül 96-ot a rendek javaslata szerint töltöttek be, 304 hely pedig «oly tisztek fiai számára tartatott fenn, kik, mint főtisztek elöljáróik megelégedésére szolgáltak. E mellett első sorban árvák, másodsorban kiváló érdemes vagy oly szülők gyermekei veendők figyelembe, kik szolgálatukat oly országokban vagy vidéken teljesítették, hol gyermekeik taníttatására alkalmuk nem volt.». A fiuk fölvételére vonatkozó emez alapelvek még ma is érvényesek. II. József után előbb Károly főherczeg, majd János főherczeg vett tevékeny részt a bécsújhelyi akadémia fejlesztésén, mely mint hadseregünk tisztikarának legfontosabb intézete, a hadügy fejlődésével egyenlő lépést tartott. A jeles férfiak egész sorozata állt már mint igazgató az akadémia élén; de irányelvül mindegyik ama magvas szavakat követte, melyeket az alapító Mária Terézia az első alapítólevélben az első főigazgatóhoz, Daun tábornagyhoz intézett: « Csináljon belőlük derék tiszteket és becsületes férfiakat!»

Az által, hogy a fiuk még gyönge gyermekkorukban jutottak az intézetbe és érettebb ifjúkorukig gondosan ápoltatván, egységes szellemben neveltettek, az akadémia növendékei között a legszebb és legnemesebb családias élet fejlődött. Az ötvenes években a «hadiiskola» alapításával elvették ugyan az akadémia koronáját; a katonareáliskolák alapításával elvették tőle gyökereit, t.i. az oktatás legalsóbb elemeit: de az akadémia törzse ép erőben egészségben megmaradt és életképességéből mitsem veszített. Az intézetből kilépő akadémikusok, bármily változatosan fordult is később sorsuk, mindig testvéreknek, egy és ugyanazon család tagjainak tekintették egymást és sokszor hosszú évek, évtizedek múlva a monarchia minden részéből újra összegyűltek ifjúkori neveltetésük színhelyén, újra kicserélték érzelmeiket és újra megerősítették a nemes baráti és bajtársi köteléket, melynek első szálai gyermekkorukban fűződtek.

A terjedelmes parkot számos emlék díszíti, melyek ily viszontlátások alkalmából keletkeztek, melyek mind az összetartozandóság szellemét és a hálás ragaszkodást hirdetik, mellyel az akadémikusok az anyaintézet, a bölcs alapítónő, és az ifjúságot vezető jeles férfak iránt viseltetnek. Ha a parkba lépünk, az első emlék- szobor, mely szemünkbe tűnik, az alapító császárné-királynő szobra, melyet 1862-ben a virágággyal és szökőkúttal díszített terjedelmes Mária Terézia-téren állítottak fel. A szobor felállításának eszméjét 1859-ben az akadémia több egykori hallgatója, kik ekkor előkelő magas rangban állottak, kezdeményezte és a tetemes pénzösszeg, mely a Gasser János által mintázott szobor elkészítéséhez kellett, ugyancsak az intézet volt hallgatói között gyűlt össze. Fernkorn híres szobrász végezte a műszobor öntését, melyhez az ágyúfémet Ő Felsége adományozta és 1862. augusztus 31-én tartották a szobor ünnepélyes leleplezését, melyet, a mint felirata hirdeti «Hálás növendékek a katonaakadémia alapítónőjének» emeltek. A leleplezés ünnepélyén Ő Felsége, és az uralkodóház számos főherczege és főherczegnője volt jelen; legérdekesebb vendégek azonban az akadémia egykori növendékei voltak, kik közül ekkor 41 tábornok, 131 törzstiszt és 286 főtiszt sereglett össze a kegyeletes ünnepélyhez.

A Mária Terézia-emlék közelében áll a Kinsky-szobor. Kinsky egyike volt az intézet legjelesebb igazgatóinak, ki a bölcs alapítónő nemes szándékát legnemesebb irányban megvalósította. Szobrát szintén az intézet volt hallgatói emelték. A hálás kegyeletnek harmadik emléke a gyakorlótéren áll: ez a Dietrich-obelisk. Ehhez számítandó még a Rózsahegy emlékoszlopa, melyre azon évek és napok jegyeztetnek, melyeken Mária Terézia és trónutódai az akadémiát látogatásukkal megtisztelték. Végre 188o. május 23-ikán leplezték le azon emléket, melyet «a Neustadtiak az ellenség előtt elesett bajtársaiknak» emeltek Így tiszteli az újabb nemzedék az ugyanazon intézetben nevelkedett társait és így tett tanúságot arról, hogy a szellem, melyet az intézetben belé oltottak, az intézet falain kívül is tovább él. - Külsőségekben sok mindenféle megváltozott az akadémia alapítása óta; egy azonban száz év alatt is változatlan maradt az akadémiában nevelt ifjúság szíve és lelke.

A NÖVENDÉKEK BELÉPÉSE.

Évenként szeptember 18-án, az új tanév kezdetén vonulnak be az új növendékek, kik a morva-weisskircheni föreáliskolából az akadémiába röviden Bécsújhelyre — beosztattak; ugyanekkor a két «magasabb» osztály visszatért szabadságáról és a II. III. évfolyam méltóságába jutottak. Az I. évfolyamra, — az újonczokra — ráráillesztgetik a fényes egyenruhát a vörös gallérra az arany kitüntetéssel és mikor az eddigi «reáliskolás növendék» önelégedetten nézi magát, már úgy érzi, hogy ő «akadémikus». A régebbi évfolyamok, kik az új jövevényeket többnyire már a főreáliskolából ismerik, az új iskolatársakat barátságosan üdvözlik, mire újra kezdődik az a körfolyam, mely a hallgatót az alsóbb iskola legfelsőbb évfolyamából, a felsőbb iskola legalsóbb fokára helyezte. Pillanatra nehezen esik az új akadémikusnak, hogy elvesztette azon tekintélyt, melyet a reáliskola utolsó évfolyama neki fiatalabb iskolatársai fölött kölcsönzött; de csakhamar bő kárpótlást érez az általános megifjodásban és különösen ama büszke öntudatban, hogy ő immár «akademikus».

«Isten hozott Tóni! na, az szép tőled, hogy nem mentél «műszaki»-ba; itt legalább megint együtt vagyunk és újra folytathatjuk hűséges barátkozásunkat mint Weisskirchenben. Így szólítja meg egy harmadéves az újonnan érkezett Tónit, kezet nyújt neki, majd vállára téve mind a két kezét és szemébe nézve hűséges baráti hangon folytatja : «De ugyan csak megerősödtél a két év alatt, mióta nem láttuk egymást ; nini hisz már bajusz és szakáll pelyhedzik az orczádon! persze, hisz már i8 éves vagy és három év múlva, mint tiszt állasz a csapat előtt». — Még pedig lóháton — felel az új akadémikus — mert én huszár leszek! — «Akkor hát tudom, hogy mindenekelőtt szeretnéd látni a mi lovardánkat. Gyere velem, majd vezetlek, és mindjárt megmutatom az én paripámat.» És a két ifjú gyors lépéssel halad a kertből az udvarra, innen a kastély déli kapuján át az úgynevezett összekötő folyosóra.

«Látod, itt jobbra van az uszodánk; úgy-e jókora medencze. Ez pedig a tornaterem; gyere be és nézd meg, milyen magas és szép ez a terem, — kitűnő talaj, itt aztán lehet tánczolni. Télen a «szavaló és zeneestélyek» után itt néha éjfélig tánczolunk. ilyenkor a két vívóterem itt jobbra és balra, mint a tánczterem mellékhelyiségei, buffetté és dohányzó szobává változnak. Látod azt az üvegajtót, az már a lovarda előcsarnokába vezet; a folyosó jobbra az istállókhoz, balra a kórházhoz vezet. Erre egyenesen a szép lovardába jutunk.» Így cseveg a barátságos kalauz, Tóni nagy komolysággal figyelve hallgat és bámulva nézdegél; itt a váróteremben észreveszi a Károly főherczeg és Savoyai Jenő herczeg lovas szobrainak kicsinyített alakjait, a bécsi burgtér monumentális szobrainak arányos hű utánzatát. «Hát ezek a lovagszobrok hogy kerültek ide?» kérdi Tóni. «Ezeket maga a művész ajándékozta az akadémiának; a bécsi szoborminták hű gipszöntvényei.» — «Ez aztán szép! Ennél szebb díszítést egy lovarda számára nem is lehet képzelni; és még hozzá a födél pompás festményei.» — «Igazad van. Csakhogy ez a hely nem csak lovarda; sok szép ünnepélyt láttak már e falak. Ő Felsége születésenapján itt van a nagy ebéd, melyen az akadémiához tartozó minden tiszt és növendék résztvesz; itt tartják augusztus 18-án a felavatás és eskütettel ünnepélyét, ha ezt az időjárás kedvezőtlensége a szabadban nem engedi. E falak nem egy lélekemelő beszédet hallgattak már végig, melyet az előljárók a növendékekhez intéztek, és nem egy «Eljen! és Hoch» kiáltás visszhangja tört meg rajtuk, mely 100 szívből fakadt és 100 ajakról e1hangzott.» — «Igen, igen, de most vezess az istállóba» vágott közbe a lókedvelő Tóni; be is mentek és Tóni nem győzte műértő szemmel bámulva dicsérni az állatokat és a vezető kedvencz paripáját.

Az istállóból az istállófolyosón át a kertbe léptek. »Látod ez a Jánoskapu; ezen át az ember egyenest a városi parkba jut mely most, az egykori várművek helyén, az egész várost körűl veszi. Ezt itt hagyjuk el; ez a halotti kamra; erre tovább fal mentén az akadémia temetőjébe jutnánk. Gyerünk inkább balra a kis körsétányra, vagy a mint itt mondják, a kis «Touraliéba». És a megjelölt irányban haladva, a vezető pajtás folytatja: «Erre mennek a lövöldébe; hanem most fordulj hátra, akkor szépen láthatod a Kinsky szobrát, mert most épen a Kinsky-fasort keresztül lépjük.» — «Kinsky-szobor? Kinsky-fasor?» kérdi Tóni, «hát ezek mit jelentenek?» — «Hát, kedves barátom, Kinsky Ferencz József gróf altábornagy a bécsújhelyi akadémia első és legjelesebb parancsnokainak egyike volt; még 1779-ben, tehát még Mária Terézia életében, igazgató lett, és ő volt ki az akadémiát, mely eleinte nagyon is ellátó intézet volt, a szó legnemesebb értelmében képzőintézetté emelte. A növendékeknek valósággal atyjuk és ha kellett szigorú atyjuk is volt; a növendékek számára megnyitotta saját grófi házát és a grófnő, a ház úrnője, minden féle játékkal és szórakozásokkal gondoskodott a vendégek mulattatásáról, szóval mindvégig a vezetésére bízott ifjúságnak igaz barátja és pártfogója volt — — —». Ezzel az újra összekerült pajtások a főfasorba érkeztek, és mialatt Kinskyről még tovább társalogtak, az «esernyő»-höz, vagy az itteni elnevezés szerint, a «paraplui»-hez közeledtek. Ezzel útbaejtették az utásztót, melynél az akadémikusok minden évben hídverő és bürüépítő gyakorlatokat tartanak. A «paraplui» alatti kis dombra érve, kelet felé tekintenek a magyar határ felé, mely itt a Lajtha vize által van jelölve. «Látod, ott az előttünk elterülő síkságon volt 1246. junius 15-én az a véres csata, melyben Harczos Frigyes, az utolsó Babenbergi herczeg, a IV. Béla magyar királlyal küzdött viadalban elesett; a fal közelében a saroktól nehány lépésre, itt találta meg írnoka a csata után a herczeg holttestét, melyet aztán a kastély templomába szállítottak. Az épület, melyben a mi étkező, tan- és hálótermeink vannak, és mely nyilván az egész akadémiának legrégibb részét képviseli, általában történelmi nevezetességgel bír és szoros összefüggésben áll a Babenbergek és Habsburgok fejedelmi házával: VI. vagy erényes Lipót, I. Frigyes, VII. Lipót itt tartották székhelyüket; Harczos Frigyes 1211. június 15-én itt született és itt állt ravatala az előbb említett csata után, mielőtt Heiligenkreuzban örök nyugalomra tették. Habsburgi I. Rudolf 1277-ben itt időzött; és pedig még a régi Neustadti kastélyban, mely a 14-dik század közepén egy földrengés folytán romba dőlt és csak azután épült fel újra, midőn 1379-ben III. Lipót és III. Albert osztozkodása folytán Bécsújhely a Habsburgi herczegek osztrák ágától állandó székhellyé emeltetett. III. Frigyes császár 1444—1460-ig építtette a vártemplomot, mely még ma is igen jó karban van; I. Miksa, kinek hamvai a főoltár lépcsői alatt nyugosznak, e templomot becses üvegablakokkal díszítette. I. Ferdinand, ki a mohácsi csata után magyar király is lett, a szomorú események miatt, melyek trónraléptét Bécsújhelyen kisérték, nem szívesen tartózkodott e városban, de már II. Miksa megint itt tartotta udvarát és ennek unokája III. Miksa alapítványából szerezték 1617-ben a torony négy nagy harangját. II. Ferdinánd is szívesen időzött e városban. 1679-ben Lothringeni V. Károly, ugyanaz, ki 1683-ban Bécset a török ostrom alól felszabadította, itt ünnepelte menyegzőjét Eleonora Mária Josefa herczegnővel. VI. Károly, mint magyar király III. Károly, az állatkertben szeretett pisztrángot fogni és hagyományos monda szerint a gloriette-.ben, mely akkor ott hol ma a Rózsadomb van, a fasorok keresztező pontjában állott, tartotta volna Mária Terézia főherczegnő, a későbbi híres császárné-királynő és ez intézet alapítója, 1735-ben eljegyzését Ferencz István Lotharingi herczeggel, Lotharingi V. Károly birodalmi marsal unokájával — —».«Elég, elég» — szakította félbe Tóni, «mindezt egyszerre csak nem jegyezhetem meg; ezt apródonként többször kell elmondanod, vagy legjobb lesz, ha leírod, mert én is oly pontosan szeretném tudni, mint te. — «Igazad van. Minden neustadtinak tudnia kell, hogy mily nevezetes helyen él, éreznie kell, hogy itt minden rögnek történeti múltja az ifjúság becsvágyát emeli és a növendéket arra ösztönzi, hogy itt életét a hazaszeretetnek és kötelességérzetnek kell szentelnie; minden neustadti akadémikusnak tudnia kell, hogy a mi akadémiánknak történeti nevezetesség és szépség tekintetében nincsen párja az egész világon.» — Mialatt a pajtások így beszélgettek, a parapluitólmegint az intézet főépülete felé mentek és a Kerbach patak egyik ágához jutottak, melyet még Szép Frigyes ásatott. «Látod Tóni azt a követ?» — kezdé újra a magyarázó; «nézd meg jól. Alig nagyobb, mint egy jókora határkő, de igen nevezetes.» — «Látom, hogy császári koronával van díszítve», szól Tóni «és rá van vésve: J. II. 1784. június 29. Ez bizonyára II. Józsefre vonatkozik; tán itt volt e napon?» — «Nekünk azt mondták, hogy egy ízben nézve a növendékek labdajátékát maga is kedvet kapott labdázni és a labdát maga dobta. E kő állítólag azon pontot jelöli, a meddig a császár a labdát hajította. — Itt a bokron át megláthatod tornaterünket, mely köröskörül magas fákkal lévén szegélyezve, a nap hevétől óva van és mindig árnyas hűvös. Most még csak nehány lépést, és megint Mária Terézia szobra előtt állunk. A tér, mely ez előtt elterül, szentnek tekinthető, mert minden ünnepély, mely az akadémiában tartatik, itt a felséges alapítónő szemeláttára folyik le. A legszebbek egyikét nehány évvel ezelőtt 1880. május 23-án ünnepelték e helyen ekkor — t. i. épen 100 évvel az intézet első zászlójának fölszentelése után, melyet még Mária Teréz alapított - szentelték fel az intézet új zászlóját, melyet Ő Felsége Erzsébet császárné és királyné, mint zászlóanya becses szalaggal díszített.— Ha az időjárás megengedi, itt tartják évenként az úrnapi istentiszteletet és itt teszik le a felavatás ünnepén az esküt az újonnan kinevezett tisztek, kik ezzel jövő élethivatásuknak szentelik magukat. — —» Míg a pajtások a szobrot nézegették, a kert kapujába lépett a szolgálatban álló kürtös és recsegő kürtszóval »étkezőt» fújt. E jelre a növendékek minden oldalról összesereglettek és az ebédlőkbe gyülekeztek vacsorára. Tóni épen búcsút akar venni pajtásától, mikor ez még utolsó tanács képen utána szól. «El ne feledd, nézd meg az ebédlő falain a hadvezérek képeit. Ezeket is Kinsky parancsára festették és látták el életrajzi jegyzetekkel, hogy a növendékek e hősök mindennapi szemlélete mellett, azok életével is megismerkedjenek és példájuk követésére ösztönöztessenek. — Azzal ne törődjél, hogy a festmények már kissé kopottak és nem is a mai ízlés szerint készültek: vannak még e házban szebb festmények is. A parancsnok kihallgató termének előszobájában, a hajdani fejedelmek kihallgató termében, a tábornokok és Teréziarendi lovagok egész sorozatát láthatod; a két vizsgateremben ott díszlik Ő Felség jeles arczképe mellett, Károly és Albrecht főherczeg, Radetzki, Hess, Nugent, Windischgratz, Schlick stb. Látni való még az akadémia volt oly növendékeinek mellképe, kik később kiváló hírre, dicsőségre jutottak, mint: Kuhn táborszernagy mint, őrnagy, báró Fejérváry altábornagy magyar honvédelmi miniszter mint, vezérkari százados a Teréziarenddel, John altábornagy mint, 1866-ban Albrecht főherczegnek vezérkari főnöke Payer Gvula a bátor éjszaki sarkutazó stb. — Most pedig jóétvágyat és viszontlátásra holnap» «Viszontlátásra!»

A pajtások elváltak és mindegyik a maga osztályával a maga éttermébe ment. Tóni komolyan nézdegélt maga körül és kereste a hadvezérek képeit, melyekre pajtása figyelmeztette, míg egyik új pajtása szomszédságában meg nem szólalt: «Igaz, a park szép és nagyszerű, sokkal nagyobb, mint a főreáliskola és a kismartoni alreáliskola kertje, melyeket iskolai pályafutásom eddigi hét évében megismertem; de az épület amaz intézetek világos tágas palotáival a versenyt ki nem állja. Itt minden olyan komor, a lépcsők olyan keskenyek és meredekek, a folyosók szögletesek, minduntalan meg vannak szakítva; az ember olyan nehezen tájékozódik.» «A mi az akadémia új épületrészeit illeti» — veszi fel Tóni a társalgást — «ezek ugyan ép oly világosak, magasak és tágasak, mint a weisskircheni főreáliskola vagy az általad annyira dicsőített kismartoni alreáliskola épületei; a régi épületnek pedig épen a kora és ősisége nagyobb díszére szolgál, mint legmodernebb világosság és tágasság. Mert tudnod kell, hogy ez a régi ház —» és most Tóni melegiben elbeszélte mindazon dolgokat, melyeket az imént barátja elbeszéléséből futtában megjegyzett. Tóni bölcsességére nem csak a megszólított pajtása, hanem egész környezete, a meddig csak társalgó szava hallható, áhítattal fülelt, sőt még a vacsora után is ott fenn a tanteremben Tóninak folytatnia kellett legújabb ismereteinek előadását, mígnem a takarodó az elbeszélőt és a hallgatókat is a hálóterembe hívta és boldog álomba szenderítette. A most hallott történeti emlékek szájról szájra mindig nagyobb körre terjednek és nehánv nap múlva alig van egy új növendék, ki új otthonjának történelmi nevezetességeit nem ismerné.

A FELAVATÁS.

Alig van más napja az esztendőnek, mely után több ifjú epedő szívvel, türelmetlenebbül vágyakodnék, mint augusztus 18-ika, Ő Felsége születésnapja és egyszersmind a katonaakadémiák és hadapródiskolák növendékeinek felavatási napja.

Különösen az akadémikusok várják e napot epedve, türelmetlenül. Mert az ifjú, ki 10—11 éves gyermekkorában lépett a katonai alreáliskolába, hogy végre 20—21 éves korában, tehát 10 évi szakadatlan tanulás után, mint tiszt léphessen a hadseregbe; az ifjú, ki évről évre látja öregebb pajtásait, a mint a várva várt czélhoz jutnak: az legtürelmetlenebbül számlálja az éveket, majd a hónapokat és napokat, melyek őt azon életpálya fényövezeti kiindulópontjától elválasztják, melyre őt és bajtársait buzgó tanára és nevelői előkészítették. Ha az ifjú még meggondolja, hogy hosszas fáradozásának jutalmát ép az napon kapja meg, melyet egész addigi pályafutásában, mint Ő Felsége születésenapját az év legnagyobb ünnepnapjának ismert; ha elgondolja, hogy e napon a sok jó baráttól és bajtárstól a szélrózsa minden iránya felé el kell válnia a nélkül hogy tudhatná, lesz e még, hol és mikoi viszontlátása; ha eszébe jut, hogy a szeretett tanároktól, az atyai nevelőktől ép akkor kell búcsút vennie, mikor az élet komoly küzdterére lépve, tapasztalt tanácsaikra talán legnagyobb szükség volna: akkor bizony e nagy napon annyi öröm és bánat, annyi nyomasztó és lelkesítő érzelmek torlódnak össze az ifjú szívében hogy csaknem fölötte soknak látszik.

Igazán sok egy napra. Azért már a nagy nap előestéje is a holnapi ünnepély előkészítésének van szentelve; és különben is van bőséges alkalom, mely a feszült várakozást már jóval aug. 18-dik előtt felcsigázza. Már hetekkel előbb megkérdezgetik a növendékeket, hogy ki mely csapattesthez, ezredhez vagy zászlóaljhoz akar jutni. Ezt csak a közös hadügyminiszter engedheti meg, és néha egyes ily óhajok nem is teljesíthetők. Oh mily soká tart míg a hadügyminiszter ebbeli elhatározása leérkezik! Pedig de jó volna már tudni, hogy mely ezredhez tartozunk, mely városba jutunk, és — a mi a legfontosabb — milyen színű hajtókát viselünk? Oh, ha már előre meg lehetne rendelni a csinos egyenruhát, hogy éjnek idején a takarodó után, a hálóterem homályos világítása mellett a kis tükör elé lehetne lépni és felpróbálni, hogy áll. — Végre megérkezett a beosztás. A szabó már mértéket vett. Oh ezek a mesteremberek! milyen lassan dolgoznak már harmadnapja, és mégsem kész! Addig legalább ki lehet válogatni a kardot és a sapkát; csakhogy ezeket a próba után újra be kell szolgáltatni. Oh jaj, most meg vissza kell menni a tanterembe, és végig kell hallgatni a harcz- és lőgyakorlatokra vonatkozó intézkedéseket, vagy más rendelkezéseket, melyek minduntalan emlékeztetik, hogy: még mindig növendék. A felavatás előtt a növendékek többféle gyakorló utazásokat tesznek. Az utazás állomásain az elszállásolásnál még mindig nem adják meg nekik a külön szobát és még mindig nem részesülnek azon elbánásban, melyet az illetékszabályzat csak tiszteknek biztosít. Ott hálnak a vendéglő nagy vendégszobájában csoportosan szalmazsákokon a földön, a jövő — ismeretlen nagyjai. Még utolsó napjaik is arra emlékeztetik, mekkora nagy lépést tesznek, midőn aug. 18-án a növendék, mint tiszt lép a hadseregbe; és a dohos szoba kemény szalmaágyán édesen alszanak, mert aug. 18-ról álmodnak, képzelmük előtt világhódító hőstettek képei vonulnak el és a kardcsörtetés csábító hangjai fülüknek a legszebb altató zene.

Végre valahára Felvirradt a felavatás előtti nap — augusztus 17-dike. A várva várt Rendeleti Közlöny, melyben a fiatal tisztek aug. 18-diki ranggal kineveztettek, dél tájban megjelent. Mindenki maga saját szemeivel akarja látni nevét. Csakugyan, itt van — nyomtatva! és mellette — csakugyan — a csapattest, melyet választott vala. A tantermek az «ifjurak» elől bezárultak. Még nyitva állnak a vizsgatermek, de nem a vizsgálatra, hanem az <újdonsült tisztek» ruházatának kiállítására. Hosszú fehér abrosszal leterített asztalokon szép rendben vannak az egyes tisztek egyenruházati és fölszerelési czikkei és minden csoport mellett egy táblácskára fel van írva azon «hadnagy úrnak» neve, kié ez a csizma, sapka, nyakravaló, kesztyű, kard, tábori öv, tölténytáska stb. Egy-egy csinos kofferben be van málházva a fehérruha, egy evőkészlet csinos dobozban és egy új bőrtáska, melyet egykor a tisztiszolga fog vállain hordani. Örömsugárzó arczczal öleli fel ki-ki drága kincseit és siet velük a közeli hálóterembe, hol a növendéknek külső átalakulása tisztté végbemegy. — Ez ugyan gyorsan megtörtént. Eltűnt a növendék egyenruhája, a takaros tiszti egyenruha jól áll a nyalka hadnagy uraknak és egy pillanat múlva büszke kardcsörtetés visszhangzik az akadémia lépcsőin és folyosóin, később a város utczáin és terein. Az ősi város már 130 év óta minden évben szemtanúja ugyanazon jeleneteknek; a város az akadémikusokat úgyszólván gyermekeinek tekintve szívélyes örömmel szinte részt vesz a gyerekek boldogságában egész délután és késő este városszerte ők uralkodnak. Út útfélén, sétányokon, kávéházakban és vendéglőkertekben, az újdonsült hadnagyok mindenütt szeretetteljes figyelem és előzékenység tárgyai; egész csoportokban sétálnak — vagy megszállva tartják a legnagyobb asztalokat. Itt-ott egy csoport közepén jelen van egy közkedveltségű tanár, ki iránt a hálás és tiszteletteljes ragaszkodás most fesztelenül nyilvánul. Alkonyatkor, mint a méhkas a rajok, úgy gyülekeznek haza a szétszórt csoportok és a fiatalabb évfolyamok, melyek sóvár szemekkel nézték öregebb pajtásaik boldogságát, lefeküsznek, addig az új tisztek a képekkel és lombbal szépen díszített tornateremben vacsorára gyűlnek volt tanáraikat először üdvözlik — mint vendégek. Csak az éjjel oszlatja szét a vígkedvű lelkes társaságot. Egyes csoportok még jó darabig tűnődve a parkban andalognak, mások lefeküsznek aludni. Szilaj képzeletük aranyos álmokban tovább fűzi dics vágyó gondolataikat — csend van. A holdvilág teljes fényével terül el az ősi kastély fölött, aranyfénybe fürösztve a nagy császárné-királynő csillogó koronáját. Halk szellő mozgatja a közeli fák sudarait, — mintha az alapítónő szobra is megmozdulna! Mintha karjait emelné, hogy áldást mondjon legfiatalabb gyermekeire, mintha a trón iránti kötelességeikre intené, — — —

Vajon tudnak-e aludni ezek a boldogok? Soká nem! a rövid éj hamar véget ér és a reggel Bécsújhelyen éppúgy, mint az akadémián Bécsben véget vet az álmatlan nyugtalanságnak.

Bécsben a műszaki akadémia udvarán reggelre egy löveg áll a kürtös, ki az ébresztőt fújja, nem az első, ki észreveszi. Jól megelőzte néhány új tiszt, kik a löveg kerekeit, csövét, talpát tisztító rúdját virágokkal és lombbal díszítik, akár egy menyasszonyt; míg a többi évfolyambeli iskolatársak sóvár irigységgel nézik a menyasszony toilettejét. Az ünnepélyes eskü pillanat még el nem érkezett. A bécsi helyőrség híres gyakorlóterén a Schmelzen Ő Felsége születésnapjára ünnepélyes tábori istentisztelet tartatik; ettől a műszaki akadémiának távol maradni nem szabad. Csak miután a díszelgésnek vége van és a csapatok bevonultak, a növendékekből alakult félzászlóalj az akadémia kertjében feláll. Arczvonala előtt egy vonalba állnak az új tisztek, velük szemben az intézet tanári kara és az új tisztek rokonai, — mindnyájan az akadémia parancsnokának érkezését várják. Pont 11 órakor megérkezik a parancsnok, a csapat tisztelkedik és a jobb szárnyon álló zenekar rázendíti a néphymnus első ütemeit. Most a szintén virágokkal díszített zászlót a felkoszorúzott ágyú mellé hozzák, és a fejlődött vonalú csapat a szárnyak bekanyarítása által a zászló és ágyú körül négyszöget alakít.

Erre a parancsnok felolvastatja a Rendeleti Közlönyt, mely szerint Ő Felsége a III. évfolyam növendékeit tisztekké kinevezte. Most a fiatal tisztek ünnepélyesen leteszik az esküt; mondatról mondatra mondja elébük a hadbíró és — ünnepélyes chórusban ismétlik a fiatal hadnagyok a magasztos jelentőségű szavakat. A parancsnok néhány szóval üdvözli az újonnan felavatott tiszteket, áldást kívánva a távozókra és Éljent hangoztatva Ő Felségére. Ismételve felharsan száz torokból a szeretett hadúr iránt az Éljen, mire a parancsnok üdvözletül eddigi növendékeivel, immár tiszttársaival kezet fog. Még bevárjuk a díszmenetet, de ennél tovább nem állják; boldogan sietnek az új hadnagyok övéik karjaiba és tanáraik csoportjához, hogy itt utoljára még egyszer köszönetüket nyilvánítsák. Ezzel a hivatalos ünnepélynek tulajdonképpen vége van. Csak még az Ő Felsége születésnapja alkalmából tartott díszebéd egyesíti még egyszer egy asztal köré a mestereket és a tanítványokat.

A téli lovardában virágokkal díszítve állnak az ünnepélyhez terített asztalok. Az egyik patkóalakú; ennél ülnek a parancsnok, a tanártisztek és az új tisztek. A patkó ágaihoz csatlakozik két más asztal a hadmérnök- és tüzérosztály első két évfolyama számára. A karzaton egy katonai zenekar foglalt helyet és víg dallamaival kíséri az élénk asztali társalgást. Az ételek a szokottnál jobbak; a máskor víznek szánt poharakból ma bor kacsingat. De mindez ma nem bír vonzerővel; az asztaltársaság fiatal része el van telve a megelégedés lelki gyönyörével. Egyszerre csak puffogva durrognak a pezsgőüvegek dugaszai és színültig telnek a karcsú poharak a gyöngyöző itallal. Az általános durrogatásból élesen kihallik egy pohár kristálycsengése; rögtön lecsendesül a jókedvű társaság zúgása, minden szem a tábornokon függ, ki meghatva és meghatóan, rövid de ékes szavakkal emeli ki e nap jelentőségét. Nincs is a katonának nagyobb ünnepe, mint a legfelsőbb hadúr születésnapja, a ki — éljen, — háromszorosan éljen! Tábornok uram, az egyszer a parancsát nem híven teljesítették, mert az éljent háromszor háromszorosan is ismétlik; sőt mikor a katonai zenekar a tuss után rázendíti az ünnepélyes dallamú néphymnust, a lelkesedést nem lehet korlátozni, a zene harsogó dallamát a társaság lelkes énekével kíséri. Alig hogy elhangzott az utolsó accord, újra megcsendül a tábornok serlege; a parancsnok búcsúszavakat intéz a távozó tisztekhez, a szabadságra menő tanárokhoz és növendékekhez. Az elmaradhatatlan Éljen után a rend felbomlott; ki-ki legkedvesebb pajtásához húzódik. No, még egy koczczintás, no még egy kézszorítás, no még egy búcsúcsók bortól pezsgő ajakkal, érzelemtől pezsgő szívvel. — Új pohárcsengés. Kié az? — Egy ifjú hadnagy nekipirult arczczal állt fel; ő volt az iskolai éveken át rang- és érdemsorozat szerint az első. Most neki jutott a kitüntető feladat, hogy osztálytársai nevében viszonozza a parancsnok búcsúszavait. Meghatóan nyilvánul beszédében a háladatosság, mellyel az intézet, a tanárok és nevelők iránt viseltetnek; kifejezést nyer, hogy mennyire át vannak hatva a szellemtől, melyet az intézetben beléjük oltottak, a kötelességérzettől, mely szerint jövő életpályájukon méltóknak kell mutatkozniok azon áldozatokhoz és fáradozásokhoz, melyeket rájuk fordítottak. Végül ünnepélyes fogadalom, hogy utolsó lehelletig hívek maradnak a zászlóhoz, a melyre esküdtek és Ő Felségéhez, kinek személyét illeti, a végső csepp vér, mint a végső éljen! És újra felharsan a háromszoros éljen, és újra rázendűl a katonazene hymnusa és a hivatalos felköszöntők után még soká se vége se hossza a komoly és tréfás szónoklatoknak, melyekkel a búcsúzók a búcsúzás bánatát egymással elfelejtetik.

A KATONAI ÁRVAHÁZ FISCHAUBAN.

«Jó estét! édes gyermekeim! Én visszajöttem, de a Karcsit ott hagytam; hála Istennek, a katonai árvaházban jó helyen van, és jól el van látva.» Így szól az apa, mikor az elébe futott leány- gyermekeivel a lakásba ment. A leánykák viszik a könnyű kézipodgyászt és a kisded család nem sokára együtt ül a szűk, de tiszta szobában. Az öreg katona, ki másszor gyermekeivel oly gyöngéd, ma szórakozottan felel sok faggató kérdéseikre. Gondolatai még mindig ott tévedeznek fiánál, kitől meg kellett válnia, és apai szíve egy érző lelket keresett, kinek elmondhatná élményeit. «Hol van a néni?» «A konyhában van, vacsorát készít apának.» Nemsokára bejött a keresett néni és barátságos üdvözlés után mindjárt azon kérdésre fakadt: «Hát jól ment minden? Jól letette a Kari a fölvételi vizsgát ?» - « Igen, és ez a katonai árvaház igen barátságos otthont nyújt; de a gyerektől való elválás nagyon nehezemre esett és ha azt nem tudnám, hogy a fiú jó helyen van, hogy ha szorgalmas lesz, biztos és oly tisztes jövőt biztosi magának, a minőt én nem biztosíthatnék neki, — Isten látja lelkemet, visszamennék érte és haza hoznám. — Eleinte szemrehányásokat tettem magamnak, hogy a gyermeket magamnál nem tartottam; mert megtudtam, hogy az intézet legtöbb növendéke egészen el van árvulva, se apjuk, se anyjuk. Károlynak ugyan nincs anyja; de van apja. Ez okból tán nálam kellett volna maradnia és az ingyenes helyét más fiúnak kellett volna átengednie De most már megtörtént — — — a vizsga jól sikerült és Károlyt a III. évfolyamba fölvették. Ez annyi, mintha a mi elemi iskolánk IV. osztályába járna, úgy hogy ha jelesen végezné, esztendőre már valamely katonai alreáliskolába juthatna; ha csak jól felel meg, akkor még át kell lépnie a IV. évfolyamba és csak azután kerül 4 évre az alreáliskolába, 3 évre a főreáliskolába és 3 évre valamely katonaakadémiába, úgy hogy 12 év múlva, tehát 22 éves korában mint hadnagy beléphetne a hadseregbe.» «Hogyha még jól sem felel meg?» «Akkor bizony 14 éves koráig az árvaházban kell maradnia, és innen valamely hadapródiskolába kerül, melyből a növendékek mint hadapródok lépnek a hadseregbe. Hogy meddig kell itt hadapródi minőségben szolgálnia, hadnagy lehet, az az előléptetés viszonyaitól függ; azonfelűl az akadémikusok mégis csak nagyobb tekintélyben állanak a seregnél, míg a hadapródiskolás nehezebben juthat a hadiiskolba, ritkábban a vezérkarhoz és a hadsereg magasabb méltóságaihoz. «Hát, aztán» kérdi tovább a gondos néni, «hogy tetszett az intézet? egészséges a fekvése, szép-e, jól van-e berendezve, jól tartják-e a gyermekeket?» «Alig ismerek szebb és egészségesebb lakást mint a katonai árvaház Fischauban. Nyugat és északnyugat felől az Alpesek óvják a rideg szelek ellen, kelet és dél felöl nyitva van a Steinfelden át beáramló enyhe lég és nap számára. Az épület három oldalról kerttel van köritve; közepén tó melyben a gyerekek úszni és csolnakázni tanulnak. A tó különben is kristály vize meleg forrásoktól oly hőmérsékletet nyer, hogy a fürdés benne még gyógyhatással is bír. A kert gyönyörű árnyas fasorokkal van szegélyezve és keresztül-kasul szelve, itt vannak a gyerekek játszó, gyakorló, tornászó stb. terei. Van itt kis gyakorló kertecske, egy kis méhes házacska stb. hol a gyermekek mulatságos s tanulságos szórakozást és üdülést találnak. Egy kis dombocskának az a neve Rózsahegy. Ezen vörös márványtalpon Ő Felségének egy mellszobra áll és egy bronztáblácskára rá van vésve, hogy mikor szerencséltette Ő Felsége az intézetet legfelsőbb látogatásával: 1853. január 10., 1879. június 10., 1885. június 6.

E látogatások alkalmával egyszer Ő Felsége megnézte a gyermekek úszó- és ugró-gyakorlatait. A nap igen melegen sütött, úgy hogy Ő Felsége a parancsnokhoz fordulva azt a megjegyzést tette: «Ma nagyon meleg van » A parancsnok egy intésére, alig nehány percz mulya előáll a legparányibb növendék és egy csinos tálczáról Ő Felségét tiszteletteljesen egy friss pohár sörrel kínálja meg. Ő Felsége egy hajtásra kiürítette a poharat és odaszól a gyereknek: «Kedves fiam, ez jó gondolat volt!» A piczi szalad boldogan és rövid vártatva örömsugárzó arczczal egy másik pohárral állt elő. Ő Felsége még ebből is ivott egy keveset és azt mondá: «De most már elég, kicsikém»

Az épület, melyben 140 gyerek tanul, alszik, eszik, játszik, a mint a gyerek kora és a gondosan kidolgozott napi beosztás kívánja, egyszerű, tiszta és tágas. A földszinten vannak a tantermek, a kápolna, a torna, és étterem, az emeleten a hálótermek, a betegszobák és egyéb mellékhelyiségek. A folyosók mindenféle táblákkal vannak díszítve, melyek a szemléltető módszer alapján alkalmat nyújtanak, hogy a gyermekek játszva sokféle hasznos dolgot tanulhatnak. A termek még szebbek, úgy hogy bárhová tekint a gyerek, szelleme és szemének szépészeti érzéke fejlődik. A tábla fölé minden teremben egy bölcs mondás van írva, mely a növendékek számára nemes intéseket tartalmaz. Még a harangon is, mely a napi beosztás órarendét szabályozza, három oldalt e felírások olvashatók: Jó reggelt, jó étvágyat,jó éjszakát. Szóval itt minden úgy van berendezve, hogy minden pont a gyermekek zsenge szívét nemes irányban fejlessze. A gyerekek mind piros pozsgás, jó, egészséges színben vannak és a szürke, katonás ruha a piros hajtókával illik rájuk. A gyakorlatok nem megerőltetők, de testedzők; meg is látszik rajtuk a szép testtartás, a szilárd egyenletes lépés, akár az óra sétálója. Reggel, ebéd előtt, lefekvés előtt imádkoznak; Ünnep- és vasárnapokon istenitisztelet tartatik, hogy a vallásos érzületük ápoltassék. Az evőkészlet, tányér, kés, villa, kanál valamint minden más berendezési tárgy az uralkodóház czímerével van díszítve, mely már a serdülő csemetéket az államhatalom fensőségére és azon hálára emlékezteti, mellyel Ő Felségének és felséges házának tartoznak, ki róluk ily atyailag gondoskodik. Az élelmezés jó, tápláló és bőséges; a többit megteszi a testedzés: tornászás, úszás, botvivás, korcsolyázás, játszó lövöldözés és csolnakázás. Tanulni, megtanulják mindazt, a mi csak a további kiképzésük alapjához kell; szóval, gondoskodva van itt mindenről, hogy a gyerekekből egykor testre-lélekre egészséges férfiak váljanak.» — «Hát Károlynak hogy tetszett az új állapot?» «Úgy látszik, hamar megkedvelte új otthonát. Az ebédet és ágyat nagyon dicsérte, új egyenruhájában pedig egészen boldognak látszott; szóval úgy vettem észre, hogy az új benyomások reá kedvezően hatottak. Ő, ki .itthon nem épen élénk természetű volt, már mindjárt az első napon hosszasan elbeszélte, hogy milyen szép képek vannak a folyosókon és a termekben, milyen szigorú a házrend, kik és milyenek az ő tanítói, mi van felírva a harangra stb. Fogadta is erősen, hogy az év végére nem csak egyszerú, hanem kettős kitüntetése leszen, mert már most is irigy szemmel nézte öregebb pajtásainak sárga gallérszalagját, melyet szorgalmuk és jó viseletük jutalmául viselnek. «Jaj, csak a gombos altiszti kitüntetést el tudnám érni!» — ez volt utolsó kívánsága a búcsúzásnál, és első nyilvánulása a felébredt dicsvágynak. Pedig ez nála előbb éppenséggel nem volt észlelhető. Jó szellem szállta meg a gyermeket első belépésénél; jele annak, hogy jó szellem lakozik az intézetben. Most pedig jó éjszakát! A Karitól nyugodtan alhatunk; az jó helyen van : a katonai árvaházban.

A KATONAI ALREÁLISKOLÁK

Ki ne ismerné a takaros gyermek-katonákat kik bizonyos időszakokban — a karácson, húsvét ás nyári szünidőkre — mint a vándormadarak seregesen jelennek meg szülői hazájukban az ország minden részében? Szürke a kabátja, kék a pantallója, piros a hajtókája, pozsgás az orczája! Hogy bámulják otthon, hogy irigylik egykori iskolatársai, és mennyire büszkék rá az öregek! különösen, ha a gyerek gallérján az egyszerű vagy a kettős kitüntetés díszeleg. Ezek a kis katonák, kiknek ruhaszabása elárulja, hogy inkább a várható növésre, mint a gyerek jelenlegi termetére van szabva, kik annyira erőlködnek, hogy nagy lépéssel leplezzék lábuk kicsiségét és nadrágjuk bugyogását; ezek a piczikék, kik oly büszkén salutálnak a velük találkozó katonatiszteknek, kiknek alig érik el derekát; ezek a gyerekek, kik testi ügyességben, hajlékonyságban, egészséges arczszínben polgári kortársaikat messze felülmúlják; ezek a vitézek, kiknek ugyan még nincs oldalfegyverök, de van fényes sárgarézből való, ragyogó kabátgombjuk, holott az árvaházbeliek csak csontgombot viselnek: tudjátok kik ezek? — Ezek a katonai alreáliskola növendékei.

Ilyen iskola négy van: Kőszegen, St.-Pöltenben, Kismartonban és Kassán. Ezek arra valók, hogy érdemes tisztek, katonai vagy polgári tisztviselők fiait közköltségen eltartsák és jövendő hivatásukra — a katonatiszti állásra — előkészítsék. Ez iskolák 4 évfolyamból állanak és úgy vannak szervezve, hogy a házi nevelésből, vagy a katonai árvaházból belépő 11—12 éves fiúk a 4 évfolyamon körülbelül ugyanazon előadásokat hallgatván, mint a polgári alreáliskolában, azonfelül még a katonai kiképezés elemeibe is bevezettetnek. Az előadási nyelv itt is, mint a hadsereg összes tanintézeteiben, német. A fölvételi vizsga azonban a monarchiában élő bármely nyelven letehető. Ez által a belépés. bármely anyanyelvű fiúk számára meg van nyitva, ha csak a felvétel egyéb föltételeinek eleget tesznek; és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a német nyelvet még a nem németajkú gyerekek is, a folytonos német érintkezés ás az ismétlő-tanítók oktatása segítségével elég hamar elsajátítják. — A fiúk szakszerű neveléséről és oktatásáról eléggé gondoskodva van a tanítók gondos kiválasztása, bőséges taneszközök, czélszerű építkezések és oly berendezés által, melyek párját a polgári iskolák között ritkán lehet találni. Mind ez épületek, melyek szép, árnyas parkok és kert közepén fekszenek, I. Ferencz József császár és király uralkodása alatt keletkeztek és társaikkal együtt az ugyanez időszakban épített katonai főreáliskolával és lovas hadapródiskolával M. -Weisskirchenben, valamint a bécsújhelyi akadémia új épületével élénk tanúságot tesznek ama nagy haladásról, melyet a katonai nevelésügy általában a császár és királyunk dicső uralkodása alatt tett.

A négy alreáliskola épületei közül legszebb a kismartoni a Lajthahegység lábánál nem messze a hasonnevű szab. kir. város és az Eszterházy herczegek híres kastélyától és parkjától, ez a kőből épült ház 260 fiú számára nyújt otthont és katonás nevelést. A tantermek ablakai a fasorokkal és gyepessel váltakozó kertre nyílnak és azontúl a szem a legtermékenyebb síkságban és messze a Fertő-tó csillogó tükrében gyönyörködhetik. Másfelől a Lajhahegység erdős oldalai egész a kert faláig nyúlnak. A kert maga parkszerű és szép uszodát, szép hársfáktól körített árnyas tornateret, egy nagy tavat, mely ép úgy alkalmas csolnakázásra, mint korcsolyázásra, tekepályát s más testedző berendezéseket tartalmaz. Külön vízvezeték a közeli hegyekről szolgáltatja az intézetnek az egészséges friss vizet; a fákon méhrajok tanyáznak, a sűrűben éneklő madarak fészkelnek, úgy hogy a kert természeti szépségei csaknem versenyre kelnek a szomszéd Eszterházy-féle parkkal. A gyönyörű intézet évenként számos víg gyereket lát játék munka között ügyes ifjúvá növekedni. A czélszerű napi beosztás, melynek szakaszait dob- vagy kürtszóval jelzik, a gyakorlatok szórakozások méltányos váltakozásával a fiatal erőket kellő egyensúlyban tartja és a katonapálya szolgálatára előkészíti. Korán kelni, korán lefeküdni; ügyes a játékban, gyors a munkában, takaros az öltözködésben, illedelmes a magaviseletben, bátor a testgyakorlatoknál, hű a barátkozásban; szerény az idősebbek, nyíltszívű az elöljárók iránt: így nő fel a fiú ifjúvá, így tükröződik vissza benne tanárainak és nevelőinek mintaképe. A katonai előkészület ez az első 4 éve a boldog ifjúkor aranyos éveire esvén, a gyermek fogékony szívében maradandó nyomokat hagy hátra, melyek a mint egyrészről a férfikornak is kedves emlékei maradnak, úgy másrészről az élet komoly útjára fontos előkészitőiskolát képeznek. A hadügyi kormányzat bölcsen belátta, hogy csak a nemes magból várható nemes gyümölcs, kiválóbb gondot fordít arra, hogy ez iskolában a gyermek szíve, értelme, lelke és szelleme a hazaszeretet és a többi emberi erények iránt, példaadás, oktatás, gyakorlat, szórakozás és a gyermeki üde kedély ápolása által fejlesztessenek és a haza és a trón javára megszilárduljanak.

A KATONAI FŐREÁLISKOLA MÄHRISCH-WEISSKIRCHENBEN.

Ez az egyetlen katonai főreáliskola egyszersmind közvetlen előkészítő iskolája a katonaakadémiáknak-, melyekbe a polgári iskolákból csak oly ifjak vétetnek föl, kik gymnasiumot vagy reáliskolát megfelelő eredménnyel végeztek. Itt találkoznak évenként mind a négy katonai alreáliskola azon növendékei, kik a 4-ik évfolyamot legalább kielégítő eredménnyel végezték. Az által, hogy a katonai főreáliskolában négy különféle katonaiskolai és több polgári nevelésű növendékek összesereglenek, a különféle •csoportok kölcsönös egymásrahatása érvényesül; az ifjak dicsvágya kölcsönösen emelkedvén, e kölcsönhatás a további nevelésnek egyik hatalmas eszközévé válik. Vannak évek, mikor feltűnő, hogy az egyik alreáliskola növendékei a mennyiségtanból túltesznek a többieken; egy másé legügyesebb a csapatgyakorlatban; hol a földrajz, hol a történet, hol az irályozásban tűnik ki a harmadik. És minthogy egyik sem akar mögötte maradni. a másiknak, többnyire mindnyájan minden tárgyból az egyáltalában elérhető legmagasabb eredményeket érik el. A «czivilek», a mint a polgári iskolából belépőket eleinte nevezik, rendesen hamar elsajátítják a már 4 évig katonakézben álló pajtásaik feszes, katonás testtartását és nem ritkán a zenében, az énekben vagy más ismeretágakban buzdítóivá válnak a katonai ismeretekben jártasabb társaiknak.

Idővel, és a tanárok czéltudatos működése folytán lassan eltűnnek a «származás» különbségei és mindinkább egyenletesebbé és egyöntetűbbé válik a gondolkodásmód és a főreáliskola hallgatója csakhamar érzi az alreáliskolás fölötti fölényét, melyre különb ruházata és fölszerelése is emlékezteti.

Kabátja vörös vállszalagokkal és vörös vállpereczekkel bír. Ez fontos dísz, mert a beavatottakat arra emlékezteti, hogy az ifjú már puskát — igaz csak kisebb fajta úgynevezett különcsapat puskát — és szuronyt visel. A selyem kardbojt és selyem paszomány a csákó szélén altiszti jelleggel ruházzák fel, melyet a főreáliskola és a katonaakadémia minden évfolyamán át megtart. Ebből kifolyólag a katonai gyakorlatok is fokozatosan katonásabb alakot öltenek, mint az alreáliskolásoknál, kik még puska és szurony nélkül sorakoznak és a parádéhoz csak sapkában, csákó és hadiöv nélkül vonulnak ki. Hasonlóképpen a vívást is komolyabban és férfiasabban gyakorolják, míg az elméletben a humanistikus tantárgyak mellett mindinkább helyet találnak az elemi katonai tantárgyak is.

Az oktatás rendszerében általában az az irányelv, hogy a már említett akadémia bármelyikébe való belépéshez előkészítsen. Így az ifjú 16—18 éves korára esik azon fontos időpont, hogy pályát, t. i. fegyvernemet válasszon, melybe katonai nevelésének befejeztével lépni óhajt. Némely növendék már nem is választhat, ha pl. oly alapítványi helyen van, mely csak egy bizonyos fegyvernemhez van kötve.

Alapítványhely nem sok van. Annál több az ingyenes, a fél és egész fizetéses helyek száma, melyek ugyan többnyire már az alreáliskola 1-ső osztályába belépő növendékek által elfoglaltatnak, de részben még a felsőbb osztályokba belépőknek is nyitva állanak. A katonai főreáliskola minden évfolyamának párhuzamos osztálya van, úgy, hogy két 1-ső, két 2-ik és két 3-ik osztály létezik. A növendékek az évfolyamokhoz képest mindig több-több kedvezményben részesülnek a szabad kimenetre, a vasárnap délutánokra stb. E tekintetben a 3-ik évfolyam közelítőleg már ugyanazon kedvezményeket élvezi, mint az 1-ső éves akademikusok.

A katonai főreáliskola telepe oly nagy, hogy rajta még a lovassági hadaródiskola saját épületével, fedett lovardájával és istállóival együtt is elfér. A két külön iskolának ez a helyi egyesülése még azon előnnyel is jár, hogy a főreáliskolások mint gyalogosok már más fegyvernemmel együtt is gyakorolhatnak és általában a lovaglás és lovassági szellem a gyalogságnál is üdvös hódításokat tesz.

A katonai főreáliskola azon kitüntetésben részesült, hogy immár a felséges uralkodóház két főherczege is nevelkedett benne. Általában arról is nevezetes, hogy az ifjúság érzéke a zene nemes művészete iránt előnyösen művelődik.

Az ügyesen szervezett zenekarnak külön műszerei vannak, melyek, mint a zongorák kezelve, az összes fa- és érczhangszereket helyettesítik. Eme csupán növendékekből álló zenekar, valamint a hasonló szervezetű énekesek az intézet kápolnájában már nem egy misével, valamint az intézet színelőadó termében nem eegy zenei műdarabbal ejtették bámulatba hallgatóikat. Könnyen képzelhető, hogy a fiatalság már a próbákat is kiváló kedvvel versengéssel látogatja és a gyakori siker után kiváló ragaszkodással viseltetnek karmesterük és zenetanáruk iránt.

A TISZTI LEÁNYNEVELŐ INTÉZET HERNALSBAN

Tegnap az évzáró vizsgáknál voltam azon intézetben, melyben jövő tanév elejétől kezdve engem is szülői ház gyanánt fog befogadni. Elszorult szívvel léptem be a kapun, mert mióta édesatyám meghalt, még szorosabban ragaszkodtam édesanyámhoz és csaknem haragudtam, hogy van a világon egy leánynevelő intézet, melybe az érdemes tisztek leányait fölveszik, hogy a szülőket, az anyákat a leánynevelés gondjaitól megszabadítsák és — a gyermeket szülőjétől elszakítsák! — Ma sokkal könnyebben lélegzek; mert a mit láttam, az várakozásomat felülmúlta, reményt és boldogságot öntött szívembe. Nem volt ott szomorú lány egy se! A főigazgatónőt mind a gyerekek «mamának» nevezik. Ez olyan jól esett szívemnek, különösen mivel láttam és hallottam, hogy csakugyan oly jó az ő «kedves gyermekei» iránt, mint a mama. — —

Délután 3 órakor léptünk be az intézetbe, egy pillantást vetve a kertbe, melynek túlsó szélén a kápolna a harangfallal látható. Utunk balra az első emeletre vezetett. Követtem édes anyámat, ki a kapus által útba igazíttatván, a látogatók sorához csatlakozott, kik úgy látszik az intézetben otthonosabbak voltak nálunknál. Én menetközben elolvastam a feliratokat, melyek a kapu bejárata alatt két nagy márványtáblára vannak vésve. Jobb felől: «Alapíttatott Ő Felségeik Mária Terézia és II. József császár által 1777-ben»; bal felől: «Kibővíttetett Ő Felségeik I. Ferencz József és Erzsébet császárné által 1877-ben. A mint a lépcsőn fölmentünk, egy folyosónak végfalán messze látható betűkkel olvastam:

Az idő soha meg nem áll,

A pillanat gyorsan tűnik,

S ha egyet föl nem használtál,

Hiány marad a sírodig

Egy másik folyosón át a díszterembe jutottunk, hol már a lányok, az intézet növendékei együtt voltak. Egyszerű, csinos, egyenlő szabású ruhájukban szerény, de tetszetős látványt nyújtottak, különösen miután az ünnepély, a szülők és rokonok jelenléte, a kezdődő szünidő reménye az arczokra kivétel nélkül örömöt és gyermeteg jókedvű boldogságot derített. A növendékekkel szemben ült a főigazgatónő, a tanítók és tanítónők, továbbá a gyermekek szülői és rokonai.

A főigazgatónő intésére az egyik tanítónő zongorához ült és művészi dallamaival kísérte a kórust, melyet 150 leány énekelt. Erre az igazgatónő egy lelkes beszédet intézett a növendékekhez, különösen azokhoz, kik az intézetet elhagyván, ez évben az életbe lépnek. Erre előlépett a hadügyi kormányzat képviseletében a katonai nevelésügy vezetője és köszönetet mondván a főigazgatónőnek és a tanító személyzetnek az intézetre fordított gondoskodásukért és szorgalmukért, a fiatalabb osztályoknak a távozót mintául ajánlotta és végül a távozó évfolyamú legjelesebb leánynövendékeinek átnyújtotta az Ő Felsége Erzsébet császárné és királyné által adott három arany medaillont. Mindegyik paizsalakú, fölötte korona és rajta gyémántokban az E betű van kirakva. Meghatva énekeltek erre még egy hazafias éneket, mire a lányok a kertbe vonultak. Majd több terembe értünk, hol fehéren leterített asztalokon a lányok kötő, varró, hímző és egyéb iparmunkái voltak ízlésesen kiállítva. Innen mi is a kertbe mentünk. Édes anyám folyton biztatott jövő sorsomra nézve; de úgy éreztem, hogy immár nem is szorultam sok biztatásra, mert mind azt, a mit láttam, a jó emberek, a jókedvű lányok, a szép ház, minden oly szívhez szóló bátorítás volt. Édes anyám ép meleg kézszorítással azt mondá: «Lám milyen jó dolgod lesz itt, nézd csak, milyen szép itt minden», — midőn az egyik falról a következő verset olvastam:

E világon nem az árva,

Ki elveszté apját, anyját;

Csak az, kinek szíve zárva

Marad a szép s nemes iránt.

Meghatva viszonoztam anyám kézszorítását és a vers hatása alatt azt feleltem : «Igen, édes anyám, e szép otthonban megelégedett és boldog leszek.» — E pillanatban megszólalt a kertben felállított katonazene, mely a lányok leérkezését egy katonainduló víg dallamával fogadta. Erre mi is a társaságba vegyültünk, mely a kert árnyas fasorai között csakhamar csoportokra oszlott, itt a főigazgatónő, ott a tanítók vagy azon leányok körül, kik Ő Felsége diszajándékával — medaillonnal — lőnek kitüntetve.

E tolongásban egyszerre csak a főigazgatónő előtt állottam, ki rögtön megismerve, meg is szólított: «Az szép, kedves gyermekem, hogy eljöttél; nem volna kedved az intézetet kissé tüzetesebben megszemlélni? Majd rendelek melléd egy vezetőnőt és míg odalesztek, majd mamádra gondom leszen.» Alig értem rá nehány köszönő szót rebegni, már mellettem termett egy gyorsan előintett leány, — az én Mariska barátnőm, — ki karon fogva barátságosan tova vonszolt. Egy kis kapun át a kertből megint azon épületbe jutottunk, a melyből kijöttünk. Egy nyitott ajtón egy kis gyermekek számára berendezett iskolaszobát láttam; ez a «gyermekkert», szólt nyájas vezető társam. Ez a felvilágosítás előttem nem volt egészen világos. «Hát már ilyen apró gyermekek is bevétetnek az intézetbe?» «Oh nem! E gyermekkertben nem intézetbeli gyermekeket nevelünk; ez a gyakorló iskolához tartozik. Mert itt nem csak 3 osztályú polgári iskola van az intézet 11—14 éves növendékei számára, hanem egy 4 évfolyamos tanítónőképezde is egy hozzátartozó előkészítő tanfolyammal. Mivel pedig minden ily intézethez egy-egy gyakorló iskola és egy gyermekkert is tartozik, intézetünkben ilyen is és még 5 osztályos leánv-népiskola is áll fenn. Ebbe a közeli környékbeli gyermekek bejárnak; mi ‚hernalisták’ pedig, kik a képezde 3-dik és 4-dik évfolyamába járunk, tanítónőink vezetése mellett a gyermekeket oktatjuk. Hisz azért tartanak velünk az intézetből való kilépés előtt a tartományi tanfelügyelő előtt szigorú vizsgát ; és ha ‚éretteknek’ találnak bennünket, bizonyítványt kapunk mint okleveles tanítónők. » —— ily társalgás mellett elhaladtunk a fürdőszoba és a földszint egyéb alárendelt helyiségei mellett, míg a nagy lépcsőhöz, az épület új részéhez értünk. Itt sorba néztük az 5 osztályos gvakorlóiskolát, a képezdét, a rajztermeket, a természettani külön termet és végre a 2-ik emeleten a zongoratermek egész sorozatát. Az 1-ső zongoraterem falán igen jó vers van felírva; «Többet ér a gyakorlat, mint a mester oktatása.» Visszamenet a szobalányok ajtaja mellett is elhaladtunk. Ezeknek is megvan a maguk versfeliratuk : «A ki csekély dolgot nem tud megbecsülni, annak még csekélyebb miatt kell fáradozni.»

A felső emeleten a szép hálótermek egész sorát láttuk. Habozva léptem be, és egész el voltam ragadtatva a termek takarossága, tisztasága, a tiszta mosdóasztalkák és törülközőtartók láttára.

Mindegyik fölött egy kis polczon a mosdószerek; minden szög alatt egy czédula azon lányka nevével, a kiéi ezek a czikkek. A mosdó- és hálóterem közötti ajtókban tornaeszközök láthatók. A hálótermekből a betegosztályba értünk, mely nehány barátságos, kelet felé néző szobából a betegek és ápolónők számára, egy kis gyógyszertárból és egy laboratóriumból áll. A szobák- mind üresek voltak. Barátnőm azt állította, hogy betegségek az intézetben egyáltalában oly ritkán fordulnak elő, hogy a betegszobák többnyire vendégszobákul szolgálnak azon «volt hernalsi lányok» számára, kik a fővárosban alkalmazást keresnek és új állásuk megkezdése előtt szállásra szorulnak. — «Látod, az ott a mi kápolnánk! szólt Mariska. De ne gondold hogy csakugyan oly magas, mint kívülről látszik. A kápolna csak az 1. és 2. emeletre terjed; a földszinten a szűk iskolaszoba helyett, melyet megmutattam, egy nagy gyermekkertet rendeztek be, mely a legközelebbi iskolaévben fog használatba vétetni. Az első szent misén, melyet e kápolnában tartottak, Ő Felsége és más sok előkelő vendég is jelen volt. Az egyházi szertartás után nagy ünnepély volt a díszteremben; ez alkalommal én egy alkalmi költeményt szavaltam és azon kitüntetésben részesültem, hogy Ő Felsége engem megszólított.

«De nézd csak, hisz odalenn már tánczolnak ! Siessünk- mi is» Mire bizony elég sietve jutottunk le a lépcsőkön, el a kapusfülke mellett, vissza a kertbe, hol a lányok egymás között vígan nevetgélve tánczoltak, míg az «öregek» az asztalok köré helyezkedtek. Az idő gyorsan eltelt, és a lányok bús «ejnye be kár»—t hangoztattak, mikor 8 órakor egy csengettyű arra emlékeztette az egész társaságot, hogy a mulatságnak vége van. A vendégek távozásra készültek, a lányok termeikbe indultak. Édes anyámmal együtt búcsúszót köszöntöttünk a «mamának», mire a főkapun át távozván, még egyszer áhítattal olvastam Mária Terézia, II. József, I. Ferencz József és Erzsébet kőbevésett aranyos neveit.

A TISZTI LEÁNYNEVELŐ INTÉZET SOPRONBAN.

Ez intézet úgy hasonlít a hernalsihoz, mint a leánygyermek a nénjéhez. Kisebb az intézet, kisebbek a növendékek és mind a berendezések a zsenge gyermekkor követelményeihez vannak alkalmazva. Szép falitáblákkal díszített négy tágas teremben tanítják itt a gyerekeket a népiskola 2—5. osztályának tantárgyaiban, mi által egyúttal a hernalsi polgári iskola legalsó osztályára előkészíttetnek. A gyermekek közvetlen ápolása és felügyelete franczia bonneokra van bízva, kik csak anyanyelvükön beszélnek és ezáltal a gyermek fülét e nyelv hangjához szoktatván, a hernalsi rendszeres franczia oktatáshoz kellő alapot teremtenek. Az aligazgatónők többnyire az intézet volt növendékei, kik ezeket megható testvéri szeretettel környezik. A gyermekek friss üde arczszine, tiszta ruhája, csinos hajzata ép úgy dicséretére válik a «mamának» mint a kedves szeretetreméltó illedelem és nyíltszívűség, mellyel a növendékek a látogatót fogadják. Éneket és zenét is tanítanak; van egy tágas tornaterem is, mely - az összegöngyölgött függöny után ítélve — alkalmilag színházszolgálatot is tehet. Az épület szép kerttel van környezve. Homlokzatának közepén van a kápolna és alatta — tehát a kapubejárat fölött — a díszterem. Mint Hernalsban, itt is márvány táblák hirdetik az intézet alapítását és kiépítését. Jobbról: «Zahradnikné asszony kezdeményezésére Radetzky gróf tábornagy támogatása mellett alapította a soproni nőegylet.» Balról: «Átvétetett a cs. és k. közös hadügvministeriumtól 1877-ben és kibővíttetett Erzsébet császárné és királyné védnöksége alatt 1884-ben.»

A LEGÉNYSÉGI LEÁNYNEVELŐ INTÉZETEK.

Karolina Augusta császárné-királyné, I. Ferencz császár és magyar király utolsó neje, 183o-ban 85.000 frt készpénzt és az akkori Erdbergen levő 72. és 73. számú házakat — jelenleg Bécs, III. ker. Apostelgasse — ajánlotta fel egy nevelőintézet alapítására a tettleges szolgálatban álló katonák leányai számára. Az alapszabályok szerint a gyermekek 5—9 éves korukban vétettek fel, az intézetben elemi oktatást és oly nevelést kaptak, hogy belőlük derék és ügyes szolgálók váljanak, mely minőségben 18 éves korukban lépnének a gyakorlati élet pályájára. Néhány évvel későbben egy ismeretlen jótevő újra tetemes összeget ajánlott fel egy második hasonló intézet alapítására, mely 1843-ban Ham püspök és Szatmár városának támogatása mellett ez utóbbi városban létre is jött. A két intézet közül az első a felséges alapítónő részéről még további anyagi és erkölcsi pártfogásban részesült; de mind a kettőben mai napig pontosan betartják a nemes alapítók üdvös szándékait, úgy hogy mind a két intézet falai között munkásságra, ügyességre és erényre nevelt leányifjúság nő fel. A leányokat iskolakötelezettségük éveiben a 6 osztályú elemi iskola minden tantárgyában oktatják, 14 éves koruktól kezdve a lányok buzgó iskolanénék vezetése alatt sajátkezű gyakorlatuk útján a házi munkálkodás minden nemét tanulják.

Ez okból az intézetekben semmiféle szolga, szolgáló vagy másféle cseléd nem tartatik; a háztartás minden munkáját, a főzést, a veteményeskert ápolását, a kenyérsütést, a ruhavarrást, a mosást, a tisztogatást és vasalást mind maguk a növendékek végezik. — Helyes időbeosztás mellett, mindazáltal marad nem egy pihenő óra, melyet a lányok közös játékkal, víg énekszóval, nyáron kirándulásokkal, test- és szellemfejlesztő szórakozással tölthetnek. A nevelés a víg kedély és megelégedés fejlesztésére irányul, a szolgálásra utalt emberek leghívebb bajtársaira. A növendékek eme lelki élettársaihoz csatlakozik még a gondtalan ifjúkor kedves emlékezete, melyet Ő Felsége anyai gondviselésének köszönhetnek, ki az intézetek pártolásában a felséges alapítónő nemes nyomdokait követi.

A HADAPRÓDISKOLÁK.

A két katonaakadémia, melyekből évenként körülbelül 150 tiszt lép be a hadsereg különböző fegyver- és csapatnemeihez, a hadsereg tiszti sarjadékának csak csekély részét fedezi. Az akadémiákban, valamint az előkészítő katonaképző intézetekben azon ifjak csak elenyésző csekély része számára van hely, kik tartósan a katonapályát választják élethivatásuknak és a tiszti állásra törekszenek. Hogy az e téren mutatkozó hiányokon segíteni lehessen, hogy tehát a hadsereg számára nagyszámú tisztjelöltet lehessen kiképezni, másrészről, hogy a tiszti pálya oly ifjak számára is megnyittassék, kik sem a szülők hivatása alapján, sem vagyonosságuk folytán az akadémiákba be nem juthatnak: vannak a hadapródiskolák. — Az előkészítő katonaképző intézetek, valamint az akadémia ingyenes helyeire t.i. csak katonaszemélyek vagy oly államtisztviselők fiait veszik fel, kik legalább 20 év szolgálatot képesek kimutatni; oda továbbá az állami vagy magán alapítványi helyek kedvezményesei és végre oly polgári egyének fiai juthatnak, kik évenként 400 vagy 800 frt évi ellátási díja képesek fizetni. A hadapródiskolába azonban minden művelt és jó nevelésű ifjú beléphet, ki 14 éves korát betöltötte, megfelelő előképzettséggel bír, és némi tandíjat fizet, mely az akadémiabelinél jóval csekélyebb. A tandíj a tettleges vagy nyugdíjas katonaszemélyek fiai számára évenként 12 frt, tartalékos és szolgálaton kívüli viszonyban levő tisztek, valamint udvari és állami — tisztviselők fiai számára 60 frt, végre minden más osztrák vagy magyar állampolgár fia számára 120 frt; a tüzér- és utász-hadapródiskolában pedig 30 illetőleg 60 frt.

A hadapródiskolák úgy vannak szétosztva a monarchia egész területére, hogy a magyar korona országaira több, és azonkívül csaknem minden örökös tartományra jut egy. Gyalog hadapródiskola van: Budapesten, Pozsonyban, Temesvárott, Nagyszebenben, Károlyvárosban, Bécsben, Prágában, Liebenauban Graz mellett, Karthausban Brünn mellett, Lobzowban Krakkó mellett, Innsbruckban és Triestben. Azonkívül van lovashadapródiskola Morva-Weisskirchenben, tüzér - hadapródiskola Bécsben, utász-hadapródiskola Hainburgban, mely utóbbi egyszersmind a vasút- és távírdaezred sarjadékát is képezi. A hallgatók száma a becsi, budapesti es prágai hadapródiskolában egyenként 280, M,-Weisskirchenben 170, Hainburgban 140, egyebütt 120. Ezek közül az utolsó évfolyamból évenként összesen 500 hadapród lép a hadseregbe. A tüzér- és utász-hadapródiskola azon hallgatói, kik a tanfolyamot jeles vagy igen jó eredménnyel végezik, kilépésük alkalmával hadapród-tiszthelyettesekké, azok, kik csak jó vagy elégséges eredménnyel végzik, valóságos hadapród-tűzmesterekké, őrmesterekké neveztetnek ki. A ki a hadapródiskolát végzi, minden ott töltött esztendő után egy-egy évvel tovább köteles tettlegesen szolgálni a rendes három éven felül. A tettleges szolgálatnak eme meghosszabbítása képezi az egyetlen viszontszolgálatot, melyet az állam a hadapródiskolák hallgatóitól, a rájuk fordított áldozatért és költségért követel.

A hadapródiskolák fölvételi föltételei, valamint tanterve azon tanczélhoz van mérve, hogy minden hallgató a 4-ik évfolyam végzése után azonnal az alantos tiszt munkakörében a csapatszolgálatra használható legyen. Az iskolák parancsnoka rendszerint törzstiszt vagy százados, kihez még a tanítók és segédoktatókul szükséges tisztek és altisztek vannak beosztva. Az iskolák berendezése általában hasonló, mint a többi katonaképző intézetekben és a mennyiben az épületek egyszerűbb mivolta engedi, ép oly ízléses is.

A hallgatók azon fegyvernem egyenruháját viselik, melyhez tartoznak, tehát általában gyalogsági, lovassági, tüzérségi vagy utászegyenruhát; még pedig a gyalog hadapródiskolások az I. Ferencz József 1. gyalogezred egyenruháját piros hajtókával, a lovas hadapródiskolások pedig az I. Ferencz József 1. huszárezred sötétkék egyenruháját. Általános ismertető jel gyanánt minden hadapródiskolás a kabátujj hajtókája fölött egy keskeny arany szalagot visel; kitüntető jel gyanánt az iskolai összeredményhez képest a kabát vagy zubbony gallérján a katonai reáliskolák számára rendszeresített szalagjelvényeket viselik.

Büszke öntudattal viseli már a serdülő ifjúság a katona díszes ruháját, mely a későbbi tisztikar serdülő bimbóin, még takarosabb, mint a kifejlett férfi testén. De nem csak külsőleg hasonlít a hadapródiskolás azon fegyvernembeli katonához, melyre kiképeztetik; lelkébe is ugyanazon szeretet és ragaszkodás van beoltva a legfelsőbb hadúr és a hon iránt, mint a mely a kész harczost emeli és lelkesíti.

A TISZTI TOVÁBBKÉPZŐ ÉS SZAKKÉPZŐ INTÉZETEK,

Akármily életpályára alkották eredetileg a tételt, hogy «az élet folytonos iskola» bizonyos, hogy ez idő szerint alig illik jobban más pályára, mint a katonáéra. A katonaélet nem egyéb, mint a tanulás és tanítás folytonos lánczolata. Az idei ujoncz esztendőre már oktató; a ki ma még tanulva ismerkedik meg a szolgálat egy-egy ágával, holnap már maga tanítja a fiatalabb sarjadékot. Arra, hogy mindenki, a ki az oktatásra van rendelve, egyszersmind tanítóvá képeztessék, arra nincs idő és alkalom, de annál fontosabb, hogy az oktatás szakavatott tanárok által vezettessék. Hasonlóképen szükséges, hogy a különleges fegyvernembeli tisztek némely magasabb állásokra bizonyos szakiskolában hivatásukra készüljenek. E szükségből kifolyólag keletkezett a katonai tanintézetek egész sorozata, melyek részint arra szolgálnak, hogy a tisztet az eredeti tanulmányok és a szolgálati tapasztalat alapján magasabb állásokra tovább képezzék, részint arra, hogy a tisztek az általános katonai ismereteken kívül, bizonyos különleges alkalmazásra szakszerűen kiképezzék. Ez intézetek: a szaktanfolyamok, a törzstiszti tanfolyam és a hadiiskola.

A lövészmesterek és fegyvertisztek kiképezésére, kik a csapatoknál a lövésoktatást vezetik és a fegyverkészletet gondozzák fennáll a lövésziskola L/m. Bruckban. Ez iskolában évenként egy-egy havi tartammal két tanfolyam tartatik, melyekben a ha sereg minden fegyverneméből, a honvédségekből és a haditengerészetből összesen 86 tiszt oktattatik mindenben, a mi csak a hadifegyverek használatára vonatkozik. Ez iskolában tartanak összehasonlító kísérleteket a külföldi hadseregek fegyvereire nézve és a lövészetnek nem egy kétes kérdése talált már itt gyakorlati megoldást és felvilágosítást. A gyakorlatokat rendszerint e díjlövészettel fejezik be, mely alkalommal az epedve óhajtott díj egy Ő Felsége által felajánlott és a legfelsőbb névjegyével díszített aranyóra és aranyláncz. — Hogy a lovasságnál, a tüzérség és vonatcsapatnál a lovaglás egységes elvek szerint oktatva legyen, fennáll Bécsben a katonai lovaglótanár-intézet. — Bécsújhelyen az ottani katonaakadémiával kapcsolatban van egy torna és vívótanár-tanfolyam, hol e szakban jeles mesterek, tanárok és segédek képeztetnek. Ugyanitt a velociped sportját is mívelik, mely gyakorlatra a nagy park szép fasorai és a bécsújhelyi környék homokos útjai igen alkalmasak.

A felsőbb szakképzés intézetei: A hadiiskola, a felsőbb tűzér tanfolyam, a felsőbb hadmérnöktanfolyam és a hadbiztos tanfolyam.

A hadiiskola a vezérkar szakintézete; a felsőbb tüzér- és hadmérnök-tanfolyamok a tüzér- és hadmérnöktisztek magasabb kiképzésére szolgálnak, a mint erre a tüzér- és hadmérnökügyek vezetésére hivatott egyéneknél szükség van. E három szakiskolába a tiszt csak azután léphet be, ha előbb a csapatnál legalább 3 évi fegyveres szolgálatot tett, és egy külön fölvételi vizsgát megfelelő eredménnyel kiáll. Az iskolai időszak két teljes évre terjed és ugyancsak serény megerőltető munkát követel. E felsőbb iskolák mind Bécsben a Getreidemarkton és a Dreihufeisengasseban levő nagy épületekben vannak elhelyezve, melyek tágas tantermekkel, lépcsőkkel, folyosókkal, udvarokkal, istállókkal és lovardákkal bírnak és a hadbiztossági tanfolyamot is magukba foglalják. Ez utóbbi tanfolyamban képezik ki két éven át a hadbiztosság sarjadékát, még pedig oly jelesen minősített, hadi szolgálatra alkalmas tisztekből, hadbírákból vagy tisztviselőkből, kik legalább 6 évet szolgáltak a csapatnál, illetőleg előbbi minőségükben.

Hogy e szakképző intézetekben a hallgatókra és tanárokra nem könnyű munka vár, könnyen belátható, ha ez iskolák rendeltetését és azon feladatokat tartjuk szem előtt, melyeket e könyvben a vezérkar, a tüzér- és hadmérnöktörzs, valamint a hadbiztosság teendői gyanánt megismertünk. A hadiiskolában a legfontosabb tantárgyak: a hadügy, a harczászat, a hadászat és hadtörténelem, a katonai földrajz, a fegyvertan, az erődítészettan, a hadműveleti és közigazgatási vezérkari szolgálat, a nemzetközi és államjog; e mellett gyakorlatok a lovaglásban és terepfölvételben. A tüzértanfolyamban ugyane tárgyak mellett a vezérkari szolgálat helyett a tüzérszolgálatot és fegyverszerkesztéstant, a hadmérnöktanfolyamban pedig az építészet és erőditészet idevágó ágait adják elő. A hadbiztossági tanfolyamban különösen a vonatügy, a közlekedés, az élelmezés, az állami és katonai számvitel, a kereskedelmi és váltójog stb. képezik a tanulni valókat. Mind ez ismeretek csak vasszorgalom, szilárd jellem és megerőltető munka mellett sajátíthatók el, minélfogva a hadiiskola és a felsőbb szaktanfolyamok időszaka a hallgatókra nézve igazán a megpróbáltatás kínos évei.

E felsőbb tanfolyamok és a hadiiskola végzésének á1talában az az előnye, hogy a különféle fegyvernemekben a törzstisztségre illetőleg a hadbiztosságnál a IX. rangosztályból a VIII.-ba való előléptetés többé semmiféle külön elméleti vizsgához kötve nincs A ki azonban a hadiiskolából vagy valamely felsőbb tanfolyamból a vezérkarhoz osztatik be, itt a törzstiszti előléptetéshez még egy nehéz törzstiszti vizsgának kell magát alávetnie. Az említett iskolák egyikének végzése nélkül csak azon csapattiszt léphet elő törzstisztté, ki a törzstiszti tanfolyamot megfelelő eredménnyel hallgatta. E tanfolyamnak az a rendeltetése, hogy a századosok azon ismereteket elsajátítsák, melyek a magasabb parancsnokságok betöltéséhez kívántatnak; mivel pedig az itteni vizsgák gyakorlatok folytán a hallgatók képessége is felismerhető, a tanfolyam egyúttal azokat is kiválogatja, kik a törzstiszti előléptetésre alkalmasak.

Hasonló, de külön törzstiszti tanfolyamok állanak fenn a honvéd és Landwehrszázadosok számára. A magyar honvéd törzstiszti tanfolyam Budapesten a Ludovika akadémiában van elhelyezve.

Az e fejezetben említett többi iskolák és tanfolyamok számára a honvédségeknek külön intézeteik nincsenek. Azonban az illető honvédelmi ministerek évenként néhány jeles előképzettségű honvédtisztet kiválogatnak és a felsőbb kiképezés végett a közös hadsereg központi szakintézeteibe vezényelnek. Az ily honvéd tisztek, felsőbb katonai szakképzettségük mellett még azon nemes hivatást töltik be, hogy egy újabb benső kapcsot létesítenek a fegyveres hatalom különféle részei között.

A LUDOVIKA AKADÉMIA.

E magyar honvédségi intézet, melyet röviden Ludoviczeumnak is szoktak nevezni, Budapesten az úgynevezett Orczykertben van és a már említett törzstiszti tanfolyamon kívül, még több magas tanfolyamokat is foglal magában.

Nevét I. Ferencz császár-király nejétől Mária Ludovikától nyerte, ki a magyar nemzet koronázási ajándékából 50.000 frtot egy magyar hadi akadémia felállítására ajánlott fel. Maga a császár és király a Mária Terézia által alapított váczi nemes nevelőintézetet ugyane czélra ajánlotta fel. Ez alapítványokból keletkezett a hadi akadémia, melynek alapítása 1808-ban a VII. törvényczikkel törvénybe is iktattatott. E törvény cz. 8.§-a azt rendeli, hogy a magyar akadémia a bécsújhelyi katonaakadémiával egyrangú legyen, úgy hogy növendékei is hasonló kedvezményeket és kiváltságokat élvezzenek, mint a bécsújhelyi akadémia növendékei. Az 1827. évi XVII. t.-cz. azt rendeli, hogy az akadémia Pesten állítandó fel, mivégből a váczi nemes nevelőintézet eladandó és ára a Ludovika-alaphoz csatolandó. A 30-as években az Üllői úton levő épület elkészült, 1848-ban már pályázati hirdetményeket tettek közzé, kinevezték az igazgatót és a tanári kart, és az intézet 1849. év elején tényleg meg is nyílt, de a bekövetkezett események folytán kezdő működése nagyon rövid ideig tartott.

1870. november 7-én kelt legfelsőbb elhatározással a Ludovika alapja a magv. kir. honvédelmi minister kezelése alá rendeltetett. Az 1872. évi XVI. t.-cz. egy honvédakadémia felállításáról rendelkezett, mely Ludovika Akadémia nevet nyert és első szervezése szerint egy tisztképző tanfolyamból és egy felsőbb tiszti tanfolyamból állott. 1883-ban az akadémia újjá szerveztetett és a Ludovika akadémián a következő honvédtanfolyamok vannak: A tényleges állományú tisztképző tanfolyam; a tartalékos tisztképző tanfolyam; a felsőbb tiszti tanfolyam; a központi lovastiszti tanfolyam; a törzstiszti tanfolyam; és az egyévi önkéntesek tanfolyama.

Az intézet magva a tényleges állományú tisztképző tanfolyam, mely hasonlóan van szervezve, mint a bécsújhelyi akademia, csakhogy nem három, hanem négy évfolyamból áll. Minden évfolyamnak 2—2 párhuzamos osztályában 60 növendéke van, Úgy hogy az egész intézet egyelőre 240 növendék eltartására és nevelésére van berendezve, habár e szám a honvédségnek 1889. évi új szervezése folytán elégtelennek bizonyult. Fölvételre pályázhatnak a magyar állampolgárok oly 14—16 éves fiai, kik alreáliskolát vagy gymnásiumot végeztek; a növendékek vagy kincstári ingyenes, vagy alapítványi, vagy félfizetéses vagy egész fizetéses helyre vehetők fel. A Ludovika akadémia négy évfolyamos tanfolyamán kívül leginkább az által különbözik a bécsújhelyi akademiától, hogy míg ez utóbbinak növendékei az akadémia végeztével, mint tisztek lépnek a hadseregbe, addig a Ludovika akadémia növendékei a 4-ik évfolyam végeztével, mint hadapród-tiszthelyettesek vagy hadapród-altisztek lépnek a honvéd csapatokba, hol később rang és hely szerint neveztetnek ki hadnagyokká. Csak a két legjelesebb növendék részesül azon kitüntető előnyben, hogy a 4-ik évfolyam végeztével Ő Felsége által azonnal hadnagyokká kineveztetnek. — A tartalékos tisztek kiképzésére rendelt tanfolyam csak egy évig tart. Ennek hallgatói már felavatott honvédek, kik a tanfolyam hallgatására vagy önként jelentkeznek, vagy elegendő előképzettség mellett a csapatparancsnok által vezényeltetnek. Ezek a tanfolyam végzése után, mint hadapród-altisztek a tartalékba helyeztetnek és később tartalékos tisztekké kineveztetnek.

A felsőbb tiszti tanfolyamban a honvédtiszteket részint a bécsi hadiiskola látogatására készítik elő, részint a segédtiszti szolgálatra képezik. E tanfolyam évenként november 1-én kezdődik és július végéig tart. — Valamennyi eddig említett tanfolyam, nem különben az egyévi önkéntesek tanfolyama is minden tekintetben a Ludovika akadémia igazgatóságának van alárendelve. Az akadémia épületében elhelyezett honvéd törzstiszti tanfolyam azonban a pesti I. honvéd- kerület parancsnokának felügyelete és parancsnoksága alatt áll. Hasonlóképen a központi lovas tanfolyam, mely csak 1887-ben lőn Jászberényből Budapestre áthelyezve, csak helyileg tartozik a Ludovika akadémiához, míg a kiképzés stb. tekintetében a honvéd lovassági felügyelőnek van alárendelve. E tanfolyamban a fiatal honvéd-huszártisztek és hadapródok a lovaglásban és lóügyben nyernek szakszerű oktatást.

A Ludovika akadémia igazgatója rendszerint tábornok vagy ezredes. Támogatására egy őrnagy vagy alezredes, mint aligazgató van rendelve. A tanári kar ez idő szerint 40 törzs- és főtisztből áll, többnyire oly kiválogatott honvédtisztek, kik a hadiiskolát vagy valamely felsőbb szaktanfolyamot végeztek. Az ének, táncz, gyorsírás, vallástan oktatására polgári tanárok vannak alkalmazva. A Ludovika akadémia tanári kara, a mint ezt már a 129. lapon említettük, a Ludovika Akadémia Közlönye czim alatt, egy havi folyóiratot is ad ki, mely mint a honvédtisztikar, tudományos és irodalmi törekvéseinek előmozdítója, immár a 16-ik évfolyamát járja.

Az akadémia maga igen szép épület és tágas tan-, háló-, étkező-, torna-, vívó- és táncztermekkel, lovardával és uszodával, nemkülönben egyéb czélszerű berendezésekkel bír, gazdagon és hasonlóan föl van szerelve, mint a közös hadseregnek leírt képző intézetei. Ez utóbbiaktól első sorban a magyar tannyelv és a növendékek ruházata által különbözik. A növendékek egyenruházata közelítőleg oly viszonyban áll a közös hadseregbeli növendékek ruházatához, mint a honvéd csapatoké a közös hadseregbeli csapatok egyenruhájához. E különbségek oka a fegyveres hatalom szervezetében és abban rejlik, hogy a Ludovika akadémia, valamint az egész honvédség intézménye nemzeti alapra van fektetve. E mozzanatban egyszersmind gazdag erőtényező rejlik; mert nemzeti öntudat egyszersmind a nemes verseny forrása, hogy a fegyveres hatalom eme nevezetes része az uralkodóház iránti hűségben és áldozatkészségben magát senki más által felülmúlni ne engedje.

A ROKKANTOK.

Csodálhatjuk és irigyelhetjük a hon szolgálatában szerzett rendjelek és kitüntetések tulajdonosát; — de a rokkant harczos, ki az ellenség előtt nyomorék lőn, ki elvesztette tagját vagy szemevilágát, ezüst hajával tiszteletet kelt és tiszteletet érdemel, mert ő nemcsak életét ajánlotta fel a trónért és a honért, hanem odaadta értük saját énjének részét. E felfogásról tesz tanúságot az, hogy a rokkantak ellátását minden államszervezet régi időktől fogva, mindig egyik szent kötelességének ismerte, mert csak így hálálhatja meg a haza a védelmében keresetképtelenné vált harczosok önfeláldozását. A rokkantok ellátása változó lehetett, de végczélja mindig az volt, hogy a megbénult vitézeknek gondtalan életet biztosítson.

A tulajdonképpeni rokkantellátó intézetek alapítására hazánkban a 17. századbeli török háborúk kegyetlen vérengzései szolgáltattak alkalmat és a rokkantalap első alapítói között ott tündökölnek Stahremberg Guido grófnak, a híres bécsi védelmező unokaöccsének és Kollonics bíbornoknak nevei.

A rokkantalapítványok egyéb adományozói: Thavonat báró, Strozzi gróf, Miksa hannoveri herczeg, Yppen báró, Széchényi gróf, az esztergomi herczegprímás stb. mások. Ez alapítóktól eredő tőkék és ingatlanok szolgáltatták az első alapot a rokkantházak létesítésére, melyek mégis csak a múlt században nyíltak meg rendeltetésük számára.

1783. september 25-én üdvözölte II. József császár bécsi Landstrassen levő rokkantházban először «édes anyám öreg harczosait» új otthonukban, melynek fölépítésén ő is fáradozott. Csaknem ugyanazon időben készült el a nagyszombati és a prágai rokkantház. Hasonló intézetek keletkeztek még Pesten (Károlykaszárnya), Pettauban, Leobenben, Komotauban, Szakolczán; ezek azonban rövid fennállás után felhagyattak vagy más rendeltetést nyertek, úgy hogy ez idő szerint csak a következő rokkantházak állanak fenn: A bécsi anyaintézet, melynek egyik fiókja 1876 óta Neu-Lerchenfeldben (bécsi külváros) van és melyhez tartozik az 1863-ban államtulajdonná vált badeni «Sauerhof» is; továbbá a prágai, lembergi (1876) és a nagyszombati rokkantházak.

A helyek száma, melyek ez intézetekben tisztek és legénység részére rendelkezésre állanak, nem nagy, de a jelen viszonyokra elégséges; mert a rokkantházakon kívül van még számos alapítvány, melyekből segélyre szorulóknak pénzpótlék jut, és az államköltségvetés is évenként tetemes összeget ajánl fel a rokkantok ellátására. Sok tiszt és katona inkább elfogadja e pénzsegélyt, mint a rokkantházbeli ellátást, mert szívesebben élnek csendes elvonultságban, mint közösen az intézetben. Ez által a rokkantok sorsa a rokkant- házak falain kívül is tűrhető. Ez alapítványok I. Ferencz József császár és király, Károly Ferdinand főherczeg, Albrecht főherczeg, Hess báró tábornagy, a Lissai csata, Mortara, Novara, Custozza, Gastein, Gablenz stb. neveket viselnek és már ez által is a dicső napokra és nemes pártfogókra emlékeztetnek. A kegyelet, mely a rokkantalapítványokat létre hozta, és a hála, mely a fölsegített harczosokban él, kölcsönhatásukban az emberi szív legnemesebb érzületeit fakasztják. A kegyelet jelvényeivel találkozik a látogató a rokkantház minden berendezésében. A bécsi intézet homlokzata e velős feliratot viseli: Patria laeso militi! Az udvaron, hol egykor II. József császár az Alserkaszárnvából átköltözött rokkant harczosokat üdvözölte, egy 85 éves római katonának sírköve látható. E követ az Abensberg és Trauni grófok petronelli birtokán találták és a nemes Ludomilla grófnő a becses emléket a rokkantháznak ajándékozta. A falak az osztrák-magyar főherczegek, hadvezérek és tábornokok képeivel vannak díszítve; a kápolnában hódított diadaljelvények láthatók. A kaszinó könyvtárát egy agg harczos hagyta az intézetnek örökségül és egy alapítvánnyal könyvek gondozásáról és gyarapításáról is gondoskodott. A díszterem a szép ajándékok valóságos kincstárának nevezhető. A falakat sorba díszítik Ő Felségeik és dicső trónelődeik, Albrecht főherczeg és Radetzky tábornagyok arczképei; Monteccucoli, Savoyai Jenő, Laudon, Stahremberg, Lacy, Khevenhüller stb. hadvezérek mellszobrai. A terem legszebb ékessége azonban a Krafft-féle híres két kép. «A három szövetséges uralkodó a lipcsei csatában» és «Károly főherczeg és törzse az asperni csatában». E képeket az alsó-austriai rendek és Bécs város polgárai ajándékozták az intézetnek. E teremben gyűlnek össze az öreg harczosok a hadsereg minden nevezetes emléknapjának közös megünneplésére. Szent karácsony estéjén pedig a terem ajtai megnyílnak a rokkantok nejei és gyermekei számára is, kik itt rendesen illő karácsonyi ajándékot kapnak.