Aktív pályafutásom nagyobb felében a katonai nevelés és képzés területén dolgoztam. Voltam hallgatói századparancsnok (fő feladatom a katonai életre nevelés volt), főtanár, oktatató, szakcsoportvezető, és bár akkor még nem volt meg igazán a cím tartalma tanársegéd, adjunktus és docens a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán, később a név Bolyai Jánosra módosult. 1995-től előbb a Honvéd Vezérkarban, később a Honvédelmi Minisztériumban töltöttem be egyre magasabb beosztásokat a katonai nevelő és képző intézetek irányításában, illetve a hadseregben folyó tanfolyam- és iskolarendszerű képzések szakirányításában. Mindig arra törekedtem, hogy a természeténél fogva, meglehetősen konzervatív közegbe becsempésszem a külvilágban megjelenő új eljárásokat, módszereket. A kisebb nagyobb lépések előkészítése gyakran igényelte történelmi párhuzamok, példák bemutatását. Ezek felkutatása során találtam néhány érdekes dokumentumot, melyeket lemásoltam és most digitalizálva közreadom őket, abban a reményben, hogy valaki még hasznát veszi.
Gyakran nem is az irat eredeti rendeltetése (Utasítás a tantervekhez) a számomra lényeges, hanem az adott kor intézményeinek belső életére rávilágító részek. Már az is sokat mond, hogy egy utasítás foglalkozik három korosztály és iskolafokozat ügyeivel, vagyis a gyerekeket és a tisztiiskolásokat egyforma módszerrel és elvek alapján nevelik. Ez az én korosztályomnak nem meglepő, hiszen a katonai főiskolákon az oktatás a 1990-es évek végéig ugyan úgy zajlott, mint egy középiskolában. Hosszabb ideig a középfokúnak számító tiszthelyettes-képzők a főiskolákon kaptak elhelyezést és egy volt a tanári karuk is. Ebben az időben egy túlbuzgó aparátcsik döntése miatt a nevelés tilos volt.
Mindenesetre a tanárok részére 1910-ben megfogalmazott követelmények a diák önérzetének, hajlamainak, gondolati szabadságának tiszteletben tartására időtállóak.
Érdekes lehet, hogy a bécsi Akadémiára 9 éves korban érkeztek a tanulók és 7 – 8 év múlva, vagyis 16 – 17 éves korban, komoly rendfokozattal kerültek a csapatokhoz. Az oktatás nem lehetett alacsony színvonalú, hiszen Bólyai János is itt tanult.
A főiskolán néhány kolléga közreműködésével létrehoztam egy folyóiratot a „Bolyai Hírek”-et. A folyóirat ismerté tett, részt vehettem a minisztérium által a sajtó számára szervezett programokban, ahol rengeteget tanultam a hadseregről, valamint megismerkedtem néhány igazi katona újdonásszal valamint íróval is. Így kerülhetett sor arra, hogy Ács Tibor, neves történész felkért Kiss Károly életrajzának és a bécsi mérnökadémia Alapszabályának sajtó alá rendezésére. Tekintettel arra, hogy az elkészült kiadványokat ingyenesen terjesztették, úgy gondolom nem követek el szerzői jogsértést, ha közreadom ezeket is. Kiss Károly az első magyar katonatudós, a katonai nevelés és képzés tudományának első ismert magyar művelője volt, Bolyai János pedig a bécsi Akadémián szerezte hadmérnöki képesítését.
A Támpontok a Nagy Háború védelmi harcainak tapasztalatai alapján elkészítetett segédlet a lövészárokharcban járatlan tisztek, tiszthelyettesek részére. Az erődítésre vonatkozó előírások lényegében megegyeznek azzal, amit 30 évvel ez előtt magam is oktattam.
|
A bécsi cs.k. mérnökakadémia Alapszabálya 1814 (érdemes nyomtatási elrendezésre kapcsolni) |
Utasítás a m.kir. honvéd nevelő és képző intézetek tanterveihez 1910. |
|
|
Katonai nevelő és képző intézetek 1889-ben Véletlenül a rokkantakról szóló fejezet is belekerült. |
Oktatási utasítás a m. kir. honvéd nevelő- és képző-intézetek részére 1918. |
|
|
Dr. Kiss Géza A „II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola története a tisztképzés szolgálatában |
|